Alább olvashatják a képviselő asszony felszólalását:

Tisztelt Elnök Úr, Biztos Úr!

Sikerként könyvelem el, hogy Bauer Edit kollégámmal együtt kezdeményezett vitában az Európai Parlament végre foglakozik a nemzeti és nyelvi kisebbségek nyelvhasználatának kérdésével, így a diszkriminatív szlovákiai nyelvtörvénnyel. Örvendek a Bizottság egyértelmű állásfoglalásának a kisebbségek nyelvi jogait illetően, s külön fontosnak tartjuk Buzek elnök úr pozsonyi látogatását és egyértelmű nyilatkozatait.

Hiszen mi, akik emberi jogokkal fogalakozunk itt évek óta, felháborítónak tartjuk, hogy a Lisszaboni Szerződés hajnalán valaki saját szülőföldjén, saját kisebbségi anyanyelven nem élheti meg, nem élheti ki a demokrácia által biztosított jogokat, sőt alapvető emberi jogainak használatakor még büntethetővé is válik a törvény szerint. Az azt sugallja, hogy a kisebbség másodrendű állampolgár saját hazájában.

Az Uniónak igenis fel kell lépnie, és meg kell szólalnia a szlovák és minden ilyen törvény ügyében, amely veszélyezteti a kisebbségi nyelvhasználatot és akadályozza a kisebbség identitásának megőrzését, hiszen az ellentmond mind a létező nemzetközi dokumentumoknak, mind az Unió - Lisszaboni Szerződésében és az Alapjogi Chartában megerősített - alapelveinek.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy 1995-ben Szlovákiát már komoly nemzetközi bírálatok érték a nyelvtörvény első elfogadása idején. Ennek következtében, éppen az uniós(!) csatlakozás megkezdésének feltételeként kellett Szlovákiának - többek között - a büntetésekre vonatkozó paragrafusokat törölnie a jogszabályból! Tíz évvel ezelőtt az Unió tehát ellenezte azt, ami ellen ma már nehezen szólal meg.