A magyar nép, amely vérzivataros történelme során kénytelen volt időről időre számos változással szembenézni, azokat lenyelni és lehetőleg túlélni, most a pénzmosás fogalmával ismerkedik az országban zajló brókerbotrány elnevezésű össznépi játék kapcsán. Nemrégiben egy viszonylag értelmiséginek mondható társaságban hallottam, hogy a pénzmosás annyit tesz, hogy valaki a bankókat a nadrágjában felejti, s a ruhadarabot ezután könnyelműen a mosógépbe hajítja. Ha szerencséje van, a tisztítási művelet után megszárogathatja a pénzt, amely továbbra is alkalmas lehet a felhasználásra. Erre egy beszélgetőtársunk azt mondta, hogy miután a pénzmosás egy ideje Magyarországon is bűncselekmény, és jelentendő, ő kénytelen ezzel az információval a rendőrséghez fordulni. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét ez ügyben nem venné igénybe, van ott most elég gond és baj.
Az átlagember - amilyen persze nincsen - valahogy emígyen gondolkodik a pénzmosásáról, vagyis inkább gondolkodott eddig, hiszen ha figyeli a híreket, kezd egy kicsit kikupálódni. Vagyis rájöhet arra, hogy a pénzmosás kicsiben valóban a mosógépben, netán a lavórban zajlik, nagyobb tételben viszont alkalmasabb erre a célra néhány bank, meg off-shore cég.
Hogy ne bonyolítsuk az életünket: az off-shore cég egy olyan vállalkozás, amely egy lehetőleg lakatlan és megközelíthetetlen szigeten van bejegyezve. Így rendkívül alkalmas arra, hogy pénzeket oda utaljunk, illetve kapjunk onnan immár tisztán, annak a veszélye nélkül, hogy e tranzakciókról élő, normális ember értesüljön, hacsak gikszer esetén nem.
Most viszont gikszer van, mindenféle cégek és hatóságok nyomoznak a nagy magyar brókerügyben, s miként hallani lehet, közel a megoldás. Ezt onnan lehet tudni, hogy egy szír származású, immáron évek óta figyelt úriember már el is hagyta az országot.
Ezért lehet az, hogy a rendőrség úgy nyilatkozott: bár tudják, hogy Kulcsár Attila, a Bécsben hűsölő főbróker és ötletgazda kiknek utalta át az irigylésre méltóan gazdag hozammal dúsított pénzeket, de a névsort egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. Az indok: az érdekeltek nehogy megneszeljék, hogy ők érdekeltek, s netán messzire utazni vágyjanak.
Ebből meg aztán arra lehet következtetni, hogy eme bizonyos VIP-lista szereplői ha nem is valamennyien gyengeelméjűek, de bizonyosan súlyosan feledékenyek, hiszen csak a hatóságok jelentkezésekor fognak majd arra ráébredni, hogy benne voltak a buliban. Ilyenkor a nem létező átlagpolgár is gyengeelméjűnek érzi magát, azon töpreng, hogy akkor most lehet, hogy ő is, csak nem emlékszik... Aztán mered maga elé, s arra gondol: milyen szép is volt, amikor még mosógépben mosták a pénzt.

Várnai Iván - Népszava
2003. szeptember 3.