Hunvald most is ül, s ha kezébe kerül a fent leírt, lapunkban ma megjelent fénykép, most is mosolyra vált politikusi grimasza. Pedig előzetesben van, sikkasztásért, hűtlen kezelésért s politikai víziója egyéb, gyakorlatban megvalósított eredményeiért. Hunvaldot persze nem puszta nosztalgia készteti vigyorra, az a tudat vidítja, hogy vannak barátai. S ő tudja, hogy a barátai nem fogják cserbenhagyni, túl sokat tud róluk. A fényképen levőkről is, a másik cellába készülőkről s a parlamenti és önkormányzati székekben munkálkodókról is. Fizettek és fizetni fognak érte, sőt talán egyszer ki is hozhatják. A játszma még nincs lejátszva.

Hunvald mosolya Gyurcsány Ferenc vigyora. Hát volt, aki tényleg komolyan elhitte, hogy Ő csak úgy kiszállt? Hogy nem Ő irányít, vagy legalábbis nem az Ő egyik forgatókönyve valósul meg? Hogy az előzetesbe lebukó, miniszterelnök-jelöltségbe felbukó bábuk madzagos végén nem Ő áll? Hát ennyire felejthető volt a kormányzása? Mosolyognak mások is. A minap Debreczeni József újabb pamfletbemutatóján Kuncze Gábor és Dávid Ibolya hajolt össze futó kacajra. Az úrasszony mára végképp kiszolgáltatta pártját az MSZP-nek. Eddig legalább a látszat megvolt, a diszkrét kalap mögé bújt sejtetés sokakat elbűvölhetett. Hiába, profin művelt hivatásos szakmát. Mára világos, hogy az MDF kizárólag szocialista hátszéllel remélhet túlélést. Boros után jöhet más szocialista, vagy vice versa, vagy közös jelölt, vagy közös lista...

Vagy közös lista?

Az SZDSZ-nek mint pártnak vége. De tényleg pártként vagy inkább másra rácsimpaszkodó piócaként működött az elmúlt években a szabad demokraták szép nevű szövetsége? Elhisszük, hogy ha vége a pártnak, végük a százszorszépnek tűnő élősködőknek?

A felturbózott MDF-lista szép, egy irányítható frakció a következő parlamentben nem jön rosszul. De mi lenne, ha emelnénk a tétet? Mi lenne, ha az SZDSZ nagyjai, az MDF és az MSZP meg még tucatnyi szatellitszervezet együtt menne neki a választásoknak? Közös demokrata lista! Ehhez már csak egy dolog kell.

Bajba kell sodorni a demokráciát...

Kell hozzá néhány spontán Hitler-bajuszos gárdista, spontán szamurájkardos cigányvajda és spontánul ott termő tévékamera. Kell néhány spontánul szélsőséges, a Dohány utcánál Molotov-koktéllal kikötő tüntető is persze, meg néhány spontánul kelekótya rendőr, aki hagyja. Ha ez sem elég, akkor spontánul elő lehet keríteni Kádár spontánul eltűnt csontjait is, az ilyesmi jót tesz a baloldali választó lelkivilágának. S ekkor, amikor a demokrácia már oly nagy bajban van, újra meg lehet kérdezni - az utóbbi időben a technokrata válságkezelést kizárólag bulvárműsorok sztárjaként, bájos szőke kisgyerekek, kiskutyák és politológusok között gyakorló - kormányfőt, nem vállalná-e a "demokrata lista" vezetését. Bajnai pedig, a magát kérető mesebeli királylány módjára, végül igent mondana. Hisz a demokrata nemzet kéri... Egy listán Bajnai, Bokros, Dávid, netán Szili és maga Gyurcsány is.

Túl gátlástalan forgatókönyv? Talán. Hiszen az sem vetődik fel józan ésszel senkiben: egy volt magyar miniszterelnök kikuncsorog egy moszkvai vacsorát, hogy már előre mérgezhesse a jövendő magyar-orosz viszonyt. Talán tényleg túl boszorkányos ötlet.

Csak próbáljuk nem elfelejteni, hogy kivel játszunk. Csorna és Józsefváros még nem a jövő év tavasza.

Méregben pedig sohasem álltak rosszul.