FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
Bajuszosok
Lássuk be, Debreczeni József azért foglalkozik annyira megszállottan Orbán Viktorral, ír róla tudományos-fantasztikus könyveket, s talán álmodik is vele, mert egyoldalúan rajong érte, felnéz rá. A többi tényleg szimpla lélektan: szeretem és nem szeretem között mindössze egy paraszthajszál a távolság: nem kellettek a tanácsaim, na, akkor megyek a baloldalra, hátra sem nézek, mostantól munkásőrökkel és Dávid Ibolyával barátkozom, ekkora az én elkeseredésem.
Létrehozva: 2009. november 27., 08:58

Debreczeni tehát kipipálva, értjük őt, bár nem szeretjük jobban. De vajon kibe, mibe szerelmes a Nemzetközi Valutaalap nagy bajuszú parádés kocsisa, az évtizedek óta ideiglenesen hazánkban állomásozó Bokros Lajos? Miért vállalja a csörgősipkás bolond szerepét az Exmagyar Demokrata Fórum nevű cirkuszi produkcióban? Én azt hiszem, Bokros Lajos szerelmes egyfelől a Bilderberg-csoport nevű világkormányba, ahová régebben tanácskozni hívták, másfelől a saját mítoszába. Ha ráadásul még honoráriumot is kap Brüsszeltől, az MDF-től, és most nem mondom meg, még kitől, akkor bajsza kackiásan felpördül, szemüvege bepárásodik: látjátok, én nem könyveket írok, mint Jóska, mégis dől a lé, megbízóim elégedettek velem.

Bokros Lajos tényleg érti a dolgát. A minap például szlovákul szólalt fel az Európai Parlamentben, ami önmagában nem gond, hiszen sok családban kibukik a tót nagymama két-három nemzedéken belül. Arról nem is beszélve, hogy miniszteri és bilderberges múltja Bokrost feljogosítja arra, hogy bármikor és bárhol ezen a nyelven szólaljon meg, elvégre amikor Magyarországot tönkretette, barátaival karöltve, a már akkor is kel­lően kárörvendő szlovákok dörzsölhették a tenyerüket. Mondom, nem ezzel van baj. Az viszont kissé megütötte a fülemet, hogy szerinte a szlovák "Európa egyik legszebb nyelve".

Erről, mármint a szlovák nyelvről írja most a népszavás Andrassew Iván, hogy "nem annyira szépnek, mint inkább kedvesnek, ha szabad azt mondanom, aranyosnak" találja. Miután ilyen szépen körülnyaltuk Szlovákiát, hadd jelentsek be különvéleményt: én nem szeretem a szlovák nyelvet. A magyar nyelvet szeretem, mert magyar vagyok. Azonkívül arra gondolok, hogy ennek a kedves és aranyos nyelvnek a védelmében üldözik hatszázezer honfitársunkat a Felvidéken. De tökéletesen megértem, ha Bokros vagy Andrassew szlovákul szónokol, álmodik, vágyakozik: gyorsítsuk fel a dolgokat, lépjék át Medvénél a határt mindketten, el lehet innen menni, és ez utóbbit már nem én mondom, hanem az ő bukott führerük.

A szlováknak, magyarnak egyaránt roppant gyanús, valójában dollárnemzetiségű Bokros Lajost az MDF miniszterelnöknek javasolja, ez a tegnapi hír. Ebben sincs semmi meglepő. Magyarországon ma létezik az MSZP nevű párt, amely egyidejűleg MDF és SZDSZ becenevű tagozatait is működteti. Már nem is nagyon leplezik a cinkosságot. Egy kicsit eljátszogatnak még a választókkal, de a lényeg a háttérmegegyezés, a szocialisták fülbesúgásos kívánságlistája Retkes Attilának, Dávid Ibolyának és a mögöttük tornyosuló pénzembereknek. Tegyetek úgy, mintha önálló politikai szervezet lennétek - hallatszik Gyurcsány Ferenc magyar hangja. Aztán majd meglátjuk, nyíltan is összefogunk-e a tavasszal, vagy a két tagozatot külön-külön próbáljuk benyomni a parlamentbe. Zajongjatok, csináljátok a fesztivált, kényesen húzzátok fel az orrotokat, de azért szeressetek bennünket örök, el nem múló szerelemmel, hiszen közös a cél, közös a zsákmány.

Ezért van olyan érzésem, hogy bár jelenleg Mesterházy Attila az MSZP hivatalos miniszterelnök-jelöltje, ha komolyra fordul a helyzet, egy szlovákul is olvasni tudó, panamai műveltségű, bajuszos ember személyében találják meg a közös nevezőt. Nem Debreczeni Józsefre gondoltam.