Pálinkás József fizikust, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnökét váltja a kulturális tagozat élén. Ön szerint az erkölcsi és mentális hanyatlásnak indult társadalomra való tekintettel a párttagok célirányosan olyan embert kerestek, aki nem a természettudományokban, hanem az oktatás és a kultúra területén jártas, ezáltal pedig komoly szerepet tölthet be a népnevelésben?

- Nem tudok azok nevében válaszolni, akik mellettem tették le voksukat. De úgy vélem, olyan emberre volt és van szükség ezen a területen, akinek van affinitása ahhoz a szakterülethez, amit képvisel. Pálinkás József ilyen volt és maradt, ám akadémiai elnök lett. Én az eddigi életutamon az oktatáson keresztül képviseltem és szolgáltam a kultúrát. Ám ezenfelül szükséges még a politikai tapasztalat és a szervezőkészség. Talán ez a három szempont járult hozzá ahhoz, hogy engem választottak.

- A tagozaton keresztül a párt közvetlenebb kapcsolatot teremthet azokkal az értelmiségiekkel, akik a kultúra egészét reprezentálják. Javaslataikat beépítik a pártprogramba?

- Éppen ilyen célból hoztuk létre 2003-ban a kulturális tagozatot.

- Milyen terveket határoztak meg a tisztújító gyűlésen?

- Elsődleges célunk az, hogy feltérképezzük, mit kell tennünk. Leltárt kell készítenünk az elkezdett és be nem fejezett ügyekről, a kötelezettségvállalásokról, azokról az elgondolásokról, amelyek különböző íróasztalfiókokban gyűltek össze, értékközpontú szemléleten alapuló, új javaslatokat kell kidolgoznunk, és természetesen tisztába kell jönnünk a költségvetési lehetőségekkel. Ha a kormányzásra úgy készülünk fel, hogy többé-kevésbé kész terveink vannak, akkor a majdani leltárkészítést párhuzamosan végezhetjük a kormányprogram összeállításával, amelybe csak valóban végrehajtható tervek kerülhetnek be.

- Tehát konkrét elképzelések még nincsenek?

- A leltár alapos ismerete nélkül korai lenne nyilatkozni. Az irányt meghatároztuk, és evidenciának tekintjük, hogy kultúra nélkül az országot nem lehet felemelni arról a mélypontról, ahová jutott. Nemcsak pénzre, hanem olyan megvalósítható tervekre is szükség van, amelyek azt közvetítik a világnak, hogy él és értékes nemzet a magyar. Ennek rendelünk alá mindent.

Tervezik a bezárt iskolák és óvodák újraindítását?

- Ahol erre igény van, valamint ott, ahonnan még nem mentek el a gyerekek, minimális létszám esetén is újraindítjuk az intézményeket. Az alsó határt nyolc főben határoztuk meg, de ehhez nem ragaszkodunk görcsösen. Olyan szabályozókat kell megalkotni, amelyek plusz-mínusz egy fő esetében nem taszítják lehetetlen helyzetbe az intézményeket. Pénzközpontú helyett emberközpontú oktatáspolitikát teremtünk. A kormányzati ciklus végéig szeretnénk bevezetni az új érettségi rendszert és egy új tantervi szabályozást a nemzeti kultúránk átörökítése és minőségi továbbvitele érdekében. Ehhez jelentős mértékben emelni kell majd mind a költségvetés által biztosított összeget, mind az európai uniós források felhasználását.

- Az iskoláztatás kötelező, a művészetre viszont egyre kevesebb időt és pénz fordítanak az emberek, mert vagy nem érdekli őket, vagy a primer szükségletekre tudnak csupán pénzt fordítani.

- Sokak valóban leszoktak arról, hogy a kultúrát fogyasszák, és elfeledték: a művészet tartalmasabbá, teljesebbé teszi az életet. Ezáltal a kultúra képviselőiben csak azt látják: elveszik tőlük a kenyeret. Ezen a szemléleten változtatni kell, mert csak úgy lehet felvirágoztatni a kultúrát, ha mindenki elismeri az értékét. Ezt nem csak nagy kormányzati propagandával, sok pénzen megvalósított kiállításokkal lehet elérni. Persze jó, hogy ilyen is van, de ez nem jut el a tömegekhez.

- Hogyan kívánják eljuttatni az elszegényedett rétegekhez a művészetet?

- Életre kell támasztani a falusi művelődési házakat. Elkeserítő, hogy ezek jelentős része fenntartásáért kénytelen a hónap felében használt ruhákkal teli kirakodóvásárokat rendezni. A bóvlit csak akkor lehet kitiltani, ha lesznek pályázati források vagy költségvetési támogatás a működtetésre és olyan művészek meghívására, akik értékes kultúrát közvetítenek.

Van erre igény? A művelődési házak nagy része nem telik meg, hiába a neves vendég.

- Kétségtelen, hogy csökkent az igény, de a kultúra irányítóinak és műveleinek az is szent feladatuk, hogy ezt újra felkeltsék. Például olyan vonzó programokkal, amelyekről katarzisélménnyel mennek haza az emberek. Persze ez összefügg egy olyan gazdaságpolitikával is, amely segít fellélegezni a családoknak. Elengedhetetlen egy olyan médiapolitika is, amely arra ösztönzi a
televíziós csatornákat, hogy tartalmas kulturális programokat is sugározzanak, ugyanis a legtöbb időt a televízió előtt töltjük. Ha itt csak silány műsorokat látunk, akkor nem fog vonzani egy komolyzenei hangverseny vagy irodalmi est.

- Miért volt célja a kormánynak a kultúra és az oktatás területén végzett pusztítás és a jövő évi büdzsé ezen területekre fordított állami támogatásának megkurtítása? Hihetünk a népbutításról szóló összeesküvés-elméletben, vagy csak a nemzetközi pénzintézeteknek próbálnak megfelelni a pénzelvonásokkal?

- Idegenkedem az összeesküvés-elméletektől, így nem gondolkozom arról, hogy szándékos népbutítás okozta-e ezt a helyzetet. Azt azonban világosan látni és tudni lehet, hogy a szocialista-szabad demokrata jelenlegi hatalomgyakorlók materialista világnézetűek. Számukra csak az az érték, ami megfogható, elfogyasztható és megszerezhető. A fogyasztói társadalmat tekintik egyedül kívánatosnak. Ez a világlátás kiegészül egy erőteljes önzéssel, énközpontúsággal. Számukra indifferens vagy luxuskiadásnak számít, hogy minden kisgyerek, köztük bizony a cigány gyerekek több művészeti ágban is tanuljanak, és hogy eljárhassanak például olyan nyári táborokba, ahol kiteljesíthetik önmagukat. A kormány matematikai feladványnak tekinti a költségvetést, amellyel eleget kell tenni a nemzetközi pénzpiac és a különböző európai és világbanki elvárásoknak. Látszik, hogy a költségvetés megalkotása mögött: nem volt értékrend, és nem érdekli őket, hogyan szenvedik el hatásait a munkanélküliek, a betegek, a fogyatékosok, mert közömbösek az emberi sorsok iránt.

- Mennyi időt igényel a sokéves pusztítás helyrehozása?

- Nehéz lenne konkrét választ adni erre. A vágyainkat és a határozott szándékainkat tudjuk közölni. Egy kormányzati ciklusnak elégnek kell lenni a kis iskolák, falusi óvodák visszaállítására, egy új érettségi rendszer és egy új tantervi szabályozás megalkotására. Kézzelfoghatóan növekszik az emberekben a várakozás és a tettrekészség. Talán olyan kegyelmi pillanatokat élünk, amikor megvalósíthatunk egy újabb, valódi rendszerváltoztatást.