FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika Nyomtatás
Ablak bezárása
Tejüvegzsebesek
Magyarország alig tesz valamit a korrupció mérséklésére - állapította meg legutóbbi jelentésében a Trancparency International. Ennél sokkal súlyosabb a helyzet. Az Országgyűlés baloldali többsége a közelmúltban szép csendben módosította a cégnyilvánosságról szóló törvényt annak érdekében, hogy megnehezítsék a nyilvánosság kontrollját a gazdasági társaságok működése felett. A törvénymódosítás célja úgymond a "természetes személyek védelme" volt. A jövő év januárjától a hivatalos cégjegyzékből már nem lehet megtudni az ügyvezetők, a felügyelőbizottsági tagok, az igazgatósági tagok lakcímét. Magyarán: a cégjegyzék alkalmatlanná válik arra, hogy a társaságok tisztségviselőit, természetes személyiségű tulajdonosait bárki azonosítani tudja.
Létrehozva: 2009. november 30., 01:01

Csupán a közfeladatot ellátók - mint például a rendőrök, adótisztviselők - ismerhetik meg a jövőben a lakcímadatokat. A közélet tisztaságának ellenőrzésére vállalkozó sajtó számára a törvényhozó megnehezítette az ellenőrzést. A jövőben, ha be akarnánk azonosítani például egy betéti társaság ügyvezető igazgatóját, akit Kovács Jánosnak hívnak, és aki milliárdos nagyságrendű tanácsadói díj címén kapott korrupciós pénzt egy állami cég privatizációjában nyújtott szolgáltatásaiért, szinte végrehajthatatlan feladatra vállalkoznánk. Kérvényeznünk kellene, hogy megadják nekünk a cégvezetők lakcímét, avagy az érintett hozzájárulását kellene beszereznünk ehhez. Abszurd. A közérdeket sértve a korrupció elleni küzdelmet, a tényfeltáró újságírást nehezítették meg a törvényhozók. Nem kizárt, hogy éppen ez volt a céljuk. Az tudniillik, hogy ne tudjuk követni azoknak a politikusoknak és vezető köztisztviselőknek, az állami vagyont az elmúlt években kezelő menedzsereknek a jövőbeni életútját, akik a választások után a magánszférában helyezkednek majd el. Hogy ne ellenőrizhessük, mely - állami és uniós forrásból milliókkal kistafírozott - cégekben bukkannak fel tulajdonosként, cégvezetőként, felügyelőbizottsági tagokként. Hogy a kapcsolati háló feltérképezése nehezebb feladatot rójon a nyilvános, közérdekű adatokból dolgozó tényfeltáró újságíróknak. Milyen cégnyilvánosság az, ahol a cégvezetők lakcíme rejtve maradhat? És nemcsak a sajtó előtt, hanem az üzleti élet szereplői előtt is. Azok előtt, akik teljes cég-, illetve magánvagyonukat (betéti társaságok beltagjai esetén) veszélyeztetik egy-egy csalásra alapított céggel kötött szerződés esetén.

Alkotmányos aggályokat is felvet a törvénymódosítás. Volt már arra kísérlet, hogy a cégek tisztségviselőinek ne kelljen megadniuk az anyjuk nevét. És ezt sem támogatta az Alkotmánybíróság, pontosan azért, hogy a nyilvános cégadatokban a cégvezetők beazonosíthatók legyenek a lakcím és az anyja neve együttes nyilvánosságával. Ráadásul vannak olyan jogosítványok, amelyek állandó lakcímhez és életvitelszerűen helyben lakáshoz kötődnek. Le lehetett volna-e leplezni a Velencei-tó partján nyélbe ütött botrányos ingatlanügyletet, ha a sajtó a nyilvános cégadatokból nem ismerheti meg a külföldi befektető sukorói lakcímét, és így nem tudja bebizonyítani, hogy a düledező viskóban nem lakik senki.

Vajon mi volt a törvénymódosítás célja? Vélhetően csupán egy bizonyos klientúrához tartozó személyek védelme. A közélet tisztasága, a vállalkozói szférában az üzleti tisztesség ellenőrizhetősége megkívánja a cégek vezető tisztségviselőinek beazonosíthatóságát. Akinek rejtegetnivalója van, az maradjon távol közügyeinktől, az üzleti szféra döntéshozó szerepköreitől is.

A korrupció elleni küzdelmet a törvényhozó Országgyűlésnek inkább segíteni illenék ahelyett, hogy lépten-nyomon akadályozni igyekszik.