Lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés. Némelyeknek. Másoknak, a többségnek meg az: lenni vagy nem enni? Ön csak az első kérdést érti, a másodikat nem is akarja. Miért írom ezt? Nem erkölcsi kioktatást szeretnék tartani, csak felhívni a figyelmét, hogy ön közszolgaként megbukott, bebizonyította, hogy méltatlan hivatalához, a parlamenti esküjéhez. Lebukott, mert megszegte a közszolgálati törvényt, a médiatörvényt, megsértette az alkotmányt is. Ön manipulálta a választópolgá­rok és a médiumok alkotmányos alap­jogát, az informá­ciós önrendelkezést. Ön semmibe vette a kiegyensúlyozott tájékoztatás - a közmédiumok számára kötelező - elvét. A hírek manipulálásával meggátolta a népképviselet gyakorlásának elvét, megfosztva a választókat is attól, hogy a képviselő üzenete eljuthasson hozzájuk.

Ön közszolgaként nem a szakmai tisztesség szerint járt el, hanem politikai döntést hozott. Személy szerint nem érdekel, hogy politikai megrendelésre tette, vagy saját öncenzúrája lépett működésbe. De miután levelem nyílt, s hogy az olvasó is értse, miről is beszélek, íme, a tények: Budapesten a múlt héten két közéleti könyvbemutató volt. Ön csupán az egyikre küldött tudósítót. A másiktól még azt is megvonta, hogy akár csak fizetett közlemény jelenjen meg róla. Még a szerkesztőségek bibliájában, a médiumokat tájékoztató tükörben sem tüntette fel a rendezvényt. S ugye, ami az MTI-tükörben nincs benne, az olyan, mintha nem is létezne.

Kérdezhetném: miért fontosabb önnek Dávid Ibolya és Kuncze Gábor, mint Balsai István vagy Illés Zoltán? Miért fontosabb önnek két bukott politikus, mint nagy társadalmi támogatottságú, hitelüket megőrző közszereplők megszólalása? Miért fontosabb önnek egy látomásíró, egy Orbán-fóbiában szenvedő ember fantazmagóriája, mint az országpusztító korrupcióról szóló kötet? Miért tartja fontosabbnak egy mentelmi joga mögé bújó volt igazságügy-miniszter megszólalását, mint egy feddhetetlen volt igazságügy-miniszterét?

Az persze igaz, hogy a Maffia Múzeumban - ahova a Békebűnösök bemutatójára nem küldött embert - paradox módon nem voltak adócsalók (a viaszbábuban megjelenített Al Capone kivételével), míg a Pallas Páholyban háttérképet is alkottak. Az is igaz, hogy nem volt ott Sas József, nem voltak Batizok, Farkasházyk, VV Szabik, közpénzekkel tömött megmondóemberek, még Győzike sem. Én ugyanis nem a "bőröd illatáról", hanem a "bőrönd illatáról" írtam. Azokról az emberekről, akik tönkretették ezt az országot. A két könyv között különbség az is, hogy az egyiket minisztériumokban fogják ajándékként osztogatni (még ezt is az adónkból fizetik), míg az én könyvemet kisemberek fogják vásárolni. Tanárok, ápolónők, mentősök, kisrendőrök. Olyan emberek, akikben az a közös, hogy nem tudnak a fizetésükből megélni. És tudja, miért? Azért nem, mert a Békebűnösök segítségével ellopják a pénzüket.

Erről beszélt Balsai István könyvem bemutatóján. De ez önt nem érdekelte. Ami nem lenne baj, de ezt édes titokként kezelte mások előtt is - közszolgálati esküjét megszegve. Balsai - Debreczeni látomásíróhoz hasonlóan - szintén elbúcsúztatott egy Magyar Köztársaságot, bár az egykori minisztert nem ríkatta meg a búcsú. Sőt úgy fogalmazott, ettől a köztársaságtól, amelynek államformája bőröndköztársaság, végleg meg kell szabadítani a társadalmat. Az országot tönkretevő építői, konstruktőrei felelni fognak tettükért. Másik illusztris vendégem, Illés Zoltán, az Orbán-kormány volt államtitkára pedig arról beszélt, meddig lehet még választást nyerni lejárt szavatosságú, ingyen osztogatott száraztésztával, aztán az ezzel szerzett hatalmat arra használni, hogy verjük dobra a kerületet, és miként tömjük a csókosok zsebét.

Ezek a kérdések ön szerint nem közéletünk részei? De önt kollégái is lebuktatták. A könyvben írt korrupciós esetekből az MTI az elmúlt hónapokban féltucatszor gyártott hírt. Ha akkor érdekesek voltak ezek, most miért nem? Miért lett érdektelen Batiz András, amikor 2008 áprilisában az MTI teleregény-szerűen tudósított cikkem nyomán a volt kormányszóvivő csalárd módon szerzett szociális lakbéréről.

A könyvbemutatók manipulatív, szelektív kezelése bizonyítja, hogy ön alkalmatlan a köz szolgálatára. Nem oly rég Csehországban egy hasonló ügy kapcsán mondott le a miniszterelnök. Ön úriember, mutasson példát a székükhöz, hatalmukhoz görcsösen ragaszkodóknak, mondjon le posztjáról, ezzel is segítse a közélet tisztulását.

Ebben az országban egyszer már átverték az embereket. Ön is emlékezhet, mi történt 2006 áprilisában, amikor Veres János arra való hivatkozással titkolta el az államháztartás adatait, hogy nem akarja megzavarni a választásokat. Mi, újságírók, kicsit mindannyian felelősek vagyunk, mert megettük ezt. De ön kivált az, mert mint a nemzeti hírügynökség fejének, önnek kellett volna a leghangosabban vernie az asztalt. Ön ezt akkor nem tette. Akkor sem tette.

A hazugságok következményeire csak egy ország ment rá.