Mégis van okunk az optimizmusra?

Ellentétben azzal, amit a Kitekintő.hu oldalon november 17-én közzétett írásunk hangvétele sugallt, alig több mint egy héttel a konferencia kezdete előtt a német kancellár nyilatkozatára inkább az "óvatosan optimista" jelzőt használhatnánk. A koppenhágai konferencia eredményét Merkel mintegy a közös felelősségvállalás lakmuszpapírjának tekinti: "most elválik, hogy képesek vagyunk-e valóban új szintre emelni a nemzetközi együttműködést" - jelentette kis a kancellár hétfőn.

Merkel elmondása szerint kompromisszumra hívja majd fel tárgyalópartnereit Koppenhágában. A sajtóértekezleten a kancellár azt is elmondta: ha még a konferencia előtt leírjuk a konferenciát, a siker kerékkötőinek keze alá dolgozunk, Németországnak mindenképpen meg kell próbálni előmozdítani a nemzetközi együttműködést.

A német kancellárnak ezt a nyilatkozatát vehetjük arra tett kísérletnek is, amellyel megpróbálja tompítani azoknak az egyre hangosabb pesszimista véleményeknek a súlyát, amelyek különösen az ázsiai-csendes-óceáni államok hónap közepi szingapúri állásfoglalása óta eleve kudarcra ítéltnek tekintik a decemberi ENSZ-konferenciát. A korábbi ambiciózus tervekkel szemben most valóban valószínűtlennek tűnik, hogy komoly kötelezettségvállalásokra kerülne sor Koppenhágában. De Merkel ezzel kapcsolatban is optimista: ha nem is decemberben Koppenhágában, de akár 2010. első felében létrejöhet már az áhított megállapodás. Semmiképp nem értelmetlen tehát tárgyalni.

Hiteles német klímapolitika?

Ahogy az Európai Unió (EU) szerepvállalásával kapcsolatban is egyre több szkeptikus véleményt hallunk, sokan Németországtól is megvonnák a korábban megszavazott "a klímaküzdelemben az EU zászlóshajója" címet. Ha azonban jobban megnézzük, láthatjuk, hogy a többi fejlett állammal összehasonlítva is, Németország a világon a klímaváltozás elleni küzdelem egyik legelkötelezettebb állama. A német elkötelezettség, ami szerencsés esetben politikai akarattal is párosul nem csökkent az elmúlt években még akkor sem, ha a tempóból ésszerűségi szempontokra alapozva visszavettek.

Németország a koppenhágai klímacsúcs kapcsán is jó példával járt elöl az EU-ban. Egyrészt az unión belül a németek komoly diplomáciai erőfeszítéseket tettek, hogy megszülessen a nevezetes ajánlat, amely szerint az EU hajlandó az alapvállalásban szereplő 20 százalékos csökkentésen túl akár 30 százalékkal is csökkenteni a kibocsátott üvegházhatást okozó gáz mennyiségét 2020-ig, amennyiben a többi fejlett szereplő is növeli a vállalását. Másrészt Németország még erre a felajánlásra is rátett egy lapáttal, amikor bejelentette, hogy a maga részéről akár 40 százalékos csökkentésre is kötelezettséget vállalna.

A német tárgyaló fél problémája csak az, hogyan győzze meg a világ többi államát, hogy a csökkentéssel járó, a legoptimistább becslések szerint is százmilliárd dolláros nagyságrendű költségből arányosan részt vállaljanak. Hogy valójában mikor születik meg tehát az új, kötelező erejű nemzetközi klímaegyezmény, az a kérdés pénzügyi vonzatain, a költségek felmérésén, elosztásán és vállalásán múlik. Merkel kompromisszumkészségre hívja fel a világ vezető politikusait...