Az iparpolitika eredményének tartják a szocialisták, hogy a magyar exportban 21 százalékos a csúcstechnológiai ágazatok részaránya. Dübörög a pannon puma? Á, dehogy! Sosem dübörgött. Magyarország a fejlett világ összeszerelő üzeme lett. A teljes magyar export importtartalma ugyanis meghaladja a hatvan százalékot, amely messze a legmagasabb az OECD-országok között. Csak összehasonlításképpen: a japán export importtartalma nem éri el a tíz százalékot. Ez azt jelenti, hogy az igazán fejlett országok, ahol tényleg tombolnak a pumák és a tigrisek, a vállalati értéklánc tudásintenzív fázisait, vagyis a kutatás-fejlesztést igénylő részeket megtartják, míg a magas élőmunkára számot tartó, jobbára betanított munkával is megoldható szakaszokat, vagyis az összeszerelést Magyarországra vagy olyan országokba, helyezik ki, ahol még olcsóbb a munkaerő. Ez a multik szemszögéből üzlet, de a magyar gazdaságpolitika szempontjából kudarc. Tudom, Nagykanizsán örülnének, ha a villanykörtéket a zalaiak csavarozhatnák össze, de az üzleti érdek már mást diktál, a magyar gazdaságpolitika pedig búcsút inthet ennek a "melléküzemág" jellegű szerepének is.
Magasabb a magyar életszínvonal, mint 2002-ben - mondják a szocialisták. De miből? Mert az utolsó nyolc év kormányzati gazdaságpolitikája ehhez nem járult hozzá. A háztartások banki hitelállománya 9200 milliárd forint. Ebből a devizahitelek állománya ötezermilliárd forintnak megfelelő. Manapság. 270 forint/euró árfolyamnál. Egy hónap múlva már nem ennyi lesz. Az MSZP majdnem nyolcéves kormányzása alatt a családok banki tartozása hatezermilliárddal nőtt. Nos, ez a szocialista életszínvonal-politika alapja!
Már nem az a fő kérdés, hogyan jutottunk idáig, hanem az, hogyan jutunk tovább? Jó két hete Orbán Viktor Kecskeméten a jobboldal előtt álló történelmi lehetőségről beszélt. Kijelentette: "a jobboldali kormányzás nem építhet hitelekből finanszírozott burkolt társadalmi paktumokra". Hozzátette: "meg kell tanulnia Magyarországnak, hogy minden hitelre, egymás és önmagunk becsapására épülő rendszer szükségképpen felemészti önmagát". Programot is adott: "a modern jobboldalnak olyan kormányzati rendszert kell létrehoznia, amely a magyar erőforrásokra támaszkodva a magyar gazdaság növekedésére koncentrál". Az elnöki beszéd ezen részét mély csend fogadta. Olyan, amelyre csak egy gyökeres változásokra váró és abban bízó tömeg képes. Végül is Horthy Miklós óta nem volt magyar államférfi, aki felelős pozícióban önálló, a külföldi hitelfüggőséget felszámoló gazdaságpolitikát, munkából növekedést, a növekedésből pedig otthont és szociális biztonságot, nemzeti megerősödést ígér.
A magyar társadalom felemelkedésének alapja a hiteles gazdaságpolitika. Hogy a mai azzá váljon, kormány-, érték- és szemléletváltás kell. Bajnai néhány hónapja kőbe véste a 3,8 százalékos hiányt. Nőtt ettől a magyar költségvetési pálya kiszámíthatósága? Ugyan, kérem! Már a szám sem volt jó! A bűvész ugyanis kihagyta a MÁV-csoport, a korrupciótól fuldokló BKV, és a forint árfolyamromlását elszámoló MNB veszteségeit, vagyis azt a kiegyenlítési kötelezettséget, amely a központi költségvetésre hárul, ha a Nemzeti Bankban veszteség lesz.
Így már rögtön mások a számok, s duplájára emelkedik Bajnai 3,8 százalékos deficit arányszáma. Sok pénz az ezermilliárd, de számoljuk fel minél hamarabb az adósságot, konszolidáljuk a családokat, rakjuk rendbe a forintárfolyamot, és végre szabaduljunk meg ettől a gágogó társaságtól. Induljunk tiszta lappal!