Hosszú ideig azzal érveltek a magyar szocialisták Andor László mellett, hogy az Unió majdan jutalmazni fogja a szélsőbaloldali közgazdász pártonkívüliségét, és Barroso esetleg egy fontos poszttal ajándékozza meg ezért Magyarországot. Ez lehetett volna a régiófejlesztési biztosság. Ugyan Kovács László korábbi EU-biztos az InfoRádiónak már a hír felröppenésekor cáfolta, hogy Barroso ilyet ígért volna, ám Andor bukása csak múlt pénteken vált egyértelművé.

Barroso ekkor mutatta be a sajtónak új csapatát. Andor Lászlónak ebben egy olyan terület felügyelete - a foglalkoztatási - jutott, amely egyébként nem is elsősorban uniós hatáskör. Hiába nyilatkozta a hír kapcsán Kovács László, hogy éppen ennek megváltoztatása lehetne Andor nagy és szép feladata, erre bizonyosan nem lesz ereje, tekintve, hogy nem a biztos dönt "tárcájának" hatásköréről - azt a mindenkori uniós jogszabályok eleve szabályozzák.

Andor pártonkívülisége tehát semmiféle pluszpontot nem jelentett a brüsszeli osztozkodásban: ezt bizonyítja az is, hogy a magyarok által olyannyira vágyott régiófejlesztési tisztséget végül Johannes Hahn, az Osztrák Néppárt egyik meghatározó politikusa, korábbi bécsi városi elnöke, jelenlegi tudományügyi minisztere nyerte el. Tehát egy pártpolitikus. Az elkövetkező öt évben ő diszponálhat majd mintegy 350 milliárd euró felett, ami az uniós költségvetés több mint harmadát jelenti. (Persze az is igaz, hogy a biztosok - legalábbis hivatalosan - nem részesíthetik előnyben a küldő országukat.)

Maga az osztrák sajtó is meglepődött azon, hogy jelöltjük ilyen fontos posztot nyert el. Johannes Hahn amolyan politikai menekültnek számít Brüsszelben - sietős ausztriai távozása mögött nagy szerepet játszanak az őszi bécsi egyetemistatüntetések.

Hahn meg akarta volna reformálni az osztrák felsőoktatást, többek között tandíjat vezetett volna be - ennek hatására szállták meg százak a bécsi egyetem nagyelőadóját, és ezrek tüntettek számos osztrák városban is. Sőt, immáron Németországra is átterjedtek az egyetemisták demonstrációi. Johannes Hahn tehát egyre kellemetlenebbé vált otthonában - így Brüsszelbe katapultálták. Ez egyébként tipikus megoldás sokfelé: "Schicka' ma' den Opa nach Brüss'l" ("küldjük a nagypapát Brüsszelbe"), tartja a mondás bécsi körökben. Kovács Lászlót is hasonló megfontolásokból "száműzték" saját szocialistái 2004-ben a belga fővárosba. A mindenkori biztosok között így mindig is a pártpolitikusok vannak, lesznek többségben.

Brüsszelben tehát nem is feltétlenül örülnek a teljesen körön kívülről jött "értelmiségieknek" - ráadásul Andor László politikai nézetei sem számíthatnak egészen népszerűnek. Mint ismert, Andor László a szélsőbaloldali Eszmélet című folyóirat főszerkesztője - e lapba a nyugat-európai szélsőbaloldali értelmiség legvadabbjai is gyakran írogatnak. Ugyan Barroso múltja sem mentes a piros foltoktól - ifjúkorában trockista volt ugyanis -, de Andor László mind a mai napig nem határolódott el kétes nézeteitől. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy jelenleg is főszerkeszti az Eszméletet, s nem tudni arról, hogy a közgazdász eltávolodna-e a szélsőséges folyóirattól.

A Le Figaro is arról számolt be, hogy néhányak kritikusan szemlélik Andor László "múltját". A szocialista Andort azonban a sajtó munkatársai előtt határozottan megvédte a néppárti José Manuel Barroso, aki - miután konzultált Andorral -, "megbizonyosodott" arról, hogy nincs kivetnivaló Andor múltjában. Barroso azonban téved: Andor Lászlónak nem a múltjával, hanem a jelenével van probléma, ugyanis közösséget vállal olyan gondolkodókkal, mint a szélsőbaloldali Tamás Gáspár Miklós, a gulágrelativista Krausz Tamás vagy a leninista Slavoj Žižek. (Az Eszmélet nemzetközi szerzői mindannyian a nyugati szélsőbaloldali szubkultúra jeles szerzői.)

Emlékezetes, 2004-ben sem volt gond Kovács László kommunista múltja. Azt, hogy Kovács Lászlónak végül nem az energiaügybe kellett beletanulnia, a zöldek érték el: Daniel Cohn-Benditék hangoskodása miatt vezényelték át Kovácsot az adóügyekbe.

Ám Kovács Lászlónál sem a múltja, hanem a szakmai hozzá nem értése került a bírálatok kereszttüzébe. Az Európai Bizottság ugyanis egyedül a jobboldali elhajlást nem tolerálja - 2004-ben az olasz Buttiglione a katolicizmusa miatt nem lehetett végül EU-biztos. A II. János Pál pápa körébe tartozott politikus bűneként azt rótták fel, hogy vallási meggyőződése szerint szólt a homoszexualitásról - jelezve azonban, hogy eme véleménye nem fog megjelenni politikai tevékenységében. Önmagában azonban annak lehetősége, hogy egy nyíltan katolikus ember EU-biztosi pozíciót tölthet be, óriási felzúdulást eredményezett a nyugati médiában, értelmiségben. Végül Berlusconi mást jelölt az igazságügyi "tárca" élére.