És kétségtelenül felmutatásról is szó van egyben, persze s nyilvánosságról, hogy tudjuk, a probléma létezik, lássák önök is, drága polgárok. Íme, a H1N1 és áldozatai. Eddig rendben, ezt látjuk. Amit viszont nem látunk, amiről nem tudunk, abból nem lehet viccet csinálni, azzal nem lehet szembenézni, s így kinevetni sem lehet, feldolgozni sem. Ha viszont eldugják előlünk, pedig létezik, akkor annak bizony oka van, még ha pusztán üzleti az az ok, akkor is.
Így van ez jelen pillanatban az Omninvest Kft. esetével is. Ha egy egyszerű kft.-ről lenne szó, akkor eszünkbe sem jutna, hogy szembenézzünk vele, nem is akarnánk tudni sem a létezéséről, sem semmi másról. Azonban ez a kft., igen, az Omninvest gyártja Magyarország számára a H1N1-vírus elleni védőoltást. Nem új cégről van szó, hiszen tizenöt éve tevékenykedik idehaza, azonban ez az idő is kevés volt ahhoz, hogy kiderüljön, ki is tulajdonolja, ki birtokolja. Egyáltalán: ki a halál gyártja nekünk az oltóanyagot, amit magam is beadattam. És akkor ráadásnak még nemzetbiztonsági veszélyről is szól a fáma, hiszen ha nem látjuk az osztó kezét laposztás közben, akkor abban sem lehetünk biztosak, hogy nem csal-e. Leülne valaki úgy kártyázni, hogy már ott vannak az asztalon a lapok, s azt sem tudja, hogy kerültek oda? Én megtettem, kockáztattam, s teszik ezt egyre többen, mert ahogy halad az idő, növekszik a betegek és a halálos áldozatok száma, szinte belekényszerülünk a helyzetbe, az oltás kényszerébe, nyomás alatt tartanak - hiteles és megbízható információk nélkül. Halálos áldozatok. Szörnyű egy szintagma ez, sok fogalmat vonz maga köré a járványtól a terrorizmusig.
Rohadtul nem érdekel, hogy Cipruson, a Kajmán-szigeteken vagy Alsóapátifalva-felsőn van-e bejegyezve a cég, csak tudjam, kié. Csak tudjam, kinek a felelőssége lesz, ha ráfáztam a védőoltással. Mert ha nem tudom, akkor azt sem tudom, kit vonjak felelősségre, kit pereljek, kinek kapjam el a grabancát. Igaz, Ciprusig nem ér el a kezem, sem a Kajmán-szigetekig. Alsóapátifalva-felsőre még esetleg.
A szakszolgálatok pedig most majd tesznek némi szívességet nekünk, megpróbálják kideríteni, ki vagy kik állnak az Omninvest mögött. Legalábbis Juhász Gábor titkosszolgálati miniszter ezt mondta, hogy szívességet tesznek. Mert a nemzetbiztonsági bizottság sincs tisztában a helyzettel, s kérésének igyekeznek majd eleget tenni. Erősen ironikus ez a sok feltételes mód, de hát nem mi mondjuk. S ha már a nemzetbiztonsági bizottság sem lát tisztán, akkor nekünk mitől kellene? Egyébként is - közben mondjuk ki még egyszer: nemzetbiztonság -, hány emberről szól a történet? Járvány van, s úgy tudom, ez egész országokat szokott érinteni, nem egy-két szerencsétlent. Legalábbis a járvány az egy ilyen jelenség. Hogy mi is ironizáljunk egy kicsit...
Tóth Károly, a nemzetbiztonsági bizottság alelnöke szerint az a fontos, hogy a gyártás és a szállítás biztonságos legyen. Értsünk is vele egyet gyorsan, s lapozzunk is tovább, mert azt is mondta, a nagyobb gyógyszergyártó cégek esetében sem tudni, kik a valódi tulajdonosok. (Ez azon kevés esetek egyike, ahol nem áll meg Keats gyönyörű verssora: "A Szép: igaz, s az Igaz: szép!".) Pedig mi meg akarjuk tudni.
Tíz évre titkosított szerződés, az Omninvest strómanokkal bevédve. S végül miniszteri nyegleséggel tálalva, hogy majd kísérletet tesznek kideríteni egyet s mást. Hát ne kísérletezzenek, főleg ne járvány idején!