Bán Károly állításával ellentétben nem buktam meg közszolgaként, nem lettem méltatlan hivatalomhoz és eskümhöz, nem szegtem meg a hírügynökségi törvényt (a Bán úr által említett médiatörvényt meg sem szeghettem, hiszen az MTI tevékenységét az Nht., azaz a hírügynökségi törvény, s nem a médiatörvény szabályozza), nem sértettem meg az alkotmányt, nem manipuláltam a választópolgárokat, nem sértettem meg az információs önrendelkezést, nem vettem semmibe a kiegyensúlyozott tájékoztatás - közmédiumok számára kötelező - elvét. Nem manipuláltam a híreket, nem gátoltam a népképviselet gyakorlásának elvét, s nem fosztottam meg a választókat attól, hogy a képviselő üzenete eljuthasson hozzájuk. Mindezeket Bán úr csak fantáziálta azért, hogy engem a Magyar Hírlap olvasói előtt befeketítsen. Következtetéseit ugyanis hamis kiindulópontokra alapozza.

Hogyan feltételezheti ép ésszel - s néhány éves újságírói múlttal a háta mögött - Bán úr azt, hogy az MTI elnökeként én döntök arról: menjen-e MTI-s újságíró egy könyvbemutatóra, vagy sem? Nem én döntöttem el, hogy Bán úr könyvbemutatójára nem küldünk újságírót. Illetékes szerkesztő kollégám döntésével azonban egyetértek: Bán úr nem olyan híres publicista, akinek a könyvbemutatójáról az MTI-nek feltétlenül tudósítania kell. (Bán úr nevét a Google Hírek keresőbe december elsején beütve egyetlen találatot kaptam: engem támadó cikkének átvételét a Barikád portálon.) Az MTI azon a napon egyébként még mintegy negyven magyar könyv megjelenéséről nem tudósított: egyetlen hétköznapon ugyanis átlagban ennyi könyv kerül ki a piacra. Debreczeni úr - akinek a könyvéről azon a héten viszont tudósítottunk - az ország legismertebb publicistái közé tartozik, következésképp jól döntött a kollégám, amikor a bemutatóra újságírót küldött. Ellentétben Bán úr vélekedésével, nem a pártállás, nem a politikai nézetrendszer, nem a könyv tárgya volt az, ami az MTI-s szerkesztőt döntésében elsősorban vezérelte, hanem a hírérték, amely szoros összefüggésben van a könyv szerzőjének személyével.

Szakmai tisztességemre kényes lévén visszautasítom azt az állítást is, hogy az MTI és én nem ennek megfelelően jártunk volna el! Bán úr állításával ellentétben ugyanis az MTI előrejelző tükrében benne volt könyvének tájékoztatója, tehát az esemény híre minden MTI-előfizetőhöz eljutott, s csak rajtuk múlott, hogy elmennek-e a bemutatóra, vagy sem. (S nem tudok azzal az állítással sem mit kezdeni, hogy fizetett közleményként sem akartuk volna megjelentetni a bemutatóról szóló hírt, mert erre irányuló kérésnek nem bukkantunk nyomára az MTI-nél.) Nagy tolongás valószínűleg nem volt a tájékoztatón, mert a másnapi nyomtatott sajtóban és a nagy internetes portálokon sehol sem találtam Bán úr könyvéről recenziót. Vagyis az érdektelenség oka nem az MTI volt, hanem az, hogy másutt is hozzánk hasonlóan mérték föl az esemény hírértékét. A főnököket ezeknél a lapoknál-portáloknál is mind egyenként fel fogja majd szólítani lemondásra Bán úr? S végül még valami: ha egy szerző új könyvéről nem jelenik meg méltatás a sajtóban, azt szerintem mindenki reklamálhatja a nyilvánosság előtt - kivéve magát a szerzőt.

Mivel a Magyar Hírlap november 30-ai számában egy másik cikkben - Szentesi Zöldi László: Szómágia - is téves állítások fogalmazódtak meg az MTI-vel és személyemmel kapcsolatban, ezért arra is kénytelen vagyok reflektálni. Nem az MTI szerkesztőjének az agyából pattant ki ugyanis az, amit Szentesi úr cikkében nekünk tulajdonít: mi - és más hírügynökségek is - orosz hírportálok hírei nyomán számoltak be arról, hogy a Combat 18 elnevezésű szélsőjobboldali szervezet vállalta a felelősséget a Nyevszkij expressz ellen pénteken este elkövetett robbantásos merényletért, s ugyancsak orosz források alapján számoltak be később a hírügynökségek arról, hogy a nyomozó szerveknek erre nincs adatuk. Nem tudom elfogadni a szerző okfejtését, hogy mi szándékosan, politikailag motiváltan fűztük be hírünkbe a Combat 18 szálat. Különösen azért nem fogadom el, mert az okfejtésből az következik, hogy amennyiben az MTI a következő hónapokban bármilyen nemzetközi történés kapcsán neonácikról ír, akkor ezzel a magyarországi viszonyokra reagál, ide üzen. Mi nem üzengetünk, hanem legjobb tudásunk szerint a tényekről számolunk be, a lehető legsokoldalúbban.

Szentesi Zöldi cikkének fenyegető zárómondatáról - "mostantól patikamérlegre kerül az MTI is, erről kezeskedem" - pedig annyit: a hírügynökségi törvényben rögzített feladatainknak, a közszolgálatiság követelményének legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerint a jövőben is eleget fogunk tenni. A szakmaiság minimumát nélkülöző, a tényeket nem tisztelő támadásokkal senki sem éri el az MTI-nél, hogy nyilvános "igazoló jelentéseket" írjunk arról, ami valamely lap valamely újságírójának nem tetszik.

Vince Mátyás
Budapest, 2009. december 1.