A születést vagy az örökbefogadást követően az eddigi három helyett négy hónapig maradhatnának otthon a szülők a gyerekükkel - az erről szóló politikai megállapodásra hétfőn bólintottak rá a szakminiszterek. A lehetőség mind a két szülő számára nyitott, igaz, lényeges változás, hogy az új jogszabály által biztosított extra hónapot nem lehet átpasszolni a másik szülőnek. (Tehát, ha az érintett szülő nem veszi ki, akkor az az egy hónap lényegében elveszik.)

Az EU így kívánja arra bátorítani az apákat, hogy ők is éljenek a szülői szabadsággal, eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy az apukák gyakran átruházták ezen jogukat az anyákra.

"A nők és a férfiak közötti teljes egyenlőséget csak úgy lehet megteremteni a munkaerőpiacon, ha az apák több felelősséget vállalnak a családi ügyekben, így például a gyermekeik ellátásában" - hangsúlyozta a tanácsi döntést követően Vladimír Spidla foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős biztos.

Az új irányelv, amely a 96/34/EK direktívát váltja fel, a jövőben fokozottabban védi majd a szülői szabadsággal élni kívánó munkavállalót, megakadályozván, hogy az illető emiatt bármiféle kedvezőtlen bánásmódban részesüljön. Az új jogszabály értelmében a munkába visszatérőknek joguk lesz arra is, hogy korlátozott időtartamra a munkakörülményeik módosítását kérjék (például a munkaórákkal kapcsolatban).

Az örökbefogadott, vagy a fogyatékkal élő/tartós megbetegedésben szenvedő gyermekek szüleinél a tagállami kormányoknak, illetve a munkaadóknak figyelembe kell venniük ezen szülők speciális szükségleteit. Fontos változás, hogy az irányelv hatálya minden munkavállalóra kiterjed, függetlenül a munkaszerződés formájától (határozott idejű szerződés, részmunkaidő stb.).

A szülői szabadság alatt járó munkavállalói bevételekkel kapcsolatos valamennyi döntés ugyanakkor a tagállamok és/vagy a szociális partnerek hatáskörébe tartozik.

A mostani politikai megállapodást követően a jogszabályt hivatalosan várhatóan a következő hónapokban fogadják majd el. Ezt követően a tagállamoknak két évük lesz arra, hogy az új jirányelv rendelkezéseit átemeljék nemzeti jogrendjükbe.