Akárhonnan nézzük, Draskovics a rendszerváltozást követő balliberális politizálás egyik meghatározó funkcionáriusa volt. Tényleg mindent megtett az országrontó politikáért. A Horn-kormány idején államtitkárként dolgozott, Medgyessy alatt a miniszterelnök kabinetfőnöke, 2004-ben pedig a pénzügyi tárca vezetője volt. Gyurcsány Ferenc előbb meghagyta ezen a poszton, majd 2008 elején az igazságügyi minisztérium vezetőjének tette meg. A hazug, őszödi stílusú politizálásban Draskovics Tibor kreatív módon vett részt: méltó társa, segítője volt az állami vagyon eltüntetésén, az államszervezet leépítésén, az állampolgárok megfélemlítésén munkálkodó Gyurcsánynak és Szilvásy Györgynek. Hármuk pályafutása szervesen összekapcsolódott, s egy szellemi és anyagi értelemben egyaránt sötét korszak jellemzője lett. Mulatságos, hogy Draskovicsról maga Gyurcsány mondta tollba a házi szerző Debreczeni Józsefnek: "Egyre világosabb számomra, nekem itt nem mondanak igazat." A szemrehányás előzménye - mint ismeretes - az volt, hogy a pénzügyi vezető a tervezett hiányt rosszul határozta meg, a vállalkozásoknak pedig hónapokig nem térítette vissza az áfát. Az igazságügyi tárca élén Draskovics azt folytatta, amit korábban a Pénzügyminisztériumban 2005-ös leváltásakor abbahagyott.

A rendészeti szakterületen igyekezett meg nem történtté tenni, a közönség elől elleplezni, hogy a kormányzatot felelősség terheli a 2006-os rendőri brutalitásért. S persze azért is, hogy ezt a pénzügyi adatok eltitkolása, a többi között az áfa visszatartása, s hamis ígéretek, trükkök sora előzte meg. A 2006-os kormányváltás legitimitása így vitatható lett. Draskovics a kormányzati hazugságok miatt elégedetlenkedők elnémításáért törvénycsomagot dolgoztatott ki: a szabálysértési, valamint a büntető törvénykönyv módosításával korlátozta a szólásszabadságot és a gyülekezési jogot. A csomag az alkotmánybírók előtt van. Javaslatára - a rendőrség megerősítése helyett - a balliberális többség segédrendőrök beállításával próbálja elodázni az utóbbi nyolc évben tönkretett közbiztonság helyreállítását. Draskovics távozása már akkor indokolt lett volna, amikor a politikus Veres János korábbi pénzügyminiszter kedvéért konzervatív újságírókról adatokat szolgáltatott a rendőrségnek egy minden alapot nélkülöző eljáráshoz. Alkalmatlanságát még nyilvánvalóbbá tette az a videobemutató, amely szerint az országot terrorveszély fenyegeti.

Draskovics egy két évvel korábbi diákcsíny képeivel próbálta ijesztgetni a nyilvánosságot. A rendőrség és a titkosszolgálat együttműködéséért ugyanakkor vajmi keveset tett. A cigány családok ellen elkövetett fegyveres támadások végül kilenc helyszínen hat ember halálát követelték. A javaiból kiforgatott, jogfosztott, kirekesztett lakosok a miniszter távozásával egy méltatlan kormányzás végjátékának lehetnek tanúi. Először a tavalyi háromigenes népszavazás után az SZDSZ távozott a kabinetből, az idén márciusban vitatható módon lemondott Gyurcsány Ferenc is. A trojka harmadik tagja, Szilvásy György volt kancellária- és titokminiszter ugyancsak tavasszal vált ki a kormányból. Legkésőbb ez idő tájt az egész lejáratott politikai társulatnak vissza kellett volna térnie eredeti civil foglalatosságához. Produkciójukra, tevékenységükre még hosszú ideig emlékezni fogunk.