Fél óra - harminc perc - semmiség volt, mondjuk sokszor, ha szívességre kérnek bennünket, s az elvégzett jótét örömével a szívünkben térünk vissza félbehagyott el­foglaltságunkhoz.
Öt éve már, hogy egy álságosan kigondolt, önpusztító kampány eredményeként beteljesítettük Tria­non végzetét, megtagadtuk a határon túl rekedt testvéreinket. Euró­pa és a világ ezt a döntésünket is látszólagos egykedvűséggel vette tudomásul, miközben a vén kontinens számos kisebbsége szerzett alapvető, fennmaradását biztosító jogokat szülőföldjén.

A miénk nem! Akkoriban lépett hatalomra táncos Feri, aki - régi internacionalista lévén - nem szívesen nézte ezt a nemzeti összefogást célzó mozgolódást, és döntött: testvért testvér ellen uszít, anyaországi nyugdíjast állít szembe határon túliakkal, akik majd elveszik az itthoniak békés nyugdíjas éveit. Betegeket erdélyi rászorultakkal, akik miatt nem marad elég kórházi ágy az előbbiek ellátására. A munkavállalókat "23 millió román" fenyegetésével riogatták, hogy az olcsó munkaerő miatt hatalmas lesz a munkanélküliség!

Az elvetett gyűlölet kikelt, s a több­milliónyi "románnak", "szerbnek", "tótnak" és "ukránnak" nevezett magyar testvérünket megtagadtuk! Igen, olyat tett ez a nép, amely példátlan Európában, példátlan a világon.

Azóta él bennünk a kétely és a keserűség. Mert nem jó egy olyan közösség tagjának lenni, amely megtagadta testvéreit, de egy olyan közösség tagjának lenni sem, amelyet megtagadtak testvérei.

Azóta, ki tudja, miért, Gyurcsány összes népszavazással kapcsolatos fenyegetése beteljesedett: a gőgös hatalom megmérgezte önmagát, indokolhatatlan döntései nyomán azóta csökkentették a nyugdíjakat, kórházakat zártak be, a betegek sorban állnak az ellátásért, és régen nem látott magasságokban van a munkanélküliség. De ennek az évek óta fokozódó válságnak nem a határon túli magyarok az okozói, hanem azok, akiknek "kedvéért" megtagadtuk őket!

Néhány napja hangzott el a határon túlra kacsingató, lemondott házelnök asszonytól: "Hiba volt a kettős állampolgárság elutasítása." Nem, képviselő asszony! Nem! Bűn volt, nehezen jóvátehető, tragikus bűn! Amit talán egyszer megbocsát az Isten annak, aki hozzá folyamodik, de következményeit, nyomait, amíg lesz magyar nép, s ha lesz magyar nemzet egyszer újra - a szívében hordja, kitörülhetetlenül!

Csak néhány perc lett volna akkor igent mondani, s öt éve - két és fél millió perce - viseljük arcunkon az árulás szégyenét. Mert nemet mondtunk az élet örök törvényére, a testvéri szeretetre!