Ezt a régi szovjet viccet idézi Draskovics Tibor igazságügyi miniszter, aki szerint sikerrel elvégezte feladatai jelentős részét. Ezt talán még a legvehemensebb szocialista párti szavazók is elképedve fogadták. Aki ebben az országban él, az nap mint nap tapasztalhatja, hogy két dologgal óriási gondok vannak kis hazánkban: az egyik a köz- és jogbiztonság, a másik a pénzügyek. A sajátunk és az országé egyaránt. Az utcán esténként nem érezzük nagyobb biztonságban magunkat, mint négy évvel ezelőtt, még a nagyvárosokban sem. Egész településeket tartanak rettegésben bűnözők, s minél szegényebb egy-egy térség, annál kiszolgáltatottabbak az ott élő emberek. A rendőrség pénz-, ember- és eszközhiánnyal küszködik, jelenléte elhanyagolható, szakértelme elmarad a kihívások mögött, fellépése bizonytalan. De nézzünk körül az igazságszolgáltatás háza táján.

Ha valaki ma jogvitába keveredik partnerével, sokszor évekbe telik, mire a bíróság megítéli jogos követelését a csaló vállalkozóval szemben. A szélhámos addigra már rég kimentette pénzét a cégből, s nem is kell elmenekülnie az országból a felelősségre vonás elől. Más cégtábla alatt, a legrosszabb esetben fizetett strómanokkal ugyanazt csinálja, ugyanúgy becsapva másokat is, miközben az arcunkba kacag, ha találkozunk. A gazdasági növekedés egyik legfontosabb akadálya a jogbiztonság hiánya, s a helyreállítása nélkül nem léphetünk a fenntartható fejlődés útjára. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy ugyanazok, akik nekünk nem fizetnek, azért forgathatnak hatalmas pénzeket, mert megkenik a gépezetet. A korrupció ma a magyar társadalom szinte minden szeletét áthatja. A legbiztosabban mindent úgy lehet elintézni, ha tudjuk, kit kell keresni, s milyen szívességet kell tenni neki és mennyiért. Annyira túl van töltve az egész rendszer korrupciós pénzekkel, hogy már nem lehet eltitkolni létezésüket, s egyre-másra kerülnek a felszínre a politikát is behálózó ügyek - Zuschlagtól Hunvaldig. A hatalom is érzi, hogy ezen a téren valami nagyon nincs rendben, hiszen négy év alatt már a negyedik igazságügyi minisztert fogyasztjuk el.

Ezek után azt állítani, hogy röpke másfél év alatt e tárca élén Draskovics Tibornak sikerült elvégeznie feladatait, egysze­rűen nevetséges. Hacsak nem a párfeladatokra gondolt. Ezeket viszont már a Pénzügyminisztérium élén is hűen teljesítette. Még Medgyessy Péter nevezte ki e tárca élére kabinetfőnökét 2004-ben, de helyén maradt az első Gyurcsány-kormányban is 2005 tavaszáig. Ekkor leváltották ugyan, de végig a kormányfő közvetlen környezetéhez tartozott az Államreform-bizottság alelnökeként és a kormány üléseit előkészítő államtitkári értekezlet vezetőjeként, mielőtt a rendészeti tárca élére kinevezték volna. Vagyis oroszlánrészt vállalt annak a pénzügyi irányvonalnak a beindításában, amely a soha meg nem termelt javak újraelosztását külföldi hitelekből fedezte, s végül a jelenlegi kormányfő szerint is hadigazdálkodásra hajazó csődhelyzetbe vitte az országot. Az utóbbi hét évben a gazdasági fejlődés szempontjából két kulcsfontosságú posztot is betöltött Draskovics, akit a parlamenti folyosókon csak Drazséként emlegetnek, tehát emblematikus figurája a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-korszaknak. Legbelsőbb bizalmi embere annak a kormányzatnak, amely a rendszerváltás óta nem látott gazdasági visszaesést, adósságállományt, munkanélküliséget és a társadalom egészét átható bizalmi válságot hagy maga után. Az idejük lejárt...