Órák alatt mintegy nyolc-tíz ezer - hivatalos közlés szerint három és fél ezer - ember fulladt meg a várost beborító, fojtogató gázfelhőben. Az áldozatok száma azóta 20-25 ezerre nőtt, és 120 ezerre tehető a krónikus betegséggel élők száma.

A Union Carbide 1969-ben épített gyárat az indiai városban, a rovar- és gyomirtó szerek gyártásához az erősen mérgező, de igen olcsó metil-izocianátot (MIC) használta. Óvintézkedéseket alig tettek, a biztonsági rendszert takarékossági okokból ki sem építették vagy nem működtették. A gyárban egymást követték a balesetek, 1982-ben egy munkás életét is vesztette, de a vezetés és a hatóságok az intő jeleket figyelmen kívül hagyták.

1984. december 2-ról 3-ra virradó éjszaka máig tisztázatlan körülmények között víz került egy 42 tonna MIC-t tartalmazó tartályba. A legvalószínűbb oka ennek az volt, hogy az üzemben elhanyagolták a karbantartást, és egy korrodált vezeték kiöblítése közben a biztonsági szelep felmondta a szolgálatot. A kémiai reakció során a tartály felhevült, majd a nyomást nem bírva felrobbant, és mintegy 30 tonna mérgező gáz sodródott a város fölé. A gázfelhő negyven négyzetkilométernyi területet borított be, az ott élők fulladozva, köhögve ébredtek álmukból. Hamarosan kitört a pánik. Az emberek szeme kivörösödött és szúrt, később hányni kezdtek, végül iszonyú kínok között meghaltak vagy megvakultak, sokakat pedig a menekülő tömegben tapostak halálra.

A baleset bekövetkezése után közvetlenül civil szervezetek becslése szerint mintegy 8-10 ezren vesztették életüket, azóta további 20-25 ezer ember halt meg a katasztrófa következtében, és 120 ezren szenvedtek maradandó károsodást. Mivel a környezeti károk felszámolása elmaradt, az egykori gyár területén még mindig több ezer tonna vegyszert őriznek, amelyek folyamatosan szennyezik a talajt, az ivóvizet. A környéken mintegy 20 ezer ember él, akiknek szervezetében magas a mérgező anyagok koncentrációja. Sok gyermek születik rendellenességekkel.

A gyárat a baleset után azonnal bezárták, három vezetőjét letartóztatták, és vizsgálat indult a felelősség tisztázására. Végül senkit nem vontak felelősségre, a szabotázst emlegető Union Carbide pedig 1989-ben beleegyezett, hogy peren kívüli megállapodás keretében 470 millió dollár kártérítést fizet az indiai kormánynak (az eredeti követelés 3,3 milliárd dollár volt...)
Az összeget 100 ezer ember között akarták szétosztani, de végül ötször annyian kaptak belőle. A jelképes összegből azonban még az orvosi számlák kifizetésére sem futotta. Ráadásul a kárpótlási összegnek csak kisebb része jutott el az áldozatokhoz, a többi ügyvédi díjakra, korrupt indiai tisztviselők "megkenésére" folyt el.

Emberjogi és környezetvédő szervezetek szerint az indiai kormány nem akarta elriasztani a külföldi konszerneket, ezért inkább "kiárusította" az áldozatokat. A Union Carbide vállalatot időközben megvásárló Dow Chemical cégtől azóta is folyamatosan követelik a felelősség vállalását, a környezeti károk elhárítását és az eltitkolt jelentések nyilvánosságra hozatalát.