Előbbi azt állítja, egyáltalán nem meglepő, hogy "mehetnéke" támadt. Eleve egy évre vállalta a feladatot, így szó sincs arról, hogy vereséget ígérő csatába bonyolódott volna a pénzügyminiszterrel. Tegyük fel, hogy így van. Ám hogy a jelen és az eljövendő körülmények között nehéz dolga lesz az egészségyügyi reform felpörgetésében hívő utódának, az bizonyos.
Aki azonban igazán érdekes, az László Csaba.
A közelmúltból tudjuk, a mindenkori pénzügyminiszter fogyóeszköz. Kész csoda, hogy az előző ciklusban az Orbán-kormány kettővel megúszta. Járai Zsigmondéknak annyiban szerencséjük volt, hogy a gazdaság - ha nem is évi hét százalékkal, de - folyamatosan bővült. Megszorítani sem kellett furtonfurt, vagy ha mégis, mint az orosz válság begyűrűzésekor, azt úgyszólván titokban intézték el. Ennélfogva békésen tervezgethették a mindenkori - hol egy-, hol kétéves - költségvetést.
László Csabának hasonlóan nyugodt időszakok nem adattak meg. Most épp a nadrágszíjat szokás emlegetni elsősorban, miáltal a mezei szocialista képviselők szépszámú közössége hasztalan reméli, hogy sikerül helyben pénzekkel, beruházásokkal meglepniük a rájuk szavazó választópolgárokat. Ezért ők nem szeretik László Csabát.
A Pénzügyminisztérium az elmúlt hetekben több jól kidolgozott ötlettel, tervvel hozakodott elő, amelyeket nem feltétlenül egyeztettek az MSZP fő promineseivel, és amelyek elősegítették, hogy a "lakosság" hangulata enyhén hisztérikusra váltson (vö.: ingatlanadó). Ezenkívül baj van a PM kommunikációjával is, amelynek szóvivője szerintük gyakran fölöslegesen volt szókimondó, és egyáltalán, túl nagyra nőtt szerepéhez képest. Mindezekért az MSZP vezető politikusai sem szeretik László Csabát.
Végül, vannak olyanok is, akik szerint László Csaba akkor szúrta el, amikor nem feküdt keresztbe a kétszer száz napos osztogatáshoz kapcsolódó intézkedéseknek. A szabad demokraták legalábbis emiatt nem szeretik László Csabát.
László Csaba azonban a jelek szerint egyelőre a helyén marad. A kormányfő ugyanis még szereti őt. Kérdés, hogy mennyire kitartóan.

Gazda Alber - Világgazdaság
2003. szeptember 4.