Eszerint hazánk a közepesen korrupt országok közé tartozik, a megítélést azonban árnyalja az a megállapítás, hogy a korábbi időszakhoz képest romlott a "korrupcióérzékelési indexünk". Ráadásul a korrupcióellenes nemzetközi szervezet megállapítja: "Az a tény, hogy a korrupciós esetek csak rendkívül ritkán végződnek felelősségrevonással (és amelyek igen, azok nagyrészt a kisebb károkozással járó esetek), erősítik azt a feltételezést, hogy a korrupt magatartás, ügyintézés és üzletvitel nem kockázatos Magyarországon."

Mindez - hétköznapi tapasztalataink alapján - többé-kevésbé ismert, csak azért érdemes felhívni rá a figyelmet, mert december 9-én, szerdán van a korrupcióellenes világnap. Ez alkalomból Átláccó Fesztivál címmel kulturális programokat rendez Budapesten a Transparency International Magyarország, hogy fiatalokat nyerjen meg a korrupció elleni harchoz. Derék kezdeményezés. Bár aligha ez a harc lesz a végső. Már csak azért sem, mert valószínűleg sokakat megdöbbentett annak a felmérésnek a november végén (lapunk által is) közölt eredménye, amely szerint "sokkoló méreteket öltött a korrupció Magyarországon". A hazai vállalatok harmadát érte egy vagy több gazdasági bűncselekmény az elmúlt egy évben, s a megkérdezett cégek 81 (!) százaléka találkozott a korrupció, megvesztegetés valamilyen formájával. Vagyis több mint négyszeresére ugrott a vállalkozói szférában tapasztalt korrupció mértéke a 2006-2007-es időszak óta.

Valaha, úgy tizenhárom éve az első nagy MSZP-SZDSZ-es korrup­ciós botrány (a fiatalok kedvéért: ez volt a Tocsik-ügy) idején az akkori szo­cialista privatizációs miniszter sarokba szorulva - védekezésképpen - azt a szamárságot találta mondani: "Nem az ÁPV Rt. korrupt, hanem a világ." Bár az akkori korrupciós tranzakció összértéke nem érte el az egymilliárd forintot, az addig példátlan felháborodás következtében a két kormányzó párt akkori vezetői belátták - és néhányan be is vallották -, hogy nemcsak a szajrét, hanem a balhét is együtt fogják elvinni. Jól látták, a magyar polgárok 1998-ban valóban leváltották a korrupt szoclib koalíciót.

Ám a sors és a "jóléti rendszerváltás" mézesmadzagával orránál fogva vezetett választók kifürkészhetetlen kegyéből a két korrupt párt azóta kétszer is visszasompolygott a hatalomba - és az étvágyuk is megnőtt. Az utóbbi években már nem milliárdos, hanem tíz- és százmilliárdos nagyságrendű "trükkök százairól" (lásd őszödi beszéd): gazdasági bűncselekményekről, nemzeti vagyontárgyak eltüntetéséről, jövedelem-kiszivattyúzásról, magyarán lopásról van szó. Illyés Gyula írta: "s már körbe lángol / erdőtűz gyufaszálból, / mert amikor ledobtad, / el nem tiportad". Így most már sokkal több erőfeszítést és nagyobb áldozatot követel a tűzoltás, a romok eltakarítása és az újjáépítés, mintha időben hozzáfogtunk volna.

A már szinte mindent behálózó, szétrohasztó, fojtogató korrup­ciót nem lesz könnyű megfékezni, mert az olyan, mint a lernai hidra. A görög mitológia rettegett kilencfejű mocsári szörnyét kellett Héraklésznek megölnie, ám a buzogánnyal szétvert, lecsapott hidrafejek helyén két másik nőtt ki. A derék hérosz innovációja az volt, hogy tüzes ágakkal kiégette a leütött fejek gyökereit, így már nem tudtak újra kinőni. Végül levágta a középső, halhatatlan fejet is, s végzett a hidrával. Valahogy így kellene hozzáfogni a korrupció kiirtásához is...

Nem igaz, hogy következmények nélküli ország vagyunk. Hét éve, sőt még jövőre is szenvedjük a hazug, korrupt, alkalmatlan kormányzás által okozott - békeidőben példátlan mértékű! - károkat, veszteségeket, vagyis viseljük a 2002. és 2006. évi döntésünk, választásunk kínos következményeit. 2010-ben, alig négy hónap múlva megint van más választás, de hogy lesz-e gyökeres változás, az a nyolcmillió magyar választópolgár döntésén múlik.

Egy olyan országban élünk, ahol a magyar vállalkozók - a Közjó és Kapitalizmus Intézet jelentését idézve - csak "annyira érzik sajátjukénak az állam teremtette szabályozói környezetet, mint amennyire egy megszállt ország állampolgárai azonosulnak a megszálló hatalommal és annak képviselőivel". Ma már konszenzus van abban, hogy a hatalmat birtoklók korrupciója a társadalmi válságból való kilábalás és a gazdasági növekedés gátjává vált. Megint időszerű, amit Eötvös József írt kevéssel az 1848-as polgári-nemzeti átalakulás előtt: "Hazánk nem maradhat jelen helyzetében."

S természetesen nem maradhatnak jelen - törvények fölötti - helyzetükben azok sem, akik cinikusan ellopták az emberek bizalmát és biztonságát, és sokszorosan visszaéltek azzal a hatalommal, amit tőlük kaptak.