Sólyom Lászlóra mindig is jellemző volt, hogy amennyiben igazság- vagy jogérzéke úgy diktálta, akár diplomáciai kellemetlenséget okozva is kiállt álláspontja mellett. Ilyen volt mindjárt elnöksége legelején a nevezetes amerikai eset, amikor megtagadta, hogy ujjlenyomatot adjon a határátlépéskor. Vagy ilyennek tekinthető az az eset is, amikor felvidéki meghívásának lefújásáért fejezte ki határozottan a nemtetszését szlovák partnereinek és a nemzetközi sajtónak.

A legújabb eset a kilencek levelével kapcsolatos a magyarországi befektetési környezet átláthatatlanságáról. Az USA, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc nagykövetei (vagyis aZ Átláthatóság Csoport tagjai) által aláírt nyilatkozat a budapesti brit nagykövetség honlapján jelent meg november 18-án, és még most is olvasható ott. Érdekes módon, csak magyarul.

A Sajtóközleményt Magyarország barátaiként jegyző aláíró felek kifejezik aggodalmukat - bevallottan a magyarországi befektetések többségét adó saját befektetőikért aggódva - amiatt, hogy a nem-transzparens viselkedés jelentős megnyilvánulásai tapasztalhatók, különös tekintettel "a közszolgáltatások, a műsorszolgáltatás és az országos infrastruktúra egyes területein."

Az esettel kapcsolatban Bajnai Gordon miniszterelnök rögtön fogadta az érintett nagyköveteket, akik a találkozó után megnyugvásuknak adtak hangot. Sólyom László hivatalos Japán látogatásán kérdezte az esetről saját tárgyalófeleit. Nos, érdemes volt: a jelek szerint a nagykövet nem egyeztetett az ügyről saját külügyminisztériumával.

Ezek után Sólyom egy rádiósnyilatkozatában határozott nem tetszését fejezte ki az ügyben. Mint fogalmazott: "Nem arról van szó, hogy tagadnánk azt, hogy problémák vannak, de a probléma szóvá tételének ez a módja voltaképpen sértő az országra nézve." S valljuk be, valóban szokatlannak tekinthető a baráti figyelmeztetésnek ez a paternalista, hatalmi pozícióból elhangzó válfaja.

Sólyom szerint többek közt az sem indokolja a fellépés ilyen módját, hogy a korrupciós helyzet ugyan csakugyan romlik Magyarországon, ám ezzel a magyar hatóságok is tisztában vannak. Ezért a tárgyalások során "meg kellett erősítenie, hogy sem a korrupciós helyzet, sem az adózás átláthatatlansága nem olyan szörnyű Magyarországon, hogy erre a nyilatkozatra szükség lett volna."

Ha alá akarjuk támasztani az elnök abbéli vélekedését, hogy Magyarország nem lóg ki a sorból korrupció ügyében, elég az aláíró országok közül a mindig körültekintő németekkel kapcsolatban megemlítenünk a Siemens-botrányt, a Volkswagen ügyét, vagy épp legutóbb a labdarúgó bundabotrányt. Vagy vegyük a briteket, ahol sajtóhírek szerint maguk a parlamenti képviselők számoltak el jogosulatlanul pornófilmeket, vécédeszkákat, vakond irtást, lótrágyát, nem létező lakáshiteleket is.

Rádiós nyilatkozatában egy másik okot is említett a magyar köztársaság elnöke, ami miatt aggályosnak tekinthető a levél. Az Inforádió honlapján olvasható elnöki interjú szerint teljesen nyilvánvaló, hogy a franciákat a pécsi vízműben érdekeltséggel rendelkező Sueznek az ügye izgatja, az amerikaiakat a Sláger Rádió, a svájciakat a Danubius Rádió. Azt ugyanakkor nem érti, hogy milyen erkölcsi alapról bírálják a helyzetet, hiszen korábban a két rádió el tudta érni, hogy a parlament pályázat nélkül meghosszabbítsa a frekvenciahasználatot, amelyet végül alkotmányellenesnek nyilvánítottak, míg a Medgyessy-kormány ötödére szállította le a két kereskedelmi adó pályázatában szereplő díjakat.

Sólyom maga is fontosnak nevezte ugyanakkor a korrupció elleni küzdelmet Magyarországon - a legújabb, BKV-s botrányok is mutatják, okkal. Ám a fenti példa szerint maguk a baráti tanácsot megfogalmazó országok is korruptnak bizonyultak, ezért furcsa, hogy akkor teszik szóvá panaszukat, amikor a korrupció valamelyik vállalatuknak hátrányos.

Ráadásul a tanácsot megfogalmazó országok még a magyar törvényhozásra is nyomást kívántak gyakorolni. Mással nem magyarázható, hogy a közelményük utolsó mondatában az új, korrpució-ellenes törvény elfogadása mellett érvelnek, igaz, most kifejezetten a magyar polgárok gazdasági növekedésére és jólétére tekintettel. A törvényalkotás folyamatába való beleszólás csakugyan szokatlannak és kioktatónak nevezhető.