Magyarország 2010-es költségvetését kis többséggel, 52,9 százalék "igen" és 47,1 százalék "nem" szavazattal fogadta el az Országgyűlés. Ez a költségvetés egyenes folytatása a Gyurcsány-kormány által 2006-ban elindított és három éve zajló megszorítássorozatnak, amelynek következtében a gazdaság és a társadalom nehezen kiheverhető válságba süllyedt. A The Economist december 4-i száma szerint a vizsgált 42 ország közül a magyarnál rosszabb adat csak Oroszországban és Mexikóban van, ahol 8,9, illetve 10,3 százalékos a gazdaság szűkülése. A magyar gazdaság az év harmadik negyedében nyolc százalékkal zsugorodott, és az éves visszaesés hét százalékra várható.
Vagyis a magyar gazdasági válság, amely már 2007-ben, egy évvel a világválság előtt elkezdődött, tovább is tart, mint máshol. Ezt mutatja az ipari termelés 15 százalékos csökkenése, a továbbra is magas, éves átlagban 4,8 százalékos infláció és a folyamatosan növekvő, már az idén a 11 százalékhoz közelítő munkanélküliség. Ennél rosszabb munkanélküliségi adat a 42-ből csak hat országban van, s azok közül csupán kettő, Belgium és Spanyolország EU-tag. Költségvetési hiányunk 2009-ben 4,3 százalékos lehet. Ennél a 42 ország közül 21-ben magasabb a költségvetési hiány. Az USA-ban 11,9, Nagy-Britanniában 14,5, Ausztriában 5,7, Belgiumban 6, Franciaországban 8,2, Németországban 4,6, Spanyolországban 10,8 százalékos. Még sincs ezek közül az országok közül egyben sem megszorító csomag! Viszont Bajnai a magyar költségvetés kapcsán azzal dicsekedett, hogy az 3,8 százalékra szorítja le a költségvetés hiányát. Súlyos válságban indokolatlan és ésszerűtlen a költségvetési hiány csökkentését egyedüli legfontosabb célként megjelölni, főleg azért, mert tudható, hogy ez tovább mélyíti a válságot, növeli a munkanélküliséget és ennek következtében a szegénységet.
Hozzájárul a gondokhoz a Nemzeti Bank kamatpolitikája is. A vizsgált 42 ország közül csak kilenc országban magasabb a kamat, és ezek között nincs EU-s ország. Az eurózónában mindenütt 0,72 százalék, az USA-ban 0,14, Nagy-Britanniában 0,66, Csehországban 1,77, nálunk pedig 6,43 százalék a kamat. Ez, az eurózónához mérve kilencszer nagyobb kamatterhet jelent, ami megöli a hazai vállalkozásokat, viszont óriási profitot biztosít a külföldi cégek nálunk működő leányvállalatainak. Ezért érthetetlen, hogy az IMF miért követeli a bankok további támogatását.
Az eddigi megszorítások által okozott romló gazdasági teljesítmény a 2010-re elfogadott költségvetés hatására lejtmenetben marad. Igaz, az IMF-nek beígért 80 milliárd helyett 70 milliárdos költségvetési megszorítás vár az önkormányzatokra, de várhatóan ez is csődöket idéz elő. Azok pedig elbocsátásokkal és a nyújtott oktatási, egészségügyi és egyéb szolgáltatások minőségének romlásával járnak. A nyugdíjasokon való újabb 80 milliárd forintnyi spórolás világosan mutatja a kormány értékrendjét: a védtelen öregeket nyugodtan lehet tovább sarcolni, a bankoktól azonban nem kell sajnálni a pénzt. A közlekedéstől elvont 40 milliárd, miközben tovább rontja a közlekedési szolgáltatások már ma is szégyenletes színvonalát, teret nyithat a leromlott rendszer leértékelt áron való privatizációjának. Érdemes felfigyelni arra, hogy miközben az állami tulajdonú MÁV a folyamatos elvonások és az alkalmatlan vezetés következtében egyre rosszabb helyzetbe kerül, a többségi osztrák tulajdonban lévő Győr-Sopron-Ebenfurt vasút fejlesztését a Magyarországnak járó EU-s pénzek is támogatják.
A 2010-es költségvetés újabb bizonytalansághalmazt zúdít az ország nyakába. További cégmegszűnések és a munkanélküliség növekedése várható. Ezért a GDP 0,6 százalékos csökkenéséből való kiindulás nem reális. Emiatt a költségvetési bevételeket a kormány fölé-, a kiadásokat pedig - például a várható önkormányzati és egyéb csődök miatt - alátervezte. Így borulni fog a költségvetési egyenleg, amelyet a kormány mindenáron teljesíteni akar, hogy megfeleljen az IMF-nek. Nem is ez a legnagyobb baj. Az igazán nagy veszély az, hogy ez a költségvetés tovább rombolja a gazdaság és a társadalom fejlődésének esélyeit. Miközben más országok, a jövőbeli fejlődés érdekében már ma beruháznak, megújítanak és építkeznek, nálunk folytatódik a leépítés, a rombolás, a kevesek további gátlástalan gazdagodása és a többség, beleértve a középosztályt, lecsúszása. Ezért a 2010-es költségvetést a jövő érdekében mielőbb újra kell tervezni. Magyarországnak olyan költségvetés kell, amely jövőképet, reményt és lehetőséget kínál, és nem depresszióba, tehetetlenségbe kényszeríti az embereket. A válságból való kilábalás ugyanis nem fog menni az emberek lelkesedése, részvétele, az építéshez való aktív hozzájárulása nélkül.