Moura falu Banglades dél-keleti partjainál fekszik és a víz napról-napra jobban veszélyezteti életüket. Az ott élő harminc család egyetlen lehetősége a menekülés, mivel a 20 évvel ezelőtt még messze hullámzó tenger manapság dagálykor egyre gyakrabban a faluban tetőzik. A településről már ötven család elköltözött, mivel a víz elöntötte az otthonaikat. Az itt maradók azért is panaszkodnak, mert mezőgazdasági területeik is víz alá kerültek, így nem tudnak miből megélni. A másik gond, hogy az ivóvizük egyre sósabb és mivel a folyami halak sem bírják a sós vizet, nincs mit fogniuk. Moura és a környező falvak - az előrejelzések szerint - öt éven belül teljesen eltűnnek és az ott élők egyetlen esélye, ha nyomortelepeken élnek tovább a nagyobb városok szélén.

Az Indiához is tartozó Bengál-öböl szigetvilágában is aggasztóan emelkedik a víz. A kalkuttai Jadvapu Egyetem tanulmánya szerint az indiai kormánynak öt éven belül 70 ezer ember menekítésére kell felkészülnie, mivel a szigeteket ellepi a tenger.
Ebben a helyzetben a bangladesi miniszter a fejlett országok segítségét kéri, hogy adjanak jogot és lehetőséget a bajba jutottaknak a migrációhoz. Mivel szerinte országa képtelen otthont adni a számukra, így a hajlék nélkül maradottaknak jogot kell adni az ország elhagyására. A gazdagabb országok kétféleképpen is tudnának segíteni, egyrészt menekülttáborokat építhetnek ki a bajbajutottak országába, másrészt befogadhatják a menekülteket.

A fejlett országokat azonban elijeszti a klímamenekültek áradatának már a gondolata is, pedig a baj egyre nagyobb. Világszerte az elkövetkező 20 évben körülbelül tízmillió afrikai és dél-ázsiai válhat földönfutóvá a lepusztult környezet, a vízzel kapcsolatos katasztrófák vagy a sivatagosodás következtében. Az ENSZ előrejelzései szerint 50 éven belül további 150 millió emberrel kell számolni.