Biztos, hogy vasárnap óta is hiteles ez a meghatározás?
Biztos, hogy a párt vezetői megértették, mit akarnak az erdélyi magyarok? Biztos, hogy a látványos választási kampányban nemcsak hallgatták, hanem meg is hallották őket? Hiszen még saját szavazóik fele is - akik az első fordulóban még a leszerepelt RMDSZ-jelöltre, Kelemen Hunorra voksoltak - szembement a párt vezetésével, és Basescura szavazott.

Durván hetvenezer szavazat. Ennyi döntött a két jelölt között. Az EP-választásokkor a Tőkés László vezette összefogás listájára jó félmillióan szavaztak. Vagyis az erdélyi magyarság vasárnap történelmi esély előtt állt: meghatározhatta volna, hogy milyen legyen az elkövetkező években Bukarest politikája.

Aligha van olyan reggel, hogy Traian Basescu azzal ébredne, hogy "na, ma mit tehetek ezekért a derék székelyekért, miben segíthetek az erdélyi magyarságon". Mircea Geoanától pedig maga a gondolat is idegen. Mindketten elsősorban saját érdekeiket nézik. Mindketten egyből értenek igazán: az erőből.

Ebből azonban most vasárnap semmi sem látszott Erdélyben. A magyarlakta településeken alacsony volt a részvétel, alig harmincszázalékos, szemben a román hatvan fölötti átlaggal. Miért? Azért, mert a két magyar párt ismét szembement egymással. Az RMDSZ szemében az EP-választás közös sikere után a Magyar Polgári Párt újra pária lett, s Tőkés László is legfeljebb szekundánsnak kellett volna a kampányhoz. Ha úgy tetszik: biodíszletnek. Mindenki által elfogadott jelöltről Markóék sohasem akartak hallani. Nem volt egységes álláspont arról sem, hogy melyik nagy román jelölt a megfelelőbb. A polgári párt Basescu mellé állt, a magyarok felé tett egyes gesztusai és vitathatatlan reálpolitikussága miatt benne látta a kisebbik rosszat. Az RMDSZ vezetése a szo­ciáldemokrata Geoanát támogatta, ami az Európai Néppárt teljes jogú tagjától megint csak furcsa politikai virtus.

Magyarázat persze erre is volt, amolyan összekacsintós: tudjuk, hogy nem jó ez a Geoana, de majd kiharcolunk nála egy szép és nagy árat a segítségért. Az erdélyi magyarok azonban már ismerték az RMDSZ-féle kacsintást. Tapasztalatból tudták, ennek a következménye többnyire csak néhány zsíros bukaresti állás a párt klientúrájának. Az RMDSZ eddigi szerepvállalása a romániai balliberális kormányokban jóval kevesebb hasznot hozott, mint amennyi kárt akkor és főleg később okozott. Ráadásul Geoanáék is tökéletesen látták, hogy az RMDSZ pozíciói gyengék, elég nekik valami bizonytalant ígérni a jövőre nézve, úgyis elfogadják. Tőkés László ezt találóan így kommentálta: "Nem szabad úgy üzletet kötni a vásáron, hogy nem mondjuk meg a liba árát."

Az erdélyi magyarok többsége jól látta, hogy nincs is itt már semmilyen liba, s ha volt is valaha, azt már rég eladták, az árát meg ellopták. A magyar szavazók így otthon maradtak - az RMDSZ vezetése most őket vádolja felelőtlenséggel, hát... Budapesten ezt gyurcsányi logikának neveznénk.

Romániának most jobboldali elnöke lesz. Ez kedvező, mert Magyarországon meg pár hónap múlva a Fidesz győz. Az erdé­lyiek helyzetén segíthet, hogy Budapesttől ezentúl egyértelmű támogatást, és nem halovány ígéretekkel vegyes megvetést fognak kapni. Orbán Viktor már a nyáron kimondta: Basescuval szót lehet és kell érteni. Lesz esély, hogy az erdélyi magyarok jobb helyzetbe kerüljenek. Ezzel az eséllyel azonban Erdélyben kell élni.

Most vasárnap ez nem sikerült.
Azért, mert néhány politikus a liba árát választotta.