Néhány hónapja pedig az úgynevezett Reformszövetség vezető polgári személyiségek által is támogatva írt forgatókönyvet a legújabb megszorító reformokhoz. Eddig minden reformnak egy volt a vége: szűkült a magyar jövedelemtulajdonosok (munkavállalók, járadékosok, magyar tulajdonú vállalkozók) részesedése a megtermelt társadalmi termék jövedelméből. A reálbérek egyenesen a hetvenes évek végének szintjét mutatják. Ennyit a reformokról és azok eredményességéről.

Nagyjaink folyton reformálni akarják azt a magyar gazdaságot, ami abban az értelemben, amiként azt más országokban értik, nem is létezik. Nehéz elhinni, de ma több mint ötven százalékban külföldi termékeket fogyasztunk. Vannak ugyan százezer számra jogi értelemben véve magyar tulajdonú vállalkozások, egyik sem került be azonban még a Magyarországon működő első százba, sem a forgalom és főként nem a nyereség alapján. Egyetlen olyan magyar tulajdonú vállalkozás sincs, amelyik legalább regionális kitekintéssel bírna. A vagyonokat firtató magazinok sem tudnak olyan magyar vállalkozói vagyonokról számot adni, amelyek legalább a legnagyobb szlovák, cseh vagy román magánvagyonokkal vetélkedhetnének, az oroszokról nem is beszélve. A nagy készpénzforgalmú szektorok teljesen nélkülözik a magyar tulajdonosi részvételt. Nincs magyar magánbank, magánbiztosító, magánkézben lévő energiaszolgáltató, országos jelentőségű közlekedési szolgáltató. Kevés az országos jelentőségű elektronikus médiában a magyar többségi tulajdonos. A magyar tulajdonosi hátterű külföldön befektetők inkább tekinthetők gazdasági emigránsoknak, mint valós befektetőknek. A Ma­gyarországról külföldiek részére kiutalt jövedelmek összegszerűen össze sem mérhetők a magyarok részére külföldről érkező jövedelmekkel. Magyarországon teljes profillal megjelent a globális gazdaság, de ebbe magyar tulajdoni háttérrel eddig nem lehetett bekapcsolódni. Ezt a világpiacon nem jegyzett, alig létező kis bozótképződményt akarják jeles gondolkodóink még tovább reformálgatni, ez alatt továbbra is értendő: az itt keletkező csekély jövedelmeket tovább csapolni.

Meglátásom szerint már régóta nem a reformáláson kell gondolkodni, hanem a magyar gazdaság megteremtésén, és azon, miként válhatunk a versenytársakkal egyenrangúvá. Az eddigiekkel nem azt kívántam mondani, hogy hazánkban nincs reformálni való. Van bőven, éppen annak érdekében, hogy a magyar gazdaság megteremthető legyen. Azért, hogy legyen elég forrás a fejlesztésekhez.

Mindenekelőtt megreformálandók az állam pénzügyei. Ezek rengeteg forrást vonnak el a magyar gazdaságtól, és egyben bőségesen táplálják a globális gazdaságot. Elkerülendő, hogy az állam parlamenti ellenőrzés nélkül eladósodjon, mint tette eddig. Megreformálandó az államadósság és a jegybanki tartalékok kezelésének eddigi gyakorlata, ami nemcsak a rendszerváltozás előtt, hanem azóta is folyamatosan termeli az árfolyamveszteségeket. Megreformálandó a közbeszerzés, amely csak álca arra, hogy miként lehet haveri körben leosztani méregdrágán az állami rendeléseket, ahelyett hogy a legjobb ajánlat győzne. A fogyasztók érdekében is kellenének reformok. Ma nálunk gyenge minőséget lehet magas áron eladni, se szeri, se száma a botrányoknak, de a fogyasztót nem védi a hatóság, a jó minőségű termelői élelmiszerhez jutástól viszont nevetséges szabályokkal elzárja. Családoknak és egyéneknek is járna pénzügyi ellehetetlenülés ellen a csődvédelem. Megreformálandó az adórendszer, amely a helyi vállalkozásokat irtja, a globalistáknak pedig kedvezményeket ad. Megreformálandó a munkahely-létesítésre vonatkozó támogatási rendszer, amely a globális szereplőknek ad egyedi döntéssel tíz-húsz millió forintot munkahelyenként, a hazaiaknak ennek töredékét sem. Megreformálandó az adórendszer is, hogy ne lehessen százmilliárdokat külföldre menekíteni.

Nem tagadható, hogy a társadalmi közeg működtetésében nincs hatékonyságjavító változtatásokra szükség. A sorrend azonban nem mindegy. Kiváló reformereink innét pénzt vesznek ki, amivel nem javítják, hanem rontják a működés hatékonyságát. Züllik az egészségügy, az oktatás, a rendvédelem színvonala. Az említett megreformálásokra csak akkor kerülhetne sor, ha már létrejött a magyar gazdaság, többletet is termel, és az itt "megtakarított" pénzt nem nyeli el a globális gazdaság. Amíg ilyen reformokról nem hallunk, addig tovább csúszunk, vagy legjobb esetben is egy helyben topogunk, miközben a világ elmegy mellettünk.