FIDESZ.HU > Hírek > Európai Unió Nyomtatás
Ablak bezárása
Klímavita forrósíthatja fel a légkört az EU-csúcson
A gazdasági válságból való kilábalás, az intézményi reformok finomítása, a Stockholm (bel- és igazságügyi) program, és a fenntartható fejlődési stratégia elfogadása áll a csütörtökön kezdődő EU-csúcs homlokterében. A legellentmondásosabb tétel mégis a koppenhágai klímakonferencián képviselendő uniós álláspont lesz, különös tekintettel az uniós klímavállalás növelésére és a fejlődőknek felajánlandó előfinanszírozási csomag összegére.
Létrehozva: 2009. december 10., 11:31

Először gyűlnek össze Brüsszelbe az EU-tagállamok állam- és kormányfői csütörtökön és pénteken azóta, hogy december 1-jén életbe lépett a Lisszaboni Szerződés. Ennek jeleként a csúcsvacsorán már az a Herman Van Rompuy is helyet foglal majd az asztalnál, akit a Huszonhetek vezetői három hete két és fél évre az Európai Tanács első állandó elnökének neveztek ki. Bár a korábbi belga miniszterelnök hivatalosan csak január 1-jén lép hivatalba, a csúcson az intézményi kérdéseknek szentelt vitát diplomaták várakozása szerint már nagy valószínűséggel ő vezényli majd le, és nincs kizárva, hogy néhány elképzelését is megosztja majd ebből az alkalomból a kormányfőkkel.

Újdonság lesz a csütörtökön kezdődő kétnapos csúcstalálkozó abból a szempontból is, hogy először fordul majd elő - ugyancsak a Lisszaboni Szerződésből eredően -, hogy a huszonhét vezető egyedül, külügy-, vagy pénzügyminisztereik társasága nélkül ül majd a méretre is kisebb asztal körül, fizikailag is jobban érezve majd egymás közelségét. A miniszterek eseti alapon történő részvétele ugyanakkor nem lesz kizárva a jövőben, erről azonban mindig előzetesen kell majd döntést hozni. Az új szerződés által bevezetett fontos változás az is, hogy az Európai Tanács hivatalos intézményi rangra emelkedik és így mostantól kezdve - először az EU történetében - jegyzőkönyvek is készülnek a vezetők felszólalásairól, amelyek utólag elérhetők lesznek a nyilvánosság számára is - közölték a svéd elnökséghez közeli források.

A csúcstalálkozón ezúttal minimális, a kormányokat megosztó kérdés lesz napirenden. Az állam- és kormányfők által pénteken elfogadandó zárókövetkeztetések részletesen szólnak majd a gazdasági és pénzügyi válságból való kilábalás menetrendjéről, csak általánosságban a lisszaboni programot jövő évben felváltó EU2020 névre keresztelendő új tízéves versenyképességi stratégiáról, a fenntartható fejlődési stratégiáról, a 2010 és 2014 közötti bel- és igazságügyi program elfogadásáról (Stockholm Program), és legfőképpen a koppenhágai klímakonferenciáról.

Ha van nyitott kérdés, az éppen a Koppenhágában képviselendő uniós álláspontot illeti. A kormányok ugyan októberben már egy ízben jóváhagyták az uniós tárgyalási mandátumot, ám két kérdés tisztázása a végére maradt. Ezek közül az egyik, hogy az EU mekkora összeggel járuljon hozzá ahhoz a előfinanszírozási csomaghoz, amellyel a fejlett országok 2010 és 2012 között a fejlődő világ klímaerőfeszítéseihez járulnának hozzá. A zárónyilatkozat BruxInfo birtokába jutott tervezete "legalább 7 milliárd eurós uniós hozzájárulásról tesz említést 2010 és 2012 között. Az már korábban eldőlt, hogy az egyes tagállamok részvétele a pénzügyi csomagban önkéntes lesz. A BruxInfo úgy tudja, hogy Magyarország a lehetőséggel élve nem kíván külön vállalást tenni. Az önkéntesség elvének kimondásáért keményen lobbizó Lengyelország ugyanakkor valamilyen összeg felajánlására készül - tudtuk meg lengyel forrásokból. Eddig csak egy felajánlás vált ismertté: London 800 millió fonttal (körülbelül 900 millió euróval) kíván hozzájárulni a 7 milliárd eurós összeghez 2010 és 2012 között.

A másik, ellentmondásosabb kérdés, hogy a tagállamok pontosan milyen feltételek mellett hatalmazzák fel a Bizottságot arra, hogy az EU az egyoldalúan vállalt 20 százalékos csökkentés helyett 30 százalékos kibocsátás-csökkentést vállaljon be Koppenhágában 1990-hez képest, amennyiben előzetes feltételei teljesülnek. Az Európai Unió már a tavaly elfogadott klímaszabályozási csomagban is jelezte, hogy kész ajánlatát 30 százalékra emelni, amennyiben más fejlett államok hasonlóan ambiciózus kibocsátás-csökkentési vállalásokat tesznek Koppenhágában és képességeik arányában a fejlődő országok is kiveszik részüket az erőfeszítésekből.

Lengyelország vezetésével a tagállamok egy csoportja ugyanakkor nem adna biankó csekket a Bizottságnak a plusz tíz százalékos elmozdulásra, és pontosan látni szeretné, milyen kritériumok alapján döntenék majd el, hogy más fejlett országok az EU-hoz hasonló vállalásokat tettek, vagyis teljesültek-e ehhez az EU feltételei. Varsó arra is emlékeztet, hogy a tagállamok annak idején egy hatásvizsgálat elkészítésétől tették függővé az "átlépést" a 30 százalékra. Az Európai Bizottság illetékes szóvivője szerdán emlékeztetett rá, hogy a Bizottság mindkét verzió esetére elvégezte korábban a számításokat és változás esetén csupán "aktualizálnia" kellene a már kész verziót.

Lengyelország ezzel szemben azt szeretné, ha Koppenhága után készülne egy hatásvizsgálat, amelynek függvényében a márciusi EU-csúcson döntenének a tagállamok a 20-ról a 30 százalékra való elmozdulás ügyében. Ez az opció azonban elfogadhatatlan a többség számára, hiszen ők azzal érvelnek, hogy az Unió rugalmasságának hiányának az egész globális klímaalku láthatja kárát. Jól értesült források arra számítanak, hogy esetleg december 17-én a helyszínen az uniós környezetvédelmi miniszterek hozzák majd meg a döntést az átlépésről, bár az sem kizárt, hogy Koppenhágában egy újabb EU-csúcsot tartanak majd.

A szövegtervezetben az EU azért száll síkra, hogy lehetőleg legkésőbb hat hónappal a koppenhágai konferencia után egy "jogilag kötelező mechanizmusról" szülessen megállapodás.

Igen is, nem is az üzleti szektorból

Miközben az állam- és kormányfők próbálnak közös nevezőre jutni arról, hogy az EU mikor és hogyan mozduljon el az eddigi 20 százalékos kibocsátás-csökkentési vállalásról 30 százalékra, vezető üzleti körök is megosztottak a kérdést illetően.

A nagy európai ipari cégeket és foglalkoztatókat tömörítő lobbiszervezet - a BusinessEurope - a hét elején nyílt levélben fordult Fredrik Reinfeldt svéd miniszterelnökhöz, arra figyelmeztetve a csütörtökön kezdődő EU-csúcs résztvevőit, hogy a többi fejlett ország részéről eddig tett csökkentési ígéret nem elegendő ahhoz, hogy az EU továbblépjen. "Az Uniónak nem szabad az eddig egyoldalúan megtett 20 százalékos ígéretét 30 százalékra növelnie" - olvasható a lobbiszervezet hétfőn kelt levelében.

Ismeretes, hogy a tavaly év végén elfogadott klímavédelmi jogszabálycsomagban az EU ígéretet tett arra, hogy ha más fejlett országok is hasonlóan ambiciózus vállalásokat tesznek, akkor az EU kész az addig egyoldalúan és feltétel nélkül vállalt 20 százalékos károsanyagkibocsátás-csökkentést 30 százalékra növelni.

A BusinessEurope szerint ettől még messze vagyunk, különösen ami az Egyesült Államok eddigi pozícióját illeti. "A 17 százalékos amerikai javaslat a 2005-ös szinthez mérten értendő, ami 1990-re vetítve csak mintegy három százalék. Ezt nem lehet összemérni az uniós vállalással, tehát indokolatlan lenne az EU részéről is a 30 százalék" - írja a nyílt levél.

A szervezet azt javasolja, hogy a további csökkentéseket karbonpiaci mechanizmusok segítségével kellene elérni, továbbá a Kiotói Egyezmény által létre hívott tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) és együttes végrehajtási projektek (JI) feltételrendszerének hatékonyabbá tételével. "Kevés figyelmet szenteltek eddig annak, hogy hogyan lehetne jobban kiaknázni a piaci folyamatokat a technológiatranszfer előmozdítására, ami pedig fontos eszköze lehetne az éghajlatváltozás elleni erőfeszítéseknek" - érvel a BusinessEurope.

A szervezet arra is felhívta a figyelmet, hogy a koppenhágai tárgyalások során törekedni kellene arra, hogy a szellemi tulajdon védelmére létrejöjjön egy erős, nemzetközi mechanizmus.

Ismeretes, hogy a fejlődő országok többsége - mint például India, Kína és Brazília - szeretnének létrehozni egy globális "technológia bankot", amely hozzáférést biztosítana a klímaváltozás elleni hatékony küzdelemhez szükséges technikai tudáshoz anélkül, hogy ezen országoknak drága szabadalmi díjakat kellene kifizetniük.

Válaszul a BusinessEurope hétfői levelére, három, cégeket is tömörítő zöld szervezet - az EU Corporate LeadersGroup, a Climate Group és a WWF berkein belül működő Climate Savers (az utóbbi tagjai például a Shell, Philips és a Deutsche Telekom) - közös média nyilatkozatot adott ki, amelyben hangsúlyozzák: vannak az üzleti világban a BusinessEurope álláspontjától eltérő vélemények. "A BusinessEurope-hoz hasonló hagyományos érdekvédelmi szervezetek által képviselt álláspont nem fejez ki az üzleti szféra egészére vonatkoztatható konszenzust" - áll a közleményben. "Az EU-nak egyoldalúan 30 százalékot kellene vállalnia ahhoz, hogy vezető szerepet töltsön be Koppenhágában."

Pillantás a számok mögé

Az Ecofys szerdán közzétett tanulmánya arra világít rá, hogy az Európai Unióban az 1990 és 2005 között elért 10,7 százalékos kibocsátás-csökkenés alapjában három körülményre vezethető vissza: korábban elhatározott és ebben az időszakban már végrehajtott környezetvédelmi - főleg megújuló energiára és kapcsolt hő- és áramtermelésre vonatkozó - intézkedéseknek (ezek nélkül a mostani kibocsátási szint 7 százalékponttal lenne nagyobb a tanulmány szerint); a közép- és kelet-európai országokban, az 1990 után végbement gazdasági összeomlásnak és az azt követő szerkezetváltásnak (5 százalékpont); valamint a 2008/2009-es gazdasági válságnak (0,5 százalékpont). "Ezek nélkül az elemek nélkül most az 1990-es szint felett lenne az EU károsanyag-kibocsátása" - írja a tanulmány. Hozzáteszi: ebben az időszakban az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU ETS) gyakorlatilag nem járult hozzá a csökkenéshez, nem volt még igazán működőképes.

Az Ecofys a tanulmányában - amelyet az Európai Parlament zöld frakciójának megbízásából készített - arra is kitér, hogy a gazdasági válság miatt 2020-ban jóval alacsonyabb lesz a tagállamok összkibocsátása, mint azt a válság előtt becsülték. Ha tehát az EU nem növeli a mostani 20 százalékos vállalását 2020-ig, akkor nem csak a UNFCCC által meghatározott 2 Celsius-fokos célt veszélyezteti, hanem azt is, hogy az uniós kibocsátás-csökkentési rendszer a harmadik, 2013-tól induló szakaszban sem lesz működőképes, mivel a kibocsátási egységeknek nem lesz ára. A dokumentum egyik konklúziója az, hogy ha a fejlett országok 2020-ra 40 százalékos csökkentést akarnak elérni az összkibocsátásban (a 2 Celsius-fok érdekében), akkor ahhoz az EU-nak 40 százalékkal kell hozzájárulnia.