Hat órán át vajúdtak a hegyek, ám csak egérke született: ahelyett, hogy minisztereket buktattak volna a Medgyessy Péter miniszterelnök bizalmasainak székét döngető hullámok, a felkavart hangulatot a párton belül, félévszázados balos szokásoknak megfelelően, ismét korlátok közé terelték - mondjuk úgy, hogy csatornába.
Nos, egy csatornáról az embernek minden eszébe jut, csak a tisztaság, átláthatóság, vagy a jó illatok nem. Mondhatni úgy is, hogy valami bűzlik.
Miniszteri székből mindössze egyvalaki távozott, ám mint kiderült, ezt eddig csak mi nem tudtuk. Csehák Judit kijelentette, hogy még a (hálózati) kormány megalakításakor kötött egy titkosan kezelt megállapodást a miniszterelnökkel, kikötve, hogy meddig vállalja a felelősséget a tárca élén.
Uramisten, mi mindennek kell itt még kiderülnie! Medgyessyről kitudódott, hogy ő volt a 007-es ügynök, és huncut, aki rosszra gondol, neadj' Isten más kódszámmal emlegeti fedett kormányunk fejét. Egy sokoldalú minisztérium sokoldalú államtitkáráról is napvilágra került ugyanez, de az már egyenesen zsivány, aki spicliket emleget, meg besúgást, kompromittálhatóságot; komoly állami funkcióval való összeférhetetlenséget. Megtudjuk, hogy órákig üres volt az államkassza, másnap arról hallunk, hogy országnyi vagyonokat mosnak át vigyorgó bankvezérek. Emellett szinte elsikkad, hogy valakivel már megint titkos megállapodást kötöttek.

Lehet, hogy Csehák Judit titokban volt egészségügyi miniszter?

A fene érti ezeket az éjszakai, fedett műveleteket, melyeket aztán reggel még egy kiadós dezinformációs megvezetés is követ (gumicsontként dobják oda a sajtónak Máté Dániel pénzügyes szóvivő távozását, míg a végén kiderül, hogy bolond, aki ezt is elhiszi) - és Medgyessy ismét győztesen kerül ki a csörtéből.
Aki nemcsak a vereshagyma múlt évi, csarnokbeli árait szereti fejben tartani, esetleg emlékszik rá, hogy Medgyessy Péternek volt már egy olyan éjszakája, amikor nem bizalmasai, de kormánya került veszélybe. Reggelre aztán világossá vált, hogy a koalíciós partner részéről afféle magyaros, esti nekibuzdulás volt az egész, olyan "hajtson akár a kocsma gőze", ami elpárolog, s csak afféle macskajajos másnaposság marad meg belőle, az is a sajtónak szánva.
Összevonja a szemöldökét Jánosi, nómenklatúrázik Szili, aztán mi lesz az egészből? Érdemi változást, személyi konzekvenciákat csak az a bárgyú polgár, bocsánat, ember remél, aki ilyen képtelen tulajdonságokkal ruház fel egy megújulásra képtelen pártot. Egy fél évszázada megújulásra képtelen pártot.
Fedett, éjszakai viták. S másnap az ember már meg sem lepődik, hogy a Párthoz "közel álló" lap címoldalán ilyesmit olvashatni: "Az elnökség tagjai előtt nyílt önkritikát gyakorolt vasárnapi nyilatkozata miatt Szili Katalin." Nem 1953-ban, hanem 2003-ban önkritikát gyakorol valaki a Párt vezetőit bíráló megjegyzéseiért.
Tegyük hozzá: egy olyan valaki gyakorol önkritikát, aki megünnepeltetné az 1949-es szovjetizált alkotmány évforduláját. Helyesebben: az 1949-es szovjetizált alkotmányt (a többpártrendszert és a polgári demokratikus berendezkedést minden ízében megsemmisítő, az európai hagyományoktól teljességében idegen szégyenfoltját történelmünknek) és az 1989-es módosítást, avagy a civilizált világba való visszatérésünk dokumentumát ünnepeltetné egy füst alatt, lévén jövőre mindkét esemény évfordulója. Emlékeznek, az osztályharcos március 15-éken is három tavaszt ünnepelt a Párt. Ha valaki ezek után komolyabb várakozásokat fűzött az MSZP ifjútörökei egyikéhez...
Mindegy, túl vagyunk azon a csúnya éjszakán, László és persze Gyurcsány a helyén marad. Különös, hogy mindkettejüket támadás érte, pedig tevékenységük merőben eltér egymástól. Gyurcsány simlis ügyleteire kár is szót vesztegetni. Bohózat, hogy a napnál is világosabb lenyúlás után még kijelenti Kovács László: nem védik meg azt, aki jogsértést követ el.
Nem feltétlenül jogsértésről van szó, hanem kiskapukról, bárgyú elvtársi egymásnak játszásról; a csatornák nyüzsgő lakói sem a víz felszínén közlekednek.
Más tészta a László elleni támadások háttere: a pénzügyminiszter pragmatikus módon ragaszkodik a gazdaság egyensúlya, a kordában tartott infláció és a gazdasági növekedés hármasának legalább látszólagos, karbantartási szinten való megóvására (bár, amikor e sorok írója sajtótájékozatóján föltette neki azt a kérdést, hogy miképpen kíván egyszerre megvalósítani egy jóléti-szociális és egy gazdaságélénkítő csomagot, azt válaszolta, nem érti, e kettő miért állna ellentétben). Ez riadalmat szült: Kovács László szerint a pénzügyben olyan nyilatkozatok láttak napvilágot, amelyek "nincsenek összhangban a kormány politikájával, sőt a döntéseivel sem, s ezek halálra rémítették az embereket".
Jó, hogy megnyugtatja a közvélemény egy részét a pártelnök úr, mert az ország szavazóinak egy népes, adott jelre tömegesen mozgósítható csoportja már halálra rémült, hogy nem az általuk idealizált Kádár-korszak tért vissza, hanem a gnóm, kopasz emberé, aki ötven évre elvarázsolta a zöldséges standról a banánt, hogy mást ne mondjunk. Ugyanis őket emlegeti a Párt retorikája úgy, hogy "az emberek".
A szavazóknak az a része, akiket nem szoktak titkosszolgálati, a civilizált országokban törvénytelen eszközökkel mozgósítani, különösebben nem ijedt meg. Egyrészt már túlélték a gnóm politikust éppúgy, mint az üres mosolyú ál-munkásvezért, a munkásokat százszámra lemészároltató Kádárt is; másrészt őket nem feltétlenül veszi emberszámba a Párt. Mondjuk, ők magukat inkább úgy definiálják, hogy magyarok. Nem egy félős fajta.
Meg aztán mit vár egy józan gondolkodású ember egy csapatnyi, többször leszerepelt csődlovagtól? Nem feltétlenül a magyar New Dealt. Nekünk tehát nem kell ezt megmagyarázni. Magyarázgassák csak az embereiknek.
Medgyessy tehát megnyerte második csatáját, s valószínűleg felkészül a harmadikra. Ez, ha sor kerül rá, kicsit keményebb lesz: híveinek, szavazóinak fogyatkozó táborán kívül ugyanis egyre kevesebbekkel tudja megértetni, hogy se neki, se famulusának, a K&H-ügyben valószínűleg érintett László Csabának nem volt semmi köze az egeket ostromló brókerbotrányhoz. S azt is, hogy miért mondta a Princz Gáborok útját Bécsig követő Kulcsár Attila egy interjújában azt, hogy a Brittonnal való kapcsolatáról nem nyilatkozik.
Csak remélhetjük, hogy elkövetkezik egy olyan nap, vagy egy olyan éjszaka, amikor ezeket a kérdéseket majd fölteszik neki. Csak reménykedhetünk, hogy egy ilyen éjszakát követően nem lesznek hasonlóan jellegtelen másnap reggeleink.

Udvardy Zoltán - mno.hu