Yvo de Boer, az ENSZ légkörvédelmi titkárságának vezetője egy pénteki interjúban emlékeztetett: nyolc évig tartott, mire az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentését szolgáló erőfeszítéseket összehangoló nemzetközi egyezményt sikerült hatályba léptetni. A 2012 végén lejáró szerződést felváltó új megállapodás kidolgozása és ratifikálása még akkor sem menne egykettőre, ha a koppenhágai konferencia végére sikerül elkészíteni egy tervezetet, amelyet mind a 192 ország támogat - mondta Yvo de Boer. Az ENSZ-diplomata szerint a dán fővárosban tanácskozó küldöttségek "túlnyomó többsége a Kiotói jegyzőkönyv fennmaradását kívánja."

Még ezt sem volna egyszerű elintézni: a világ második számú gazdasági hatalma, Japán például jelezte, hogy amennyiben a jegyzőkönyv aláírói közül hiányzó Egyesült Államok és Kína számára nem írnak elő kötelező kibocsátás-csökkentést, a távol-keleti szigetország nem teljesíti önként vállalt célját, az 1990-hez képest 25 százalékos csökkentést 2020-ig.

A koppenhágai megbeszélések két nyomvonalon haladnak - magyarázta az említett interjúban Yvo de Boer. Az egyiken a távlati célokról, a 2050-ig tartó periódusról szólnak a tárgyalások, a másikon pedig a Kiotói jegyzőkönyv eredetileg tervezett élettartamának végéig, 2012-ig tartó időszakról. Ez utóbbival kapcsolatban az Európai Unió (EU) pénteken összesen 7,2 milliárd euró (10,8 milliárd dollár) klímavédelmi támogatást ajánlott a fejlődő országoknak.

Az EU által felajánlott összeg durván harmadát teszi ki az ENSZ szerint 2010 és 2012 között összesen szükséges 30-36 milliárd dollárnak.

A világszervezet álláspontja szerint az EU lépése új lendületet adhat a tárgyalásoknak, a legnagyobb fejlődő ország, Kína szerint azonban "nem az EU három évre szóló felajánlása a siker kulcsa. Koppenhágában csak akkor juthatunk megállapodásra, ha a gazdag államok hosszú távú, 2050-ig tartó időszakra vonatkozóan is támogatást kínálnak" a fejlődőknek a klímaváltozás elleni harchoz - mondta a pekingi delegáció vezetője.

Közben számos nemhivatalos tervezet után pénteken napvilágra került az első hivatalos javaslat a konferencia záródokumentumára. A dokumentum különbséget tesz fejlett ipari államok és fejlődő országok között, és az utóbbiak számára enyhébb feltételeket szab. A tervezet konkrét üvegházgáz-kibocsátási célokat irányoz elő, ugyanakkor több változatot is felkínál a tárgyaló feleknek.

A világszervezet szakértőinek javaslata szerint a koppenhágai klímakonferencia egy politikai jellegű megállapodással zárulna, amelynek alapján 2010-ben kidolgozható a Kiotói jegyzőkönyvet felváltó új nemzetközi szerződést. Ez 2013-ban lépne életbe.

A záródokumentum tervezete alapján a fejlett államoknak 2020-ig 25 és 40 százalék közötti mértékben kellene visszafogniuk a szén-dioxidban mért üvegházhatású gázkibocsátást 1990-hez képest. A fejlődő országoknak a kibocsátás növekedését volna szükséges lassítaniuk 15 és 30 százalék közötti mértékben a jelenlegi folyamatok alapján 2020-ban várható szinthez képest.

2020 után már a fejlődőknek is csökkentenie kellene az éghajlatváltozást fokozó gázok kibocsátását. Az évszázad közepére az 1990-ben mért mennyiséghez viszonyítva világszerte 50, 85 vagy 95 százalékkal kevesebb üvegházgáznak kellene a légkörbe kerülnie az emberi tevékenység nyomán. A fejlett államoknak ugyanakkor legkevesebb 75 százalékos csökkentést kellene vállalniuk.

Az erőfeszítések végső célja az, hogy a globális középhőmérséklet ne emelkedjen 1,5 vagy 2 Celsius fokot meghaladó mértékben az ipari forradalom előttihez képest - áll az ENSZ megállapodás-tervezetében.

A javaslat arra nem tér ki, hogy pontosan mikortól kellene csökkennie a globális kibocsátásnak, és pénzügyi kérdéseket sem érint. A számszerű javaslatokat a december 7-én kezdődött konferencián mostanáig kialakult álláspontokat figyelembe véve állították össze. Az ENSZ ezzel az étlap-szerű listával kívánja mederbe terelni a december 18-ig tartó tárgyalássorozatot, amelynek utolsó két napjára nagyjából 110 állam- és kormányfő érkezik a Koppenhágába.