Lehet, hogy Kulcsár nem írt feljegyzést, s így Tóth András sem kapott semmit. Azt viszont Puch László, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke, szocialista párti pénztárnok elismerte, hogy a jármű a Brittontól származik. A fonák helyzeten az sem változtat sokat, hogy fél évvel ezelőtt egy magánszemély a Brittontól megvásárolta a Peugeot-ot - a nagyvonalú vevő azonban úgy látszik, nem tart igényt az autóra.
Ne is menjünk tovább. Tekintsük mellékesnek, hogy a Pannonplast-ügyben és mostanra már a brókerbotrányban is kulcsszerepet játszó korlátolt felelősségű társaság gyanúsítható-e bármivel, azaz összejátszott-e a jó ideje Újpesti rakparti székhelyén lakó Kulcsár Attilával. Egyetlen kérdésre összpontosítsunk: megteheti-e egy párt pénztárnoka, a magyar Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke, hogy egy magánvállalkozás tulajdonában lévő, amolyan kölcsönjárművel közlekedik?
Bérli? Na, ne. A Peugeot 607-es valószínűleg tesztautó volt. De nem az eredeti értelemben. Tudniillik nem a kocsi, hanem a használója lett vele tesztelve.
Ha hinni lehet a Figyelő című hetilap cikkének, voltak szálak a Britton és az MSZP között. Ezek a szálak természetesen nem egy pártot, hanem személyeket kötnek az üzleti vállalkozáshoz, s mióta a politikusok keresetkiegészítésként, illetve az ellenzékben töltött esztendők átvészeléseként különböző igazgatóságokban és felügyelőbizottságokban bukkannak fel, akad közülük, aki szerencsétlenségére egy vitába keveredő, csődbe menő, sőt, kétes részvénytársaságnál, kft.-nél kap stallumot. Márpedig aki így jár, az előbb-utóbb összetalálkozik a nevével azon a bizonyos leleplező céghálón, amely olyat is sejtet, amiről neki fogalma sem volt.
Legyünk tehát jóhiszeműek. Meg itt van az ártatlanság vélelme is.
De mit kezdjünk azzal a pofonegyszerű esettel, ha a T. Ház gazdasági bizottságának elnöke elfogad egy kölcsönkocsit egy magánvállalkozástól? Ismétlem: ne foglalkozzunk most azzal, hogy ez a magánvállalkozás jelenleg milyen ügybe keveredett. Az sem érdekel, hogy milyen szívélyes, esetleg üzleti, baráti, netalántán rokoni kapcsolat fűzi a Britton menedzsmentjének valamelyik tagját a szocialista párt pénztárnokához, mint ahogy az is közömbös számomra, ha semmilyen. Miközben a politikusok már nem milliókat, hanem milliárdokat keresnek egymáson, a politológusok a botránypolitizálás ártalmairól filozofálnak, ebben a történetben az a legmegdöbbentőbb, hogy a Peugeot-on kívül minden eleme piti.
Persze, van ilyen másutt is. Németországban például egy politikus abba bukott bele, hogy hivatalos repülőútjainak bonjait ingyenjegyre váltotta - magának. Történetei tehát mindenkinek vannak, s azt sem érdemes ecsetelni, hogy mekkora fölzúdulást keltene bármelyik európai uniós államban, ha egy rangos politikusról kiderülne - kocsiját olyan cég kölcsönzi neki, amelyik messze nem autóbérléssel foglalkozik.
Szóval, ez a történet így, a maga pőre voltában, mindenféle kombinálás nélkül máris munkát adhat Szili Katalinnak, az MSZP elnökhelyettesének, hiszen véleménye immár nemcsak általánosságban, de e konkrét eset kapcsán is utat mutathat a többieknek, hogyan képzeli el a szocialista párt a morális megújulást.

Ui. A szóvivő nem tehet semmiről.

Tamás Ervin - Népszabadság
2003. szeptember 5.