Most ott áll a somogyi asszony a lassú hóesésben, és azon gondolkodik, hogy miért nem jár a vonat ott, ahol mindig is járt. Dermedt kezével megigazgatja kendőjét, és elindul hazafelé. A vonat már nem jár, a busz nagyon messze van. Elmarad a piac, el, talán örökre.

Néhány órával azelőtt az ország fővárosában, a Magyar Szocia­lista Párt kongresszusán egy Havas Szófia nevű nő, aki még soha nem szavazott a pártja ellen, és engedelmesen nyomogatta a gombot éveken át, hirtelen fellázadt. Nem tetszett neki az országos lista összetétele, ezért állt ki olyan bátran a maga védelmében. A kongresszuson egyébként csak úgy röpködtek a nagy ívű bejelentések: "állítsuk vissza a munka becsületét", "valódi értékeken alapuló alternatíva kell", "küzdjünk közösen a szegénység ellen" - harsogták ifjú és vén szocialisták a jól fűtött rendezvényteremben, de fél szemmel már az ízletes szendvicseket mustrálták.

A szegénység, az itt a baj, bólogatott csak úgy magának a somogyi asszony, miközben fájós lábával átvágott a kiserdő mellett. Lassan ment, két kezében piacot nem látott portékáját cipelte. Milyen élet az ilyen, jutott eszébe, és ahogyan ilyenkor szokta, a kis unokákra gondolt, hogy erőt merítsen a hátralévők elvégzésére. Nem haragudott ő senkire, megszokta már, hogy mindig becsapják. Meg aztán, aki Somogyszob és Balatonszentgyörgy között soha életében nem járt, talán nem is érti, minek ide a vasút, minek az élet, a mosoly, a remény.

Bokros Lajos elégedett mosollyal körbenézett az MDF országos választmányi ülése után, és azt mondta, hogy Magyarországnak a reformok kritikus tömegére van szüksége, elsősorban az államháztartás, az állami élet szinte minden területén. Körbenézett Bokros, majd amikor a sajtótájékoztató véget ért, beült luxusautójába. Miniszterelnök-jelölt vagyok, végre, nyugtázta magában, antalli örökség, micsoda baromság. Brüsszelben sok a jó barát, sok lehet a pénzem is, de még fontosabb, hogy végre egyedül maradtam az MDF-porondon.

Egyedül vagyok - ötlött fel a somogyi asszonyban is, de végre feltűnt a távolban a kis vályogház, nincs már messze az otthon. Még öt perc, és megmelengeti átfagyott lábait. Váratlanul jeges fájdalom hasított a szívébe: jó, jó, én már öreg vagyok, nincs sok hátra, de mi lesz a gyerekekkel? A fiamat most bocsátották el, bezárták a gyárat, három gyerek van ott is, mi lesz velük? És mi lesz a faluval, lassan csak mi, öregek maradunk, és ha elveszik a vasutat, halálra ítélnek bennünket, ahogyan halálra ítélték az egész országot...

Az SZDSZ egységes párt, levonta a múlt tanulságait - közölte Retkes Attila szintén a hét végén, és széles mosollyal kiintegetett maradék híveinek. Aztán azt is hozzátette, hogy a politikát nem a hatalomgyakorlás eszközének, hanem szolgálatnak tekinti, de valójában arra gondolt, hogy Magyar Bálinték mennyi jó zsíros üzletet köthettek, talán maradt még egy kis mozgástér. A politika engem szolgál, tette hozzá némi kajánsággal önmagában, és alapvetően elégedett volt helyzetével.

Somogyszob és Balatonszentgyörgy között tél van és csend és hó és halál. Sovány varjak bukdácsolnak a fekete rögök között, a szél megremegteti a kis vályogház kiszáradt ablakkeretét. Milyen élet az ilyen, gondolta újra a somogyi asszony, nagyot sóhajtott, s gondolatban messze földön járt, Magyarország fővárosában, ahol állítólag az ő sorsát intézik.