- Létezik-e még olyan tudós a Földön, aki megkérdőjelezi a klímaváltozás tényét?

- Vannak olyan kutatók, akik megkérdőjelezik az éghajlatváltozásnak nem a létét, hanem ennek az emberi eredetét, vagyis hogy ez a folyamat teljes egészében vagy bizonyos százalékában antropogén eredetű lenne. Van, aki úgy gondolja, az ághajlatváltozás természetes folyamat, s vannak olyan kutatók is, akik az adatok megbízhatóságával kapcsolatban tesznek fel kérdéseket. Tudjuk, hogy a napsugárzás hatására a földfelszín felmelegszik, s ennek egy része hősugárzás formájában szeretne kijutni a világűrbe. A légkör különböző részeiben azonban olyan molekulák is találhatók, amelyek meggátolják, hogy pontosan azon a helyen, pontosan azon a hullámhosszon visszamenjen a hősugárzás a világűrbe. Ennek jelentős részét a vízmolekulák teszik ki, felhők, illetve pára formájában. Ám van egy kis "rés" a légkörben, amit szén-dioxid alkot. Tehát ha egyre több a szén-dioxid a légkörben, akkor ezen a "résen" egyre kevesebb hősugárzás tud távozni. Az alsó és a felső légkör szén-dioxiddal való telítettségétől függ, hogy ezen a szűk sávon a hőfotonok hány százaléka tud eltávozni. Vagyis ez a jelenség létezik, s valószínűleg több hősugárzást kötünk meg akkor, ha több szén-dioxid van a légkörben. Az biztos, az éghajlat változik, elég körülnézni: magas hőmérsékletek jellemezték az őszt, szélsőséges események figyelhetők meg az elmúlt időszakban. A legszárazabb, legmelegebb időszakok az elmúlt két évszázad során az utolsó 10-15 évben voltak. Gleccserek tűnnek el és az Északi-sark jege is olvad.

- Látjuk, hogy mekkora a verseny az energiaforrásokért. Mi a helyzet az energia, s annak felhasználása terén, mondjuk az elkövetkező egy-két évtizedben?

- A kutatóműhelyünket érik olyan vádak, hogy az eredményeinkkel riogatunk. Általában azzal vágnak vissza a kutatási eredményeinkre, hogy nem úgy lesz, ahogy azt a kutatási anyagaink jelezték. Szeretnék derűs dolgokat mondani, ám ha ezt a tények nem engedik, akkor nincs rá lehetőség. Kutatócsoportunk 2007-ben tette közzé az egyik jelentését, amelyben arról is írtunk, hogy lényegében az elkövetkező néhány évben tetőzni fog a kőolaj kitermelése. Végh László 2000-ben megírta, hogy az olajkitermelési csúcs 2010, esetleg 2012 között várható. Később ez az időpont 2008-ra módosult - ebben a munkában már jómagam is részt vettem. Mint utólag kiderült: nagy a valószínűsége annak, hogy jó volt a prognózisunk, mert 2005 óta a kőolaj kitermelése nem nő, 2008 nyarán elért egy másodlagos csúcsot az árak miatt, s azóta egyrészt a gazdasági válság, másrészt a kitermelési kényszer miatt csökken a kitermelés és ez valószínűleg a jövőben így is marad. A Nemzetközi Energiaügynökség hivatalos kiadványai szerint az előre jelzett kitermelt olajmennyiség folyamatosan csökken, 2005 óta minden évben kisebb mennyiséget jeleztek előre. Sőt beismerték azt is, hogy a könnyűolajnak 2008-ban volt a kitermelési csúcsa. Kiszivárgott adatok szerint az ügynökségben nagyon nagy az elégedetlenség a publikált adatok kapcsán, mert a belső anyagok mást mutatnak, azaz a bennfentesek tudják: a kifogyás tény, csak nem akarják közzétenni. Elképzelhető az is, hogy a tavaly nyári kitermelési csúcs már nem ismétlődik meg.

- Milyen alternatívák vannak arra vonatkozólag, hogy az erőművek, vagy éppen a majdan kifulladó földgáz- és kőolajkészletek után is fennmaradjon az a típusú gazdasági növekedés, ami napjainkat is jellemzi? Kína, vagy épp az Egyesült Államok nyilván nem hagyja, hogy "leálljon a motor".

- A kőolaj fogyása annyira gyors, hogy 2012-re körülbelül a 15 százaléka hiányzik majd a jelenlegi kitermelésnek. Ezt a Nemzetközi Energiaügynökség közgazdásza állítja. Az energia kiesése pedig ilyen gyorsan nem pótolható. Vannak lehetőségek: emlegetik az energiahatékonyságot és a takarékosságot is. A kifogyás folyamata exponenciális, tehát kezdetben lassú, majd nagyon gyorsan növekszik. A hatékonyság növelése lineárisan nőhet, de egy idő után ez a folyamat is megáll, mert nincs hová növelni. A takarékosság pedig kezdetben nagy lépésekkel, majd később kisebbekkel halad. Például aki ma még autóval közlekedik, majd áttér a tömegközlekedésre, így valóban jelentkezik egyfajta megtakarítás, ám később már csak azt tudja megtenni, hogy ritkábban megy valahová, hiszen a tömegközlekedést már nem tudja mellőzni. Tehát e folyamatok miatt egyelőre nem látni olyan forrást, amelyik elegendően rövid időn belül, elegendően nagy mértékben elég energiát biztosíthatna.

Azt, hogy az Egyesült Államok és Kína mit csinál, viszonylag könnyű megjósolni, hiszen elegendően nagy széntartalékaik vannak. Kínánál az tapasztalható, hogy nem ad el külföldre szenet, mert azt teljes mértékben a saját gazdasága éli fel, sőt hamarosan rendkívül megnövekszik majd a gázbevitel is. Az olajbevitel növekedése pedig már most drámai módon lesz egyre nagyobb. Az olimpia idején Kína olajfogyasztása 6,5 millió hordó per nap volt. Ez nincsen tíz százaléka a világ fogyasztásának, mivel 82 millió volt a csúcs, most körülbelül 80 millió hordóról van szó naponta. Kínában a 6,5 millió az év végére felugrott 9,5 millió hordóra. Ez drámai növekedés, ami lehet, hogy nem is áll majd meg. A kínai gazdaság a világgazdaság egyik motorja, részben ő látja el már az Egyesült Államokat és Európát is. Jól látható, hogy a kínai iparnak mennyire szüksége van energiára, s tudni kell azt is, hogy az az ipar még nem olyan fejlett: egy egység gazdasági termék előállításához több egység energia szükséges, mint nálunk, Nyugaton. Kínában hetente adnak át egy akkora energiakapacitású szénerőművet, mint amilyen nálunk Paks.

Sokan álmodoznak a megújuló energiaforrásokról is. Ha a kimeneti oldalt, a végfelhasználást nézzük, akkor ez az energia néhány százalék a világ összfelhasználásában és ennyi volt 20 évvel korábban is. Abszolút értékben növekszik ezen energiák termelt kapacitása, de mivel maga az energiafelhasználás is növekszik, a részarány nem lesz nagyobb. Korábban mindig azt lehetett olvasni: a jövő gazdasági növekedése még mindig a fosszilis forrásokból lesz fedezhető. Tehát a kőszén és földgáz jöhet szóba, ám sajnos mindkettő inkább áramtermelésesre és fűtésre használható, nem pedig az autók üzemanyagaként. Az egyéni közlekedés területén drámai változásra lehet felkészülni akkor, ha ilyen mértékben fogy az olaj. Nem lehet a meglévő 900 milliós gépkocsiparkot ilyen gyorsan átállítani valami más energiával működő szisztémára, s nem is biztos, hogy ez jót tenne: ha cseppfolyósított szénnel közlekednének a gépjárművel, akkor a környezetszennyezés is nagyobb lenne. Ha villamos autókra állnánk át, akkor összeomlana a villamoshálózat, mert ekkora többletterhelést nem bírna ki.

- Mi jelentene akkor megoldást? Van valamilyen mechanizmus, amelynek keretében az emberi működés energiatakarékos, de mégis megfelelően használja fel a rendelkezésre álló energiát, vagy a fenntartható fejlődés fogalma csak egy idea, és ami véges, az valóban el is fogy?

- Négy forgatókönyvről beszélnek az érintettek. Vannak, akik a megújuló energia részarányának növekedésében hisznek, bár ez inkább a számok, mint hit kérdése. Szóba kerül az energiahatékonyság és a takarékosság is. Erre azt mondom: ezek szükségesek, és nem is biztos, hogy olyan mértékben kell fogyasztani, mint ahogyan az most történik. Harmadikként a jelenlegi gazdasági növekedés megállítása vetődik fel. Jelenleg a Föld lakosságának 20 százaléka fogyasztja el az energia és a nyersanyagok 90 százalékát - tehát a Nyugat -, és erre biztosan nincs szükség, ezt a helyzetet át kell gondolni. A pénzgazdaság állandó növekedése húzza a reálgazdaságot, amelyik valóban termel. Egy véges rendszerben az állandó növekedés előbb-utóbb a határához érkezik. Az más kérdés, hogy ez mikor történik meg, ám az adatok azt mutatják, hogy ez a pillanat most érkezett el. Nagyjából mindenben egyszerre. Az éghajlatváltozás, a környezet elpiszkolódása, az energia fogyása, a fajok kihalása mind-mind annak a válságnak a tünetei, amelyet az váltott ki, ahogyan az emberiség a bolygón él. A negyedik csoportja a kutatóknak azt mondja: most már nem lehet mit tenni, és biztos, hogy egy fallal találkozunk majd, annak pedig drámai következményei lesznek.

Óriási erőfeszítéseket téve, minden értelmes megújuló energiát támogatva, a hatékonyságot és a takarékosságot növelve, s egy új gazdasági paradigmára átállva van esélyünk elkerülni egy teljes összeomlást, ám ettől az még szerepel a "forgatókönyvben". Nem lehet megmondani, hogy milyen lesz a jövő, csak azt, hogy ha ezt és ezt tesszük, akkor nagyjából merre mozdulnak el a folyamatok.

- Egyes előrejelzések szerint néhány évtized múlva akár 9-10 milliárdos is lehet a Föld népessége, ám amikor ezt említettem korábban, közbevetette, hogy ez nem lehetséges. Mi akadályozhatja meg ez a folyamatot?

- Az elmúlt 100 évben a mezőgazdaság termelése 740 százalékkal nőtt. Alapvetően ennek köszönhető a bolygó jelenlegi lélekszáma, és népességnövekedés is hasonló nagyságrendben ment végbe. Iparszerű mezőgazdaság nélkül - amely pedig erőteljesen energiafüggő - a Földön összességében ennyi ember nem tartható el. Az európai és az észak-amerikai népesség igen, mert más a fogyasztási rendszerünk, mint más földrészeké. De ha Kínában, Indiában vagy Afrikában "kivesszük" a mezőgazdaságból a gépesített elemeket, akkor még a mostani éhínségnél is nagyobb lesz. India 1950-ben 300 millió embert tartott el, ezek egy része éhezett. Azóta gépesítettek, így vannak kicsivel többen, mint egymilliárd fő. Ha India nem tud energiához jutni, vagy a rendszer összeomlik, akkor megint csak a 300 milliót tudja eltartani, vagy annyit sem, hisz közben vízkincse megfogyatkozott, földjei tönkrementek a túlhasználatban. Tehát ahhoz, hogy el tudjunk tartani 9-10 milliárd embert, nagyon sok energiabevitelre van szükség. Úgy tűnik, hogy a Föld "pénztárcájában" erre nincsen fedezet.

- A nagy globális folyamatokból Magyarország nem veszi ki olyan nagy mértékben a részét, mint a nagy szennyező országok, ám a klímaváltozás és az energiaválság negatív hatásai sokkal nagyobb mértékben érintik majd hazánkat. Miben nyilvánulhat ez meg, mit lehet tenni a káros hatások mérséklése érdekében?

- Az éghajlatváltozás esetében fel kell készülni a melegedésre, mint következményre. Annak, ahogyan az elmúlt kétszáz évben gazdálkodtunk az Alföldön - a folyószabályozás, az ártéri gazdálkodás megszüntetése, áttérés egy mennyiségi szemléletű mezőgazdaságra -, az az eredménye, hogy az Alföld sivatagosodik. Nem tartjuk meg a vizet, tehát szükség van egy vízmegtartó gazdálkodásra is. Molnár Géza - az egyik kutatónk - Ember és természet című könyve is erről szól; egészen másképpen kellene gazdálkodunk. Energiaügyben alapvetően behozatali függőségünk van: az uránt külföldről hozzuk, az olaj és gáz döntő része szintén külföldi eredetű. A biomassza átgondolt használata, az atomenergia megfontolt megtartása, a gázfüggés csökkentése, kisebb mértékben a geotermikus energia hasznosítása és a takarékosság nagyon fontos lenne. Ezek ugyan nem csodaszerek, de átgondoltan és költséghatékonyan használva nagyon jó eredményeket lehet elérni. A Tiszával kapcsolatban a kutatócsoportunknak vannak részletes javaslatai, készítünk városi, regionális, vagy éppen országos energetikai, illetve környezetvédelmi stratégiákat is.