A hétvége a miniszteri találkozók jegyében zajlott a dán fővárosban. A 192 résztvevő tagállam környezetvédelmi miniszterei már egy lehetséges szövegről tárgyaltak. A tárgyalások rendje szerint a résztvevők az ENSZ által előterjesztett szöveget kell alakítsák mindaddig, amíg annak tartalmában kompromisszum nem születik, nem mindenki ért azonban egyet a tervezettel.

India és más fejlődő országok is úgy döntöttek, benyújtják saját verziójukat is. Delhi azonban azt közölte, nem kívánja nyilvánosságra hozni az általa előterjesztett szöveget, mivel nem kíván a megegyezés akadályozójaként feltűnni tárgyalópartnerei előtt.

India és a fejlődő országok egyik legfőbb kifogása, hogy az ENSZ tervezetben nem világos, milyen módon és mértékben valósul meg a fejlett világ "méltányos tehermegosztása".

Az Európai Unió éppen ebben kívánta a tárgyalásokat előre mozdítani, de hiába tettek az állam- és kormányfők 2,4 milliárd eurót az asztalra pénteken, a döntés nem adott lendületet a koppenhágai folyamatnak.

Az Unió már megtette a magáét?

Az európai országok pénteken megállapodtak, évi 2,4 milliárd euróval támogatják a fejlődő országok globális felmelegedés elleni küzdelmét. Fredrick Reinfeldt, az EU soros elnökségét vivő Svédország vezetője úgy fogalmazott, hogy "részben elégedett" a megállapodással. Vezető politikusok nem hivatalos nyilatkozatai és nem kormányzati szervezetek (NGO) szerint azonban a 2010-2012 közötti időszakra szóló "kezdeti összeg" csupán az eddigi fejlesztési segélyek újracsomagolása.

A svéd miniszterelnök hangsúlyozta, az Unió kivette a részét abból a 5-7 milliárd eurós összegből, amelyet véleménye szerint évente, globálisan erre a célra kellene fordítani. Reinfeldt reményét fejezte ki arra vonatkozóan, hogy a fejlett világ más részeinek felajánlásával ez az össze végül a felső határ, a hét milliárd euró felé billen majd.

A soros elnökség képviselője elmondta továbbá, hogy a 2,4 milliárd eurós uniós vállaláshoz mind a 27 tagállam hozzájárult. Magyarország a kezdeti három év alatt összesen hat millió euróval támogatja a fejlődő országok klímaváltozáshoz való alkalmazkodását. Az első évben egy, a második évben kettő, a harmadik évben pedig három millió euróval.

Reinfeldt bejelentette továbbá, hogy az Európai Unió megerősítette az a feltételes vállalást, hogy más fejlett országok "hasonló jellegű" kötelezettségvállalása esetén 20 helyett 30 százalékkal csökkenti (1990-hez képest) a károsanyag-kibocsátását 2020-ig.

"Nagyon erős koppenhágai mandátumot határoztunk meg [...] Ez elég komoly kötelezettségvállalás ahhoz, hogy vezető szerepet játszhassunk a jövő héten felmerülő klímaügyekben." - mondta reinfeldt.

A 27 tagállam az éjszaka folyamán egyezett meg az egyes országok felajánlásairól. A svéd soros elnökség büszkén jelentette ugyan diplomáciai gyekezeteinek sikerességét, ám egyes esetekben a hozzájárulás csupán szimbolikus.

Bulgária például évi húszezer eurót dobna a kalapba. Lengyelország pedig ahhoz kötötte hozzájárulását, hogy mennyit tud eladni a Kiotói Jegyzőkönyvből megmaradt kvótáiból. Varsó az így szerzett összeg 10 százalékát fordítaná a globális célra.

Az EurActiv által korábban már közölt összegek mellett, Franciaország 420 millió euró éves hozzájárulásra vállalt kötelezettséget.

Új és régi pénzek kombinációja

A hangzatos felvezetések ellenére egyes NGO-k kétségbe vonták a döntés jelentőségét. Úgy vélik, hogy az Unió által most felajánlott összegek csupán a korábbi fejlesztési segély újracsomagolása.

"A 2,4 milliárd euró régi és új források kombinációja." - mondta Fredrick Reinfeldt az újságírók által feltett kérdésre. "A 2010 és 2012 közötti időszakhoz és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodáshoz rendeltük. Ezek pontos források, melyek ezekben az években a klímaváltozással kapcsolatban [kerülnek kiadásra]." - válaszolta a svéd kormányfő.

Innovatív finanszírozás

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke elmondta: "Ha segíteni akarunk a fejlődő országokon, további finanszírozási forrásokat kell találnunk. A jelenlegi helyzetben, a jelenlegi költségvetéseink mellett, nem csak Európában, de más fejlett országokban is, rendkívül nehéz lenne bármilyen plusz forrást felszabadítani."

Barroso szerint az EU ezért fordult az ún. "innovatív finanszírozás" eszközéhez, így találva plusz forrást. Ez megjelenhet akár "Tobin-adóként a nemzetközi pénzügy műveletekre nézve, illetve a légi és tengeri közlekedés széndioxid-kibocsátás csökkentéséből, valamint a CO2 kvóták eladásából származó bevételek formájában.

Az utolsó hét sokat számít

Az unió innovatív eszközei azonban nem rengették meg a koppenhágai tárgyalásokat. A192 álláspontja ugyanis megmerevedni látszik.

A fejlődő országok továbbra sem látják biztosítottnak az indiai környezetvédelmi miniszter, Jairam Ramesh által is követelt "méltányos tehermegosztás" elvét.

Az Afrikai Uniót képviselő Melesh Zenawi, etiópiai miniszterelnök követelései Kína és India támogatását is élvezik. Ezek szerint az afrikai országok akár meg is akadályozzák egy megállapodás létrejöttét, ha a fejlődő országok nem veszik figyelembe az afrikai nézőpontot.

Az Egyesült Államok főtárgyalója, Todd Stern ugyanakkor ismét leszögezte, az USA csak akkor hajlandó bármilyen kötelező csökkentésben megállapodni, ha az a Kiotói Jegyzőkönyvtől eltérően nem csak a fejlett országokat kötelezi.

Egyes országok ugyanakkor egyáltalán nem érzik komolynak a klímaváltozás által fenyegető veszélyeket. Az Enrgia Klub tudósítása szerint például az elmúlt héten egy civil szervezet értékelése szerint Kanada volt a hét "kövülete", miután a torontói főtárgyaló mindössze 3 százalékos kibocsátás-csökkentési célt javasolt országának. Bozsó Brigitta, az Energia Klub helyi képviselője szerint Kanada ráadásul nem támogatja a Kiotói Jegyzőkönyv folytatását sem.

A klímatárgyalások utolsó hetében mindazonáltal feloldódhat a gordiuszi csomó. A héten ugyanis szinte minden jelentősebb ország vezetője Koppenhágába látogat. Barack Obama, amerikai elnök például a döntőnek számító utolsó napon, december 18-án érkezik.