"Figyelembe véve a Bíróság indoklását, miszerint a Bizottságnak nem volt joga egyoldalúan módosítani a két tagállam nemzeti kiosztási tervében szereplő CO2-kvótát, a Bizottság ezúttal csak elutasítja az eredeti kiosztási terveket, arra hivatkozva, hogy azok több ponton is megsértik az Unió ETS-irányelvében foglaltakat, de nem jelöl meg új határértékeket" - közölte Sztavrosz Dimasz környezetvédelmi biztos a döntés pénteki, brüsszeli ismertetése során. Hozzátette: a labda most a két tagállam térfelén van, nekik kell új számokat javasolniuk, mégpedig az ETS-ben résztvevő cégek érdekében minél hamarabb, és figyelembe véve a valós kibocsátási értékeket.
Dimasz tájékoztatójában kitért arra, hogy az ETS-irányelv feljogosítja a Bizottságot arra, hogy a tagállamok kibocsátási terveinek vizsgálata során elutasítsa a javasolt értékeket, ha azok bizonyíthatóan veszélyeztetik az irányelv céljait; Dimasz szerint ebben az esetben a két ország kiosztási terveiben szereplő kvótaértékek aláásták volna az EU károsanyag-kibocsátás-csökkentési vállalását, amit a Kiotói Egyezmény aláírójaként tett.
A pénteki bejelentés nem érinti a Bizottság és a két tagállam között folyamatban lévő bírósági ügyet - tette hozzá a biztos.
Előzmények
Ismeretes, hogy az Európai Bíróság december harmadikán megfellebbezte az Európai Elsőfokú Bíróság szeptember 23-án kelt döntését, amelynek értelmében az Európai Bizottság nem járt el jogszerűen, amikor lecsökkentette a Lengyelország és Észtország által a 2008 és 2012 közötti időszakra javasolt nemzeti széndioxid-kibocsátási határértékeket. A döntés befolyásolhatja Magyarország és hat másik tagállam még folyamatban levő perét, amit hasonló okok miatt indítottak a Bizottság ellen.
Az elsőfokú bíróság szerint a Bizottság túllépte a ráruházott és "erősen korlátozott" hatásköröket, amikor az Európai Unió széndioxid-kibocsátási rendszerének (EU ETS) keretein belül, a nemzeti kiosztási tervek vizsgálata során meghatározta a kiosztható CO2-kvóták számát. E határértékeknek azért van fontos szerepük, mivel a tagállamok ezek keretein belül oszthatják ki a területükön működő egyes gazdasági szereplők között az ETS második, 2008 és 2012 között zajló szakaszában az érintett létesítmények által kibocsátható széndioxid-mennyiséget. (Az ETS-szabályok alapján ha egy létesítmény a nemzeti kiosztási tervben megengedett mennyiség felett bocsát ki széndioxidot, vagy kvótát kell vásárolnia a piacon a plusz mennyiség fedezésére, vagy bírságot fizet.)
"A Bizottság ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik a nemzeti kiosztási tervek vonatkozásában, amely azonban erősen korlátozott" - olvasható az ítéletben. "Kizárólag a tagállam rendelkezik hatáskörrel egyrészt a kiosztási terv kidolgozásában, amelyet a Bizottságnak bejelent, és amelyben javaslatot tesz a vonatkozó irányelvben meghatározott kibocsátás-csökkentési célok elérésére, valamint az adott időszakban az általa kiosztandó kibocsátási egységek mennyiségére, és ezen egységeknek az érintett gazdasági szereplők közötti elosztására. A Bizottság jogosult ellenőrizni, hogy a terv összhangban van-e az irányelv előírásaival, és csak indokolt esetben utasíthatja el."
Ennek alapján tehát, közli ítéletében az Elsőfokú Bíróság, a Bizottság túllépte a hatáskörét, amikor a Lengyelország által javasolt kibocsátási összértéknek csak 73 százalékát, Észtország esetében pedig 52 százalékát hagyta jóvá az EU ETS második periódusában. A Lengyelországnak jóváhagyott mennyiség a teljes uniós "sapka" körülbelül 10 százalékát teszi ki. "A Bizottság a korlátozó intézkedések meghozatalakor olyan jogokat gyakorolt, amelyek kizárólag a tagállamokat illetik meg" - szól az ítélet.
A Bizottság azt követően döntött a nemzeti kiosztási tervekben szereplő összkibocsátási értékek csökkentéséről, hogy az EU ETS első szakaszában, 2005 és 2007 között, a tagállamok jelentősen több egységet osztottak ki, mint az emisszió-csökkentési rendszer hatálya alá tartozó létesítmények valós kibocsátása volt. Emiatt a cégek nem voltak érdekeltek a csökkentésben, ráadásul a túlkínálat miatt az első kereskedési időszakban összeomlott az egységek ára, gyakorlatilag ingyenessé téve a szennyezést. Márpedig a Bizottság egy hiteles kibocsátás-csökkentési programot szeretne felmutatni a decemberben, Koppenhágában tartandó klímatárgyalásokon, ahol a Kiotó Egyezmény megújítása lesz a tét. Ismeretes: az uniós tagállamok tavaly vállalták, hogy 2020-ra 20 százalékkal csökkentik az 1990-es szinthez képes az üvegházhatású gázok kibocsátását.