Bizonyos szempontból már a Lisszaboni Szerződés előírásait követve tartotta meg idei utolsó brüsszeli ülését az EU állam- és kormányfőinek tanácskozó fóruma, az Európai Tanács (EiT). Szemben az eddigi gyakorlattal, amikor is a delegációt vezető miniszterelnök (vagy államfő) mellett mindig ült még valaki (többnyire a külügy-, néha a pénzügyminiszter, esetleg az ország állandó EU-képviselője), a létszám most ennek csak a fele volt. "Lisszabon" értelmében ugyanis az EU-csúcsokon ezután alaphelyzetben csakis az elsőszámú vezetők ülnek asztalhoz (beleértve az Európai Bizottság elnökét is), amitől csak kivételes helyzetben (például kifejezetten gazdaságpolitikai csúcson) térnek majd el.

Más tekintetben ugyanakkor most még a "Lisszabon előtti" (Nizzai szerződés szerinti) rendszerben folyt a munka. Herman Van Rompuy, korábbi belga miniszterelnök, (aki formálisan december 1., a Lisszaboni Szerződés életbe lépése óta tölti be az "EiT-elnöki" funkciót), a lecsengő svéd EU-elnökség munkájába még nem folyt bele. A csütörtöki nyitóülésén részt sem vett, és csak az esti "csúcsvacsorára" ült be "megfigyelőként". Más kérdés, hogy az esti ülés második kiemelt napirendi pontjánál, a Lisszaboni Szerződés végrehajtásából adódó intézményi eljárási kérdéseknél már ő referált korábbi kollégáinak arról, miként képzeli az EiT működését a "lisszaboni változások" fényében.

Emlékezetes, hogy az új elnöki funkció nagy kérdőjelei közé tartozott az EiT-elnök leendő munkamegosztása a mindenkori - féléves - soros EU-elnökséget ellátó tagország vezetőivel, valamint az Európai Bizottság elnökével. Kérdésesnek számított például, hogy mikor, ki, hogyan dönt egy-egy EU-csúcs időzítéséről, összehívásáról, előzetes napirendjéről és záró következtetéseinek tervezetéről.

A Lisszaboni Szerződés végrehajtásáról is intézkedő novemberi EU-csúcs zárónyilatkozata már elfogadott egy elvi meghatározást az új elnök leendő "munkaköréről". Van Rompuy most ezt konkretizálta tovább, midőn egyebek között "szoros együttműködést" helyezett kilátásba a mindenkori soros EU-elnökség miniszterelnökével (államfőjével), valamint az Európai Bizottság elnökével. Az utóbbival saját szavai szerint "hetente leül" majd egyeztetni, de rendszeres lesz a kapcsolata a soros elnökséggel is. A "szoros együttműködés" megfogalmazása szakértők szerint fontos változás ahhoz képest, hogy korábban - az említett novemberi elvek értelmezésekor - még csak "konzultációról" volt szó. A "szoros együttműködés" de facto vétójogot jelenthet például a soros féléves elnökséget ellátó kormány számára, hiszen ez alapján joggal léphetnek fel - abban a sokak szerint inkább csak "elméleti" esetben -, ha az EiT-elnök a féléves elnökségi szándékkal össze nem egyeztethető lépést készülne tenni, például egy soron következő EU-csúcs napirendjének a meghatározásakor - mutatnak rá brüsszeli bennfentesek.

Kevésbé egyértelmű ma még a majdani tanácsülések pontos bonyolítási rendje. Az már eldőltnek látszik, hogy - az EiT-elnök által vezetett - európai tanácsülésen a soros elnökségi kormányfő kiemelt szerepet játszik majd (az elnökségi program szempontjából fontos napirendi pontoknál például valószínűleg ő tartja majd a nyitó beszámolót).

Kérdés, hogy a mindenki más számára - alaphelyzetben - egyfősre szűkített "delegáció" az elnökségi országnál kibővíthető lesz-e két személyre (azaz, a "referáló" elnökségi miniszterelnök hozhat-e magával szakértőt, legtöbbek elképzelése szerint például a brüsszeli állandó EU-képviselő személyében)? EU-tanácsi illetékesek arra számítanak, hogy mindennek gyakorlatát igazából az "élet", konkrétabban a januárban kezdődő spanyol elnökség fogja majd apránként kihordani. Az például tanácsi szakértők szerint felettébb valószínűnek tűnik, hogy az EU-ügyekben nem feltétlen járatos José Luis Zapatero - a januártól az uniós elnökségi stafétát átvevő spanyol kormány feje - aligha fog könnyen belemenni abba, hogy soros elnökségi minőségében egymaga tartsa a frontot kollégái előtt. Magyar szempontból mindenesetre szakértők szerint kedvező lehet, hogy a soros magyar EU-elnökség csak egy év múlva esedékes, amikorra már a megelőző spanyol és belga soros elnökségek nagy valószínűséggel kellően "kitapossák", ahol lehet, "kiszélesítik" az új típusú elnökségi rendszer ösvényeit.

Van Rompuy azt is kilátásba helyezte, hogy ha szükségét látja, akkor EiT-elnöki minőségében más - miniszteri szintű - EU-tanácsi formáció ülésére is beül majd. Valójában, EU-tanácsi források szerint ez a horizontális EU-ügyekkel foglalkozó "Általános Ügyek Tanácsa" esetében valószínű (ezeken tagországonként többnyire európai ügyi miniszterek, vagy államtitkárok vesznek részt), esetükben is főként akkor, ha a Tanács soron következő EiT-ülést készíti elő.

A szűkebb létszám, a kisebb asztal, a meghittebb tanácskozási légkör első visszajelzések szerint máris nagyon megtetszett a résztvevőknek. A korábbi delegációs létszám mellett több mint hatvanan ültek az asztal körül, amelynek ennek megfelelően megnövelt mérete eleve lehetetlenné tett bármilyen "meghitt beszélgetést": a távolabb ülő résztvevők egymás arcát alig látták, csak az asztalok elé helyezett monitorok segítettek a felszólalók "közelebb hozásában". Az új, szűkebb forma mindezen sokat oldott, és hírek szerint azonnal kedvező fogadtatásra is talált, úgyhogy többek véleményét is kifejezte Nicolas Sarkozy francia elnök, midőn kijelentette: hasznos lenne többször is eszmecserét folytatni ilyen körülmények között.

Van Rompuy minderre láthatóan nem csupán "vevő", de maga kíván élére állni az új munkamódszernek: említett csütörtöki felszólalásában jelezte, hogy szándékában áll egy-egy stratégiai jelentőségű kérdés nyugodt megvitatására rendszeres találkozókra összehívni az Európai Tanács tagjait.

Az első ilyenre bejelentése szerint februárban kerülhet sor, mikor is a Lisszaboni Stratégiát felváltani hivatott új versenyképességi stratégia (EU2020) kapcsán tartanak majd informális egyeztetést az EU első számú vezetői.

A csúcstalálkozó krónikájához tartozik, hogy az Európai Tanács a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta első ízben döntött az úgynevezett átlépési záradék alkalmazásáról, amelynek értelmében a kormányok a Parlamenttel és a Bizottsággal folytatott konzultációt követően egyhangúan dönthetnek egy gyors kormányközi konferencia összehívásáról a szerződés módosítása céljából. Jelen esetben ez spanyol kezdeményezésre annak a 18 európai parlamenti képviselőnek a teljes jogaiba való helyezéséről szólna, akikkel a Lisszaboni Szerződés alapján egészülhet ki a képviselőtestület (szám szerint 736 tagról 754-re). A kormányközi szinten született megállapodást utána a tagállamok parlamentjeinek is ratifikálniuk kell, mielőtt érvénybe lép majd a változtatás. A 18 képviselő jelenleg ugyan részt vehet a plenáris üléseken, de nem szólalhat fel és nem rendelkezik szavazati joggal sem (erről lásd még külön anyagunkat).