Több éven át tartó vizsgálatok során Hans-Joachim Weigel professzor és kutatócsoportja szén-dioxidot permetezett különböző növényekre - árpára, búzára és cukorrépára -, így a levegő szén-dioxid-tartalma elérte az 550 az egymillióhoz részecskearányt. Ez megfelel annak az aránynak, amely a számítások szerint 2050-re kialakul a légkörben.

A koncentráció növelésének következményeként a növények tíz-tizenöt százalékkal több biomasszát termeltek és akár húsz százalékkal kevesebb vizet adtak le a levegőbe. A talaj nedvességtartalma szintén növekedett. Mindebből a tudósok arra következtetnek, hogy a növények magasabb szén-dioxid koncentráció mellett hatékonyabban hasznosítják a vizet. Ez nagy jelentőségű lehet a jövőben, mivel a várakozások szerint a klímaváltozás miatt hosszabb száraz időszakokra lehet számítani.

A TI tudósai kukoricával is végeztek kísérleteket, amelyek során a szárazság és a megemelt szén-dioxid koncentráció közti összefüggést vizsgálták. Olyan "energiakukorica" jött így létre, amely a magas hőmérséklet ellenére is gyorsan növekszik. A szén-dioxid mai koncentrációja mellett a növények szárazság idején 28 százalékkal kevesebb biomasszát termelnek. Amikor a kutatók növelték a szén-dioxid koncentrációját, a veszteséget 11 százalékra csökkentették.

A biomasszát az energetikailag hasznosítható növények, termések, melléktermékek, növényi és állati hulladékok alkotják. A biomassza jelentősége, hogy fosszilis energiahordozók válthatók ki velük, a megfelelő kezelés esetén tehát megújuló energiaforrások, segítségükkel így megvalósítható a fenntartható energiafelhasználás.

Weigel professzor 1999 óta tanulmányozza a termések és a szén-dioxid koncentráció közti kölcsönhatásokat. Az elmúlt évi vizsgálatokkor is felhívta rá a figyelmet, hogy kutatásaikkal nem érveket kívánnak adni azokak, akik szerint semmit sem kell tenni a szén-dioxid kibocsátás csökkentése érdekében. Ehelyett céljuk, hogy felmérjék, mi lesz a következménye annak, ha növekszik a levegő CO2-tartalma.