A Bem rakparton ártatlan szemekkel a szeptemberben Szécsényben elfogadott, tizenegy pontos, közös kormányfői nyilatkozat ötödik pontjáról beszélnek, amelyben a két fél vállalta, hogy elfogadja az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségi főbiztosának ajánlásait a nyelvtörvénnyel, valamint annak készülő végrehajtási rendeletével kapcsolatban. Ficóék viszont magasról tettek az ominózus pontra. Harsány kacaj kíséretében mennek tovább magyarellenességgel kikövezett útjukon. Önbizalmuk az egekben, hiszen tudják, ha már az alapszerződés lábbal tiprását elnéző tekintetek kísérték Budapesten, miért éppen egy sebtében összegyűjtött szécsényi nyilatkozatcsokor jelentene akadályt számukra.

Miután a felvidéki magyar kisebbség mellőzésével sikerült öszszeeszkábálni a nyelvtörvény végrehajtási útmutatóját, a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Pártot képviselő kulturális miniszter tárcája rátett még egy lapáttal a jogsértésekre. Szlovákia területén mindenütt - akár húsz százalékon felüli, akár azon aluli az adott településen a nemzeti kisebbségekhez tartozó lakosok részaránya - csak akkor használhatják a kisebbségi nyelvet, ha ebbe a harmadik jelen lévő személy beleegyezik. Ezt tételesen is megfogalmazza az a végrehajtási tervezet, amelynek eredeti célja éppen az lett volna, hogy eloszlassa a nyelvtörvény esetleges félreértelmezése miatti aggodalmakat. Ha most Bajnai Gordon logikája szerint igyekeznénk megoldani a helyzetet, akkor azt javasolnánk Fico úrnak, üljünk össze mondjuk a békéscsabai sportcsarnok melletti kocsmába, és baráti légkörben igyekezzünk megfogalmazni egy olyan - mondjuk huszonhat pontos - nyilatkozatot, amely a szokásos semmitmondás mellett huszonötödik pontjában kimondja: az uniós normákat figyelembe véve két felvidéki magyar anyanyelvű beszélgetéséhez mégsem kell a harmadik, szlovák jelenlévő beleegyezése, amennyiben az illető nagyothall. Jöhetne a kölcsönös mosoly, a fényképek és a kézfogás, na meg a későbbi hivatkozás a csehóban született remek egyezségre, amely - az EU elvárásának megfelelően - párbeszéddel oldotta fel a nézeteltérést.

A jelenlegi magyar-szlovák viszony igazi tragikomédia. Robert Fico és kormánya gátlástalanul levegőnek nézi a budapesti szocialistákat. Megteheti. Legutóbb Prágában, az unió baloldali pártjait tömörítő szervezet kongresszusán derült ki ismét, hogy az MSZP saját elvtársai körében sem tényező. A Fico féle Irány-Szociáldemokrácia annak ellenére nyerte el a teljes jogú tagságot az Európai Szocialisták Pártjában, hogy az MSZP-s küldöttek tényleg minden tőlük telhetőt megtettek az elutasítás érdekében. Súlytalanságukkal azonban nem tudták felvenni a harcot. De sokat elárul az erőviszonyokról két tegnapi hír is. Robert Fico egy konferencián megismételhetetlen történelmi sikernek nevezte az euró mintegy egy évvel ezelőtti bevezetését, szerinte az új pénznemnek köszönhetően könnyebb a gazdasági válság áthidalása is. Ugyancsak tegnap interjú jelent meg Bajnai Gordonnal a Neue Zürcher Zeitung című svájci lapban. "Magyarország jó úton van afelé, hogy a térségben elsőként vezesse be az eurót" - mondta egyebek mellett a magyar miniszterelnök. Az utóbbi évek kormányzása térségnyi távolságra vitt minket még Pozsonytól is. Kínos.