Nem éreztük, hogy jogsérelem ért volna bennünket. Tettünknek következménye volt. A tanítót nem kötötte titoktartás, elmondta a szüleinknek, hogy rendetlenek voltunk. Félévente a bizonyítványunkban tantárgyak és mellette osztályzatok voltak, és nem kompetenciák, nem szöveges értékelés. S aki nem teljesítette a minimális követelményeket, annak osztályt kellett ismételnie. Mekkorát változott a világ! Gubanc, a fekete puli kutya jobblétre szenderült.

Gubanc helyét a kompetenciák, a nem szakrendszerű oktatás, az esélyegyenlőség, a buktatási tilalom, a kétszintű érettségi, az OECD- és a PISA-jelentések töltik ki, hatalmas, gyakran értelmezhetetlen gubancként.

Az elmúlt nyolc év oktatási minisztereinek - az SZDSZ-es Magyar Bálint és az MSZP-s Hiller István - döntései csak látszólag kaotikusak, gubancosak. Valójában egyértelműek, és a maguk módján még logikusak is. 2002 óta két világ keletkezett Magyarországon. Van egy ilyen és egy olyan. A két világ között gyakorlatilag nincsen átjárás. Ahogy mondani szokták, az ember vagy ilyenbe, vagy olyanba születik. Milyen az ilyen és az olyan?

Olyan, mint a kétszintű érettségi.

Magyar Bálinték 2005-ben azzal az alapgondolattal hasították ketté a matúrát, hogy aki a felsőoktatásba készül, az tegyen emelt szintű vizsgát az alapműveltségen felüli ismereteiből, és kerüljön be az egyetemre. A többiek, egy a korábbi érettségi lebutított változatának teljesítésével, érettnek nyilváníttatnak. Már a kettős világ megteremtésének első évében kiderült, hogy csak az ilyen világbeliek teljesíthetik az emelt szintű érettségit jó eredménnyel. Az ilyen világban a szülői pénztárca tömöttebb az átlagnál. A kétszintű érettségi bevezetése profitorientált vállalkozások sorát hívta életre, amelyek arra hivatottak, hogy csillagászati óradíjak ellenében felkészítsék a diákot a felvételit jelentő emelt szintű érettségire és a slágerszakokra. Az ilyen világba született gyerekek idővel kimaradnak a közoktatásból, fizetős, kiválóan felszerelt magánóvodákban és magániskolákban, kis csoportokban, néhány társukkal együtt nevelődnek. Aztán külföldi utazások, nyelvtanfolyamok, majd egyetem, végül az olyan világot irányító testületben vezető poszt várja őket...

Az ilyen világbeliek irányítják az olyan világbeli oktatást is. Az olyan világbeliek iskoláiban negyvenfősre duzzadtak az osztálylétszámok. Az olyan világban élő gyerekek sokasága korgó gyomorral és iskolabusszal indul reggelente bezárt iskolája elől egy másik város iskolájába. Délután különóra és nyelvóra, énekkar helyett jön a rohanás a buszhoz. Az olyan világból nagyon nehéz, szinte lehetetlen a kitörés. Az olyan világban nehéz kitűnni. Az olyan világban élő diáknak a két szintből marad - az alsó. Az érettségiből is. Tavaly a két szintből a másikon, az olyan világbelieknek kijelöltben matematikából az kérdezték: "Ha fél kilogramm narancs 75 forintba kerül, hány kilogrammot tudunk venni 300 forintért?"

Gubanc, gubanc...

Az olyan világbeliek számára kegyelemdöfésre emelkedett a láthatatlan tőr. Az oktatási kormányzat azt tervezi Hiller István vezetésével, hogy 2012-re az egyetemekre jelentkezők felét azok tegyék ki, akik emelt szinten adnak számot tudásukról. Szélesre tárulnak az ajtók az ilyen világbeliek, s hangosan becsapódnak az olyan világbeliek orra előtt. S kik adják majd az egyetemi ifjúság, a leendő értelmiség másik felét? Nem, nem... Nem a tehetséges és szociális alapon kiválasztott olyan világbeliek! A másik rész is az ilyen világbeliekből kerül ki. Ők lesznek azok, akiktől nem várja majd el sem az egyetem, sem a kormányzat, hogy emelt szintre pallérozzák elméjüket: elég, ha befizetik a tandíjat. Az ilyen világ 1988 után ismét elkészítette az öröklési rendet. A hatalomgyakorlás öröklési rendjét.