A jelek szerint a Népszabadság is választási sebességre kapcsolt. A szombaton - persze nem nagy meglepetésre, mégis meggyőző fölénnyel, 90 százalékkal - megválasztott miniszterelnök-jelölttel közölt vasárnap interjút a lap. Mégpedig, sajnos, a szokott módon alákérdezve, például ilyen, kérdésnek álcázott állításokkal hozva "nehéz helyzetbe" riportalanyát: "a megszólított Fidesz deklaráltan a másik fél megsemmisítésében érdekelt", vagy "A Fidesz szerint a szocialisták az utóbbi idők legmocskosabb kampányára készülnek. Eközben a rabláncos hirdetéseikből látható..." Mesterházy válaszai ezek után szépen belesimulnak a megfelelő hangulati háttérbe.

De érdemes azért egy kicsit alaposabban is beleásni magunkat, mi az új elnök üzenete. Mert valljuk be, az MSZP a végzetesen meggyengült helyzetében egyetlen okosnak látszó megoldást választotta. Az elnyűtt Kovács László helyett bevállalt egy harmincöt éves miniszterelnök-jelöltet, mégpedig magától.

Mesterházynak nem kellett úgy megpuccsolnia a pártot, mint annak idején Gyurcsánynak, hogy jelöltté válhasson. Még csak lázadnia sem kellett - bár a félévvel ezelőtti nemzedéki villongás felsejlik a beszélgetésben. Igaz viszont, hogy a korábbi puccsoló, Gyurcsány nem pusztán jelöltté vált, hanem miniszterelnökké, amire - jelenleg legalábbis - elég kevés az esélye Mesterházynak. De abban tökéletesen igaza van, hogy négy-öt hónap nagy idő a politikában. Ezért fölösleges még a találgatás, lássuk inkább a nyilatkozat érdemi részét.

Az első témakör szükségszerűen az, mennyire új arc Mesterházy az MSZP élén, és mennyiben lehetséges "egy új baloldali politika" - ugye ez volt Gyurcsány Ferenc nagy slágere is - a régi káderekkel. Mesterházy a nemzedéki konfliktust nyilván megpróbálja a szőnyeg alá söpörni, de természetesen kihasználja korát, s magát az új nemzedék embereként állítaná be. A baj csak az, hogy a mai MSZP-ben az új nemzedék egyáltalán nem azt jelenti, amire az újságírók utalnak - vagyis, hogy az illető ne legyen érintett az utóbbi évek kormányzásában -, hanem ennél sokkal rosszabbat: hogy Gyurcsány Ferenc embere az illető.

És csakugyan: Mesterházy a Fiatal Baloldal tagjaként kezdte balos politikai pályafutását, és a Gyurcsány irányította Medgyessy-féle kampánycsapatban tűnt fel. Államtitkárként is a Gyurcsány-féle minisztériumban jeleskedett - és ezzel azt is mondtam, Zuschlag közelében is -, politikai szocializációja tehát ehhez a körhöz köti. Ezért nem túlzás rá azt mondani, hogy figurájában mégiscsak egyfajta Gyurcsány-utánérzésről van szó.

Azt, hogy a teljes újrakezdés illúzióját nem tudja adni, azt maga is érzi. Ezért vállalja inkább a kontinuitást, a radikális újrakezdés helyett: "Az elmúlt nyolc évet annak hibáival és eredményeivel együtt válllalni kell." S rögtön utána azt is hozzáfűzi, hogy senki más se hivatkozzon tiszta lapra a szocialisták közül - ezek szerint érzékeli a párt egy részének elégedetlenségét ezzel az örökséggel szemben.

Ám mindez a politikai pozicionálás nehéz és küzdelmes feladatának része, ami - főleg egy kevéssé ismert jelölt esetén - alapvető feltétele egy kampány lefolytatásának. Nagyobb bajnak azt a fajta kettős beszédet látom, amely a gyurcsányi szellem továbbélését is igazolni látszik. Mesterházy ugyanis "kinyújtott kézzel" érkezik, hangsúlyosan "nemzeti minimum"- megegyezést ajánl (tehát nem a baloldalon elfogadott demokratikus minimumról beszél), és kijelenti: "Be kell fejezni például az acsarkodó, a másikat megsemmisíteni akaró politizálást".

Ám mielőtt a jobboldali érzelmű Népszabadság-olvasó - ha csakugyan van ilyen, és miért ne? - fellélegezhetne, szinte ugyanazzal a levegővétellel Mesterházy az egész látszat-kedvességet egy pillanat alatt lerombolja, mondván: "2010-ben nem politikusok, hanem világképek fognak összeütközni. Demokraták a nem demokratákkal, felelősen gondolkodók a populistákkal."

Hát igen. A snájdigan mosolygó Mesterházy, ahogy kimutatja foga fehérjét. És megint mennyire gyurcsányosra fazonírozott az egész. Mosolygós kéznyújtás, és azonnali, indoklás nélküli tőrdöfés, az ellenfél megszólítás nélküli lejáratása, érvek nélküli besározása.

Vagy nézzük azt a másik szép mozdulatot, ahogy Vona Gábort visszaülteti Orbán Viktor mellé, a polgári körbe. Mintha mind a mai napig együtt sütnék ki a gonoszságaikat, hiszen "A szélsőjobboldal sok esetben fasiszta, neonáci ideológia alapján ad válaszokat". Hát ez bizony, kedves Bajnai Gordon, aki ugye oly kérlelhetetlenül ítélte el a fasiszta kártya kijátszását, fasisztázás, és persze a Fidesz összemosása a Jobbikkal.

Mesterházy, csakúgy mint Gyurcsány, még mindig nem érti, a demokratikus politizálás nem azt jelenti, hogy a másikat lefasisztázzuk. Hanem, ha félünk, hogy a fasizmushoz hasonló jelek ütik fel a fejüket a közéletben, akkor meginvitáljuk ehhez az álláspontunkhoz demokratikus ellenfeleinket is, ahelyett, hogy beszorítanánk őket a neonáci politikai karanténba. Aki ugyanis Bolond Istókként mindig és mindenkire nácizmust kiált, arra a valós veszély esetén nem figyel már senki. Márpedig a Jobbikot és gárdáját a mai kormány hagyta felnőni, még Mesterházy Attila is látja "a kormányzópárt felelősségét".

Végül: Mesterházy természetesen nem áll elő választási programmal. Vajon mikor kezdi ezért cikizni őt az ellenzéki Debreczeni József? Ha valamit mégis mond a kérdésről, arról kiderül, hogy egy az egyben a Fidesz választási programja: "Munkahelyteremtés, közbiztonság; a bérből és fizetésből élők, a rászorultak, a fiatalok, a nyugdíjasok, az önhibájukon kívül nehéz helyzetben élők és a kis- és középvállalatok képviselete."

Összegzem tehát benyomásaimat az első jelölti interjúról. Konzervatív értékrendű újságíróként is azt mondtam, várjuk meg, merre indul Mesterházy. A vasárnapi beszélgetés során viszont a friss jelölt elkövette az első súlyos hibát. Aki ugyanis a demokratikus versenyben a választók jelentős része által támogatott ellenfelét helyből nem tekinti demokratikusnak, az illető politikus támogatóit sérti meg. És az ilyesmi demokráciákban nem szokás.