Volt egy pillanat az életben, amikor majdnem megtörtént a csoda, azaz józan és bölcs parasztemberek majdnem elhitték, hogy egy szocialista miniszter segíteni akar nekik. Minden azzal kezdődött, hogy Gráf elment a gazdák 2005 augusztusában rendezett budapesti összejövetelére, és ott leült közéjük. Ez valóban óriási lépés volt ahhoz a lágerparancsnoki hanghoz és stílushoz képest, amellyel Németh Imre kezelte a parasztokat és a családi gazdaságokat. Ma már sok gazda tagadja, de akkor legtöbbjükben igenis felkönyökölt a remény, hogy na ez az ember talán jót akar nekünk. És Gráf mintha szívesen is bújt volna a megbízható technokrata szerepébe, aki nem néz se pártot, se ideológiát, s akit csak a rábízott terület kiegyensúlyozott működése, valamint az így elérhető eredmények érdekelnek.

Kapós színházi köntös ez csak persze, amelyből soktucatnyi lóg az MSZP jelmeztárában. Lóg a fenét, sűrű használatban van mindegyik! Egyébként az, amit vezető szocialista politikusok csinálnak a technokrácia, a pártatlan szakértő hamis képében, az elmúlt évtizedek egyik legkörmönfontabb társadalompszichológiai kísérlete. De nevezhetjük röviden csak hülyetesztnek is.

A lényeg mindig annak a pártoktól és érdekcsoportoktól független szakmaiságnak, tehetségnek és szorgalomnak a hangsúlyozásán van, amely garantáltan meghozza az egyén számára a sikert. Az egyén - ugye ez így hangzik -, mert a közösségről, netán nemzetről azért itt sem beszélnek. Mert ha beszélnének, az már óhatatlanul visszavinne a politika, az érdekek és az ideológiák terepére, holott pont arról van szó, hogy épp ettől kell távol tartani a társadalom tagjait. A hülyeteszt, amint a nevében is benne van, akkor mutat megfelelő eredményt, ha sikerül hülyét csinálni az emberekből, vagyis ha elhiszik, hogy van tehetség, van gazdasági eredmény és anyagi gyarapodás tradíciók, közösségi tudat, valamint nemzeti érzés nélkül.

Gráf József is úgy tett, mint akinek mindegy, hogy egy szocialista zöld báró mezőgazdasági nagyüzeméről van szó, vagy egy családi gazdaságról. Az eredmény a fontos. Ki is mondta, neki egyformán fontos mindegyik. De mégsem egyenlítette ki azt a már 100 milliárd forintnál is nagyobb adósságot, amit 2004 óta a mai napig sem rendezett az állam, pontosabban a szocialista hatalmi kurzus a magyar gazdatársadalommal szemben. Egyformán fontosak?! Az uniós, földalapú támogatásokat rendre lehívja a kormány, ez ugyanis a hatalmas földterületeken tevékenykedő nagyüzemeknek, azaz a szocialista zöld báróknak kedvez, a gazdák számára igencsak fontos környezetgazdálkodási támogatásokat, vagyis a minőségre, a táj fenntartására és a vidék fejlesztésére kérhető összegek jelentős részét Brüsszel kasszájában hagyja. Megdöbbentő módon erre a sorsra jutnak azok a pénzek is, amelyeket az őshonos magyar állatfajták tenyésztésére kérhetnénk. Pedig Spanyolország és Argentína milliónál is több mangalicát vásárolna tőlünk évente az arrafelé honos, híresen finom, érlelt sonka készítéséhez.

Gráf is disznózik. Nagy telepe van Baranyában, de azt beszélik, gazdálkodott Lengyelországban is. Szintén nagyban. Azt is mondta, lemond, ha az állami földek kezelése kicsúszik a tárca hatásköréből. Kicsúszott... Gráf persze maradt. Tiltakozó levelet írt földügyben a saját kormányának, de ez is csak alibi. Másként játék a szavakkal, vagy ha jobban tetszik: színház. A Nemzeti Vagyonkezelő ugyanis mindenről időben tájékoztatta... Nagy színház az egész szocialista verkli, ahol már a kezdetektől fogva az eredmény a kulcsszó.

Csak nem a mi eredményünk. Hanem az övüké. A keveseké...