Csernobili csúszás

Több mint húsz év után is meglepetésekkel szolgál a világ legsúlyosabb nukleáris katasztrófája. Hiába tervezi a csernobili zóna betelepítését az ukrán kormány, a tudósok egyöntetűen azt állítják: jóval többet kell várni erre, mint gondoltuk.

Létrehozva: 2009. december 17., 10:32 \| Utoljára frissítve: 2009. december 17., 10:38	nyomtat	küld

A radioaktív cézium-137 izotóp felezési ideje - az az időtartam, ami alatt atomjainak fele lebomlik - 30 év, a csernobili talajban azonban mégsem csökkent olyan mértékben a cézium mennyisége, mint ahogyan azt a kutatók remélték, mindezt pedig még megmagyarázni sem tudják - derült ki az American Geophysical Union találkozóján. "Általában elmondhatjuk azt, hogy minden harmincadik eltelt év után fele olyan rossz a helyzet, de ez itt nem teljesül", állítja a csernobili talajvizsgálatokat végző egyik tudós, Tim Jannick, véleménye szerint sokkal több időnek kell eltelnie, amíg újra be lehet népesíteni a területet. A kutatócsoport jelenlegi becslései szerint legalább 180 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra biztonságos életet lehessen élni a környéken, de a bomlási folyamat akár 320 évig is könnyen elhúzódhat.

Az 1986-os katasztrófa után a környék számos pontján vettek talajmintákat, hogy megnézzék: miként viselkednek a talajban a stroncium, cézium és plutónium radioaktív izotópjai, valamint hogyan változik ezek eloszlása. A vizsgálatokat több mint 20 éve végzik, mégis meglepetésként érte a kutatókat a tény - írja a Wired - a radioaktív izotópok élettani felezési idejét ugyanis rövidebbnek gondolták, mint a fizikai felezési időt. Míg a stronciumnál ez így is volt, a cézium esetében szinte alig tapasztaltak fizikai változást. A tudósok úgy vélik, ennek akár valamilyen környezeti magyarázata is lehet, például a szél is eljuttathatja a céziumizotópokat a Csernobiltól távolabb eső területekre, de az is előfordulhat, hogy a lebomlásra nem képes izotópok a talaj mélyebb rétegeiből szivárognak fel.

(greenfo.hu)