Mélyen tisztelt Köztársasági Etikai Tanács!

A Magyar Köztársaság Elnöke 2003. szeptember 4-én megbeszélésre hívta a parlamenti pártok elnökeit és frakcióvezetőit. A találkozón a köztársasági Elnökúr a magyar társadalom tagjait joggal aggasztó jelenségekre, többek között a politikai szereplők közerkölcs iránti felelősségére figyelmeztetett.
Hangsúlyozta: különösen káros, hogy a politika egyes szereplői kriminalizálják a közéletet, gyakran tudatosan valótlant állítanak.

Köztársasági Elnök úr szavainak súlyát mélyen átérezve a következő kérdésekben kérjük a Köztársasági Etikai Tanács állásfoglalását:

I. A tisztességről

Etikus-e, ha a Magyar Köztársaság minisztere vagy bármely döntéshozó munkatársa olyan külföldi vagy hazai, luxuskörülményeket biztosító utazáson vagy többhónapos vendéglátáson vesz részt, amelyet magáncégek finanszíroznak, és etikus-e, ha ezek a néhány tisztségviselő számára exkluzív szolgáltatást nyújtó magáncégek sokmillió vagy sok százmillió forintos megrendelések révén üzleti kapcsolatba kerülnek az adófizető állampolgárok pénzéből fenntartott, közpénzekkel gazdálkodó minisztériummal?

II. Az ügyeskedésről

Etikus-e, ha olyan ember válik a Magyar Köztársaság miniszterévé, akiről közismert, hogy egykori politikusként megszerzett kapcsolatait kamatoztatva egyszer már a közvagyont saját vagyonává téve lett milliárdossá?

Etikus-e, ha a közvagyon magánosítása során valaki olyan üzletet köt, hogy a közvagyon úgy válik magánvagyonává, hogy ehhez még csak nem is saját pénzét, hanem a köztársaság polgárainak pénzét, azaz sokmillió nagyságrendben közpénzt használ fel?

III. A hazugságról

Etikus-e, ha egy olyan személy tölt be felelős állami tisztséget, aki az államtitkári megbízatással együtt járó kiemelkedő javadalmazású munkakörében fő foglalkozásként ártatlan, munkájukat tisztességgel és becsülettel, a közösség javára végző emberek, tisztviselők, cégek rágalmazását tekinti feladatának?

Etikus-e, ha a Magyar Köztársaság valamely államtitkári rangú állami vezetője rágalmazó gyakorlatát annak ellenére folytatja, hogy az általa tett, minden alapot nélkülöző feljelentéseket követő, több mint egy éven át tartó, minden lehetséges eszközt igénybe vevő nyomozások is rávilágítanak rágalmai tarthatatlanságára?

Etikusnak tekinthető-e, hogy mikor a napnál világosabban kiderül, hogy az alaptalan feljelentések nyomán meghurcolt ártatlan emberek ellen legfeljebb csak a Magyar Köztársaság alkotmányos kereteinek és törvényeinek erőszakos megsértésével, azaz csak a múlt legrosszabb emlékeiből ismert eszközökkel lehetne fellépni, akkor a Magyar Köztársaság államtitkára ahelyett, hogy emberi sorsokat, életeket, egzisztenciákat tönkretevő rágalmai miatt végre elnézést kérne az érintettektől, szó szerint a következő nyilatkozatot teszi a sajtóban: "elnézést kell kérni a társadalomtól azért, mivel ezt a munkát nem tudjuk bolsevista módszerrel elintézni".

Budapest, 2003. szeptember 6.

Fidesz - Magyar Polgári Szövetség
Országgyűlési képviselőcsoport

fidesz.hu