fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Papírforma
2009. december 18., 01:56
A papír mindent elbír. Papíron teljesül az idei és a jövő évi költségvetés, papíron már rendbe hozták az áruhitelek körüli mizériát, papíron a térségben elsőként (copyright by Bajnai Gordon) mi fizethetünk euróval - csak hogy az elmúlt hét eseményeiből válogassunk. És papíron immár működik az uzsorások elleni harc jegyében született szegények bankja is. Igaz, hogy nem bank, mert nincs benne pénz, s igaz, hogy nem harcol az uzsorások ellen, de a miénk.

De mi is a miénk? Egy olyan kezdeményezés, ami hűen tükrözi, hogyan lehet egy remek, a világ számos országában működő modellt eleve kudarcra ítélni idehaza. Mert afelől ne legyen kétségünk, hogy a most induló "kísérleti program" nem tudja majd betölteni korábban ígért szerepét. Pedig nem kellett volna mást tenni, mint átvenni egy, ma már világszerte sikerrel alkalmazott programot, aminek elterjesztéséért Muhammad Junusz, a Grameen Bank alapítója 2006-ban Nobel-békedíjat kapott. A Bangladesből származó modellben a borzasztóan szegény emberek kedvező feltételekkel, nulla százalékos vagy igen alacsony kamat mellett juthatnak kölcsönhöz annak érdekében, hogy beindítsák saját vállalkozásukat, és kitörjenek a nyomorból.

Ezzel szemben mit tippelnek, nálunk mekkora kamat sújtaná a szegények bankjában a rászorulókat? Igazán kedvezményes, a jegybanki alapkamat több mint háromszorosa: csekély húsz százalék. E gyönyörű eredmény láttán érdemes szemügyre vennünk a szegények bankjának nevezett bohózat magyarországi előéletét. Az óriási médiafelhajtás mellett megrendezett tavaly júliusi zászlóbontáskor a szociális tárca közölte: a megvalósítás konkrét technikáját tavaly őszre kidolgozzák, hogy minél előbb indulhasson az uzsorások elleni harc. Tavaly ősszel azonban nem történt semmi. Aztán még sokáig semmi. Egészen idén őszig, amikor már többeknek feltűnt, hogy kínosan nagy a csönd a szegények bankja körül. Kiderült: a gazdasági és a szociális tárca ennyi idő alatt még abban sem tudott egymás között megállapodni, hogy melyikük felelős a programért. A lelkesedést és az ügyhöz való hozzáállást mutatja, hogy a szociális tárca kommunikációs vezetője, Nothoff Ingrid ingerülten cáfolta, hogy hozzájuk tartozna az a program, amit egyébként ők hirdettek meg.

Miután néhány nappal később a gazdasági tárca sem érezte magát illetékesnek az ügyben, már sejteni lehetett: a bürokrácia süllyesztőjében landolt a nagy ívű elképzelés. A héten ismét megszólalt a gazdasági minisztérium, de bár ne tette volna: az új bejelentések csak megerősítették, hogy másfél év óta ez a program csak a figyelem elterelését, és a kommunikációs célokat szolgálta. Bank immár bizonyosan nem jön létre, hiszen ahhoz kétmilliárd forintos alaptőkére lenne szükség, márpedig a jövő évi büdzsé összesen 135 millió forintot különített el e célra. Nem mellékesen: ezt a pénzt is a hátrányos helyzetű emberek másféle támogatásától vonta el a kormány. S hogy kedvezményes-e a mélyszegénységben élők számára nyújtandó kölcsön?

A húszszázalékos éves kamat mellett mindössze maximum másfél éves lehet a futamidő, s a heti törlesztési kötelezettségen kívül számos, eddig kapott segélyről is le kell mondani. A kölcsönt igénylő öttagú csoportoknak, akiket Észak-Magyarországról, jellemzően roma lakta területekről szeretnének kiválasztani, speciális követelményeket kell emellett teljesíteniük: a tagok az elvárások szerint nem kerülhetnek ki ugyanabból a családból, s előnyt jelent, ha a hiteligénylő nő. Mindenki döntse el maga, hányan fognak tülekedni az új, nagyszerű lehetőségért.

(Szabó Eszter, Magyar Nemzet)