fidesz.hu főoldal
Hírek
Interjú
Publicisztika
Európai Unió
Mondatok
Hazavárva
2009. december 18., 07:32
"Mi lenne, ha maguk ott, Budapesten, kicsit békén hagynának bennünket?" - vetette fel tavaly a Gyurcsány-Fico-találkozó felvételeit figyelve e sorok írójának egy révkomáromi kocsmáros.

A derék felvidéki vendéglős káromkodott az idén is, saját fájdalmának érezve, hogy a magyar köztársasági elnököt a saját miniszterelnöke hagyta meggyalázni, amikor határozott mellébeszélés után félrefordulva somolygott az emeszpések felé, hogy Sólyom Lászlót nem engedték be Szlovákiába. S gondolhatják, milyen szavakat használna most hősünk, ha látná, hogy a szlovák pofátlanságot elítélő Európai Bizottság döntését Bajnai a saját sikereként igyekszik beállítani. Semmibe véve ezzel a szocialista kormányok külügyminiszterei közül egyedül karakánul eljáró Balázs Pétert is.

Persze, hol újdonság ez...
Meglehet, van, akinek már csak múló emlék 2005 decembere. A külhonban élők zömének azonban az arculcsapás pillanata volt, amikor a kormány aljas propagandájának hatására sikerült megfúrni a kettős állampolgárságról szóló népszavazást.

Az erdélyieknek lehet egy három évvel korábbi emlékük is, amikor Gyurcsány Ferenc, akkor még mint Medgyessy Péter főpropagandistája, a romániai magyarok beözönlésével zsarolta meg Magyarországot.

De emlékezhet a vajdasági fiatal is, aki azután kapott véres verést saját falujában az odatelepített, aljasságba vadított boszniai szerbtől, miután Pestről jött úriemberek nagy garral hirdettek revíziót és fegyveres igazságtételt. Akik persze, miután kiélvezték a sligovicát és a csevapcsicsát, hazamentek. Hogy aztán feltűnjenek budapesti gyűléseken, immár a gyurcsányi rendőrnek adva okot a magyarverésre.

Az elmúlt évek "budapesti segítségétől" nem mosolyog majd senki a Kárpátalján sem. Gyurcsányék az éppen aktuális kijevi vezetéssel kokettálva, látványos kézfogások mögé dugva a szokásos gázmutyit, semmit sem tettek az ukrajnai magyarokért. Szendén félrenéztek, amikor politikai és gazdasági érdekeiket sértették, hiszen az nem az ő ügyük volt. Ennek az eredménye is, hogy Viktor Juscsenko elnök idén az orosz kártya mellett a magyart is kijátszotta, nekiment a magyar nyelvű oktatásnak, s a kisebbség szót is kitörölte a szótárából.
Meglepő ezután, hogy a külhoni magyar azt mondja: elmentek ám ti a jó...!

Nos, áprilisban elmennek.
Tavasszal vége lesz annak a nyolc évnek, amikor a szociál-liberális kormányok csak játszottak a külhoni magyarokkal. Fel- és kihasználták őket. Elárulták és páriává tették. Hagyták, hogy a Ficók, Sloták és környező elvbarátaik bármikor előrángathassák a nacionalizmus fegyverét.

Áprilisban kikerülnek a hatalomból azok, akik a magyarok megosztására játszottak, akik nem sajátjaiknak, hanem külföldi országok potenciális bevándorlóinak nézték határon túlra szorult honfitársaikat.
Áprilisban ki kell mondani, hogy újra hazavárjuk őket. Úgy, hogy nem kell elhagyniuk otthonukat, mert Magyarország sajátjaiknak tekinti őket, a magyar nemzet részének.
A szép és jó szó azonban nem elég.

A Kárpát-medence nemcsak szellemi, hanem gazdasági egység is lehet. Mint ahogy az is volt hosszú évszázadokig. Ha most újra kihasználjuk az ebben a nem is oly szűk régióban rejlő lehetőségeket, mindannyian jobban élünk majd.
Ez magyarországi és külhoni magyarnak egyaránt érdeke. Érdeke jobboldali és baloldali szavazónak egyaránt. Érdeke a fenti gondolatokat a minap Zentán megfogalmazó, a kormányrudat várhatóan átvevő Orbán Viktornak is. Ez csak a Magyar Szocialista Párt vezetésének és az elmúlt években vele élősködő politikai és gazdasági cimborák érdekeibe ütközik.

Ilyen egyszerű. S az igazi határ is itt húzódik.

(Máté T. Gyula, Magyar Hírlap)