- Újra témát jelentett a sajtóban a Moszkva téri Postapalota ügye, többek között állítólag felmerült a visszavásárlás lehetősége is. Ön, minta térség országgyűlési képviselője és polgármestere mennyit tud az ügyről?

- Én is leginkább a sajtóban láttam csak a híreket az eset kapcsán, ezért is fordultam levélben Oszkó Péter pénzügyminiszterhez, hogy több információt szerezzek. Ennek előzménye, hogy az Állami Számvevőszék is vizsgálta a Magyar Posta működését, illetve a tavalyi ingatlaneladást. Jelentésükben leírták, hogy bár a kormányzat részéről gazdasági hatékonysággal indokolták a székház eladását, illetve a Posta költözését, ehhez kapcsolódóan azonban nem készítettek számításokat, amelyek alátámaszthatták volna ezt az érvelést. Ráadásul a várt bevételnél másfél-kétmilliárd forinttal kevesebb folyt be az eladásból, úgy, hogy a Posta ezután bérelt ingatlanba költözött, ami hosszú távon semmiképpen sem gazdaságos. Oszkó Pétertől egyebek mellett arra vártam választ, hogy pontosan menynyiért értékesítették az ingatlant, az ÁSZ-jelentés alapján terveznek-e vizsgálatot, illetve ezek után felmerült-e, hogy az ingatlant az eladási árnak megfelelő összegért visszavásárolják. A pénzügyminiszter válaszában azt írta, hogy négymilliárd-húszmillió forintért kelt el a volt postaszékház.

- Az épület nagyságát és jó elhelyezkedését figyelembe véve ez kevésnek tűnik...

- Oszkó Péter nem így gondolja, szerinte ez az összeg magasabb volt, mint amit az akkori piaci forgalmi érték jelentett, teljesen szabályos volt a pályáztatás, éppen ezért nem látja értelmét semmiféle vizsgálatnak. Megjegyzem, ez az egész konstrukció, hasonlóan a kormányzati negyed tervéhez, teljesen elhibázott és káros volt. Az volt a terv, hogy eladnak értékes állami, többek között minisztériumi ingatlanokat, székházakat, amivel gyorsan nagy bevételhez jutnak, aztán az állami szervezetek bérelt ingatlanokba költöznek. Mindez rövid távon nyilván jó lett volna a kormányzatnak, hiszen több tízmilliárd forint is befolyhatott volna, az évek folyamán azonban az új ingatlanok tulajdonosának kifizetett bérleti díj több lett volna, mint amennyi bevétel az eladásokból befolyt. A kormányzati negyed tervétől végül visszakozott a kormányzat, sajnos a Postapalota eladásától nem.

- Ezek szerint, bár az Állami Számvevőszék is kevesellte az árat, nem merült fel a visszavásárlás?

- Nem. A pénzügyminiszter azt írta, amennyiben most visszavásárolnák az ingatlant ezen a négymilliárd-húszmillió forintos áron, ahogy a vevő egyébként felajánlotta, akkor ez felvethetné azt a vádat, hogy ők az adófizetők pénzét kétes kimenetelű ingatlanügyekben kockáztatják. Ami szerintem fogalmi képzavar: miután az ÁSZ szóvá teszi, hogy az eladáshoz és költözéshez nem készültek gazdaságossági számítások, az ingatlan pedig a vártnál kisebb összegért kelt el, Oszkó Péter szerint az lenne gyanús, ha ezt a privatizációt visszacsinálnák.

- És mintha sokak szerint önmagában az nem lett volna pikáns, hogy annak a Wallis-csoportnak az egyik tagja volt a vevő, amelyet 2005-igBajnai Gordon vezetett.

- Persze, ez külön érdekessége az ügynek, hogy a ma már Wing Zrt.-ként működő Wallis ingatlancsoport tagja, a WPR Primus Kft. vette meg az ingatlant. Oszkó Péternek küldött levelemben egyébként idéztem is az osztrák Die Presse cikkét, ami szóvá tette ezt a körülményt. A pénzügyminiszternek volt még egy érdekes megjegyzése a válaszlevélben, miszerint a Wing Zrt. a Magyar Postának, és nem az államnak ajánlotta fel a visszavásárlás lehetőségét. Miután a Magyar Posta száz százalékban állami cég, így ez csak játék a szavakkal. A Postapalota sorsa egyébiránt már csak azért sem lényegtelen, mert ez az épület is része volt a Moszkva tér évek óta ígérgetett rehabilitációjának. Miközben az ígéretek ellenére egyetlen lépést sem tettek Buda egyik szégyenfoltjának rendezéséért, és miközben rendre leszavazták például az én ezzel kapcsolatos költségvetési módosító indítványaimat, szépen eladták ezt az ingatlant... Holott ne felejtsük el, a Moszkva tér nem csupán a főváros egyik legforgalmasabb csomópontja, de a turisták jelentős része innen közelíti meg a Budai Várat.


- Mint ahogy egy másik budai csomópontot, Batthyány teret sem fejlesztették, de ide sorolhatnák a Vár kapcsán például a Dísz téri Honvéd Főparancsnokságot, vagy a Várbazárt is. Megvalósult bármilyen ígéret a térséggel kapcsolatban?

- Nem, pedig évek óta beterjesztek költségvetési módosító indítványokat a Várbazártól a Vár alatt húzódó barlangrendszer veszélytelenítésén át a több helyütt balesetveszélyes vári utak felújításáig, de ezeket az MSZP és az SZDSZ rendre leszavazta. De ugyanígy az is nonszensz, hogy a Várban közlekedő buszparkról a Nemzeti Közlekedési Hatóság többször megállapította, a járművek jó részét nem lehetne kiengedni a forgalomba, mert balesetveszélyesek, és Budapest legrosszabb állapotú buszai közé tartoznak az itteniek. Önmagában az megengedhetetlen, hogy az utasokat balesetveszélyes buszokon szállítsák, de még az országimázsra sem adunk, amikor Magyarország egyik legforgalmasabb turisztikai csomópontjára, a Budai Várba közlekedő járatok ilyen állapotúak. Megjegyzem, kevesebb pénzbe kerülne ezt a néhány buszt lecserélni, mint amennyit a BKV-nál végkielégítésre költöttek. Egyébként ezt a szolgáltatást is privatizálná a közlekedési vállalat, ami azért furcsa, mert ha egy vállalkozónak megérné, akkor miért nem éri meg a BKV-nak üzemeltetni ezt a járatot?

- Összességében véve mit gondol a 2010-es büdzséről?

- Ez a zsákutca vége. Az egyre növekvő elvonások, a csökkenő szociális kiadások mind nagyobb nyomorba fogják sodorni a leginkább rászorultakat, így a fogyatékosokat, a nyugdíjasokat, a mélyszegénységben élőket. Úgy tűnik, és ezt mondják független közgazdászok is, hogy most semmi más nem számított, csak az, hogy papíron lehessen produkálni azokat a számokat, amiket a Valutaalap elvár. Már most látható, hogy ez a költségvetés tarthatatlan. A Veres János-féle hagyományokon nyugszik, és nagyjából január végén kiderül, hogy szinte semmi nem valósul meg belőle.

- Ha januárban sem lesz tartható a költségvetés, mi lesz májusig, amikor jöhet az új kormányzat?

- Tény, amit még lehet, azt elrontanak. Sajnos azt gondolom, nem a válság vége, hanem még mindig a válság mélye felé közelítünk. Persze ha a kormányváltás után lesz korrekció, ami mérsékli például az adóterheket, ösztönzi a vállalkozásokat, akkor fordulat következhet be, de az sem megy egyik napról a másikra. Már-már az az érzésem, hogy az a cél, legyen minél nagyobb a baj, mire jön a következő kormány. Ám akármilyen mélyre is juttatják hazánkat, a Fidesz, ha bizalmat kap, nem fog megrettenni a feladattól, és azonnal munkához lát az ország talpra állítása, a jövőbe vetett hit visszaszerzése érdekében.