"A válságkezelő kormány a két ünnep között is dolgozik. Tárgyalta a kedvtelésből tartott háziállatokról szóló jogszabályt." (Szollár Domokos kormányszóvivő)

A Kiss Péter-i nagy ívű ígéretek bejelentésével (vö.: a tavalyi programok felpolírozott változatának ismételt, ezúttal ünnepi kommunikálása) egy időben a gazdasági tárca egy nap leforgása alatt "felszámolta a lánctartozásokat és a kontármunkát" is, "végleg bezárva a kiskapukat", s "egységesen felsorakozva az építőipari ágazat megmentése érdekében". Az eltökéltséget megerősítendő a kormányszóvivő tisztázta, hogy a válságkezelő intézkedéseket "elvarrták, leszögezték és kőbe is vésték". A kormányzati napi bozótharcok "egyedülálló eredményei" közül talán a foglalkoztatási fronton történt előrelépések a legimpozánsabbak.

Ha nagy hirtelen összeadjuk a Hankook gumigyárnak és a Mercedesnek adott állami támogatásokat, akkor megkapjuk a magyar munkahelymegőrzés céljára egy év alatt meghirdetett összes pályázat forrását, amelynek a válság begyűrűzése óta azonban csak az egyötöde jutott el az érintett cégekhez. Az állami támogatások és adóelengedések adatait bogarászva érdekes kettős könyvelés rajzolódik ki: míg a Mercedesnél 2500 munkahely létesül majdnem 30 milliárd forintnyi állami pénz segedelmével, addig a foglalkoztatási közalapítvány közel négymilliárdból csaknem harmincezer állást ment meg - papíron.

Az arányok mutatják, mennyit ér a magyar munkahely, ha egy multi adja, s mennyit, ha csak egy mezei magyar vállalkozás. A pénzügyi tárca kimutatásai szerint a különbség ma legalább egy a huszonöthöz. Vagyis a magyarokhoz képest ennyivel több adókedvezményt és közvetlen juttatást kapnak a külföldiek, ha nálunk szeretnének munkahelyet létesíteni. Igaz, csak ekkor lehet igazán vakuvillanások kereszttüzében gumit begurítani, emblémás alapkövet elhelyezni, facsemetét ültetni, zászlóshajót vízre bocsátani, pólusprogramot hirdetni, szalagot átvágni, sajtókommünikét kiadni, projektet kiemelni.

A gazdaság kettős szerkezetéből fakadó hátrányok érdemi kérdéseivel azonban kormányzati szinten a mai napig nem foglalkoznak, vagy ha igen, akkor annak eredményeit ügyesen sikerült leplezni. A lakosság több mint 70 százalékának munkát adó kis- és középvállalkozások felzárkóztatásáról és versenyhátrányuk tompításáról szóló kormányzati álintézkedések eredményeképp jutottunk el idáig, egészen a huszonötszörös különbségig, s az EU legalacsonyabb foglalkoztatási szintjére.

Az uniós normák szigorú betartásával adott állami dotációk ugyanis valahogy majdnem mindig a nemzetközi társaságokhoz jutottak el, csakúgy, mint az ország felzárkózását célzó uniós források jelentős része. Mivel Brüsszel rábólintott minden egyes kiemelt támogatásra, elmondhatjuk: tisztességesen csaltunk a multik javára. Eközben a kisebb magyar cégeket segítő, hosszú távú stratégia a mai napig nem készült, sőt még a százezer kisvállalkozás napi készpénzgondjait enyhítő Széchenyi-kártya kamattámogatását is lefaragták. Valójában senkiben sem merült fel, hogy a valutaalapnak a gigahitel fejében ígért hiánycélt nemcsak a rászorulók szociális juttatásainak megnyirbálásával, hanem a hazai vállalatok felkarolásával is el lehetne érni.

Eközben a külföldi tulajdonú beruházások támogatásának kulcskérdése továbbra is megoldatlan: milyen címre küldhetjük Joav Blum újévi üdvözlőkártyáját?