Ha négy "kisember" összeáll, s alapít egy bűnszervezetet, előbb-utóbb biztosan elkövetnek egy hibát, s ekkor joggal rájuk zúdul az igazságszolgáltatás teljes arzenálja. A Batiz-ügyben viszont azt látjuk, a gépezet megbénul, zavarodott lesz. Pedig Batiz ügye pofonegyszerű. Adva van egy kiváltságos ember, aki értékes ingyenlakást akar, egy bennfentes ügyvéd, akinek akad egy cserelakást adó rendőrtiszt testvére, adva van a kis szívességre hajlandó cserepartner, már csak egy-két készséges köztisztviselő hiányzik, de ez is megoldható. Aztán hét év után a dolgok kitudódnak. Akad feljelentő is, ám a máskor tökéletesen működő igazságszolgáltatás most lebénul.

A nyomozást megszüntető határozatban a feljelentésről mind a BRFK, mind a Fővárosi Főügyészség csúsztat. A feljelentés ugyanis nem arról szól, hogy Batiz szociális lakbértámogatást kapott, hanem arról, hogy bűncselekmények elkövetésével egy meg sem történt, fiktív lakáscsere útján, súlyosan törvénytelen módon jutott hozzá a nemzeti vagyon részét képező szociális lakbérű Andrássy úti bérlakáshoz.

Az újabb feljelentés után pedig (amikor új tényként kiderül, a jogsértő önkormányzati lakáscseréket bonyolító ügyvéd cserelakást adó testvérkéje egy BRFK-s rendőrtiszt) a Fővárosi Főügyészség már nyilvánvalóan szak- és jogszerűtlen módon intézkedik, az alaposan gyanúsítható rendőrtiszt cselekménye ellenére ugyanis az ügyet ahhoz a BRFK-hoz teszi át, amelynek a rendőrtiszt érintettsége miatt sem hatásköre, sem illetékessége nincs.

Aztán a BRFK közli, nem nyomoz, hiszen az ügyet már tavaly lezárták. Ki lehet-e vizsgálni Batiz ügyét anélkül, hogy az illetékes hatóság tisztázná, milyen és mekkora szerepe volt a fiktív lakáscsereügyben a megbízott ügyvéd BRFK-s rendőrtiszt testvérének? Persze hogy nem lehet. Felvetődik tehát a kérdés: kicsoda Batiz András? Ki az a férfiú, akinek a kedvéért már nemcsak a volt miniszterelnök, hanem előbb a BRFK illetékes vezetője és immár a fővárosi főügyész is táncolni kész? Ki az a BRFK-s rendőrtiszt, akinek a mentése érdekében a főügyész csúsztatásra is hajlandó? Fel sem tételezhető ugyanis, hogy ne tudná, egy rendőrtiszt érintettségét felvető bűncselekmény alapos gyanúja esetén mely szervnek van hatásköre és illetékessége.

És megkérdezhetnénk: ki Ihász Sándor? Ki az a főügyész, aki mindezt megengedheti magának? Nos, a Batiz-ügyben említett Ihász Sándor ugyanaz a főügyész, aki a 2006. október 23-i véres és brutális események idején, ügyészi felkészültsége ellenére még véletlenül sem szándékozott észrevenni azt, hogy a békésen ünneplő állampolgárok ellen elkövetett súlyos bűncselekmények csapaterőben történtek, és amelyekben nem az általa vezetett Fővárosi Főügyészségnek, hanem az arra illetékes Budapesti Katonai Ügyészségnek kellett volna nyomoznia. Ihász főügyész szakmai csúsztatásának - nevezzük tévedésének - meg is lett a lesújtó eredménye. A békésen ünneplő állampolgárokat véresre verő bűnöző rendőrök többsége a mai napig felderítetlen maradt, mivel az Ihász vezette főügyészség csupán a bizonyíthatatlan nem katonai bűncselekmények ügyében nyomozott szinte teljesen eredménytelenül.

A ki kicsoda kérdésekre a közelgő történelmi változások rövidesen megnyugtató választ, a megsebzett nemzetnek pedig valódi elégtételt adhatnak.