Nehéz, embert próbáló év elé nézünk. Az országnak a külső és belső gazdasági válság mellett a kilábalásunkat megnehezítő morális értékválsággal is meg kell küzdenie. A köztársasági elnök a közéletünk tisztaságát pusztító, erkölcsromboló korrupciót emelte ki, ami ellen mindenkinek harcolni kell az ország talpra állítása érdekében. A nemzet megerősítéséhez elengedhetetlenül szükségesnek nevezte a családbarát politikát, a gyermekek oktatásának, tisztességre nevelésének ügyét közös nemzeti üggyé emelné az államfő.

Sólyom László az idei országgyűlésiképviselő-választásokra tekintettel óva int attól, hogy a polgárok kívülről, kizárólag a politikától várják mindennapi gondjaikra a gyógyírt, a megoldást. Emlékeztetett a rendszerváltástól várt csodára, hogy sokan azt hitték, az új rendszer elhozza majd nekünk is a nyugati életminőséget, ami utólag hiú ábrándnak bizonyult, és keserves csalódás, kiábrándulás lett úrrá a magyar emberek tömegein.

A köztársasági elnöknek - pozíciójából adódóan - az új év első napján a reményről, a megújulásról, az összefogás és a társadalmi megbékélés szükségéről kell beszélnie. Idén is ott volt mindez az általa elmondott gondolatokban. Ám 2010 első napján ez nem hatott egy cseppet sem frázisnak. Mindenkinek tisztán és világosan látnia kell, hogy tényleg nagy a baj. És azt is, hogy a civilizáltnak mondott társadalmunk fejlettségi színvonala határozza meg, hogy milyen válaszokat adunk a kihívásokra, hogy önző módon a saját hasznunkat, a saját túlélésünket tekintsük-e egyedüli célnak, vagy képesek vagyunk-e a lemaradottaknak segítő kezet nyújtani, az egyre vékonyodó jégtáblára az elerőtlenedetteket felcibálni. Hogy jó lelkiismerettel tekinthessünk egymás szemébe, hogy a bajban félre tudtuk tenni évtizedes, évszázados politikai nézetbéli különbözőségünket történelemről, nemzetről, hazáról, gazdaságról, határon túli és belüli kisebbségpolitikáról.

Amikor ég a ház, a jó gazda tüzet olt, életet ment, és nem a felelősöket kutatja. Amikor az országunkat nyaldossák a tűz lángjai kívülről és belülről is, nem engedhetjük meg, hogy a megosztottságunk akadályozzon bennünket a jó döntések meghozatalában. Sólyom Lászlónak igaza van, ha a tényleg kizárólag emberi tisztességünkön múló korrupcióval felhagyunk, három-négyszáz milliárd forintot hagyunk, illetve fizetünk be a közös kasszába, ami elegendő ahhoz, hogy az eljövendő néhány nehéz esztendőben az egészségügyi rendszerünket megerősítsük, az oktatás színvonalát megőrizzük, sőt fejleszthessük is, és még a legelesettebbek támogatására is jutna belőle.

A csak a saját profitjuk biztonságát szem előtt tartó külhoni pénzvilág jótékony segítségére nem számíthatunk, csak saját tehetségünkben, kitartásunkban, munkabírásunkban bízhatunk. Az új kormánynak gúzsba kötve kell majd táncolnia. Az elődök pengeél szélességűre korlátozták a mozgásterét. Lefojtott, hitelforrás nélküli gazdaság és brutálisan megnövelt államadósság-törlesztés terhe mellett kell megtalálnia a kiutat a gödörből. Hit nélkül, összefogás nélkül erre semmi reményünk, szemerkényi esélyünk sem lesz. Amikor Sólyom László úgy fogalmazott, hogy "az új helyzetben új hangvételű kormányzásra s új típusú ellenzékiségre van szükség", erre gondolhatott. Hogy egymásra vagyunk utalva. Az elnök újévi beszédének végén Isten áldását kérte népünkre.

Megbocsátó kegyelmére és segítségére is szükségünk lesz.