A cél elérése elég távolinak tűnik: erre az évre vonatkozó becslések szerint a deficit értéke meghaladhatja GDP hat százalékát, noha a lengyel gazdaság azon kevesek közé tartozik, amelyek növekedést tudtak felmutatni 2009-ben is.
Ütőkártya az ellenzéknél
A miniszterelnök kijelentése azért lényeges, mert a múlt év novemberében közzétett ütemterv szerint a közös valuta bevezetésének határidejét a kormány 2012-ben határozta meg, bár a bejelentés már ekkor is heves vitákat váltott ki. A problémát a kormánypárt és az ellenzék közötti konszenzus hiánya okozza. Az euró-bevezetés feltételeként szabott ún. konvergencia kritériumok teljesítésén túl ugyanis még egy komoly akadályt le kell küzdeni: a lengyel alkotmány módosítására is szükség van. A folyamatot megnehezíti, hogy az alkotmánymódosításhoz Lech Kaczynski államfő aláírása szükséges, miközben köztudott, hogy az ellenzéki vezető nem feltétlen híve az euró gyorsított bevezetésének.
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy maga a jegybank elnöke, Slawomir Skrzypek is meglehetősen szkeptikus az euró-kérdésben, noha a gördülékeny pénzügyminisztériumi és jegybanki együttműködés a közös valuta bevezetéséhez vezető út alapkövének tekinthető. Mellékesen megjegyzendő, hogy Skrzypek jegybankelnöki kinevezését még Lech Kaczynski ikertestvérének, Jaroslaw miniszterelnökségének idején kapta.
Nemcsak alkotmányos korlátok
A politikai pártok konszenzusának megvalósításán túl a már említett konvergencia kritériumok teljesítése is szükséges, ez a következő előírásoknak való megfelelést jelenti: az infláció maximum 1,5 százalékkal haladhatja meg a három legnagyobb árstabilitással rendelkező ország inflációs rátájának átlagát, az államháztartási hiány nem lépheti túl a GDP 3 százalékát, az államadósság a GDP 60 százalékát, továbbá a közös valuta bevezetését megelőző két évben csatlakozni kell az ún. ERM II. árfolyam-mechanizmushoz, ezáltal kötelezettséget vállalva arra, hogy a zloty árfolyama az euróhoz képest nem ingadozik 5 százaléknál nagyobb mértékben, valamint betartja a hosszú távú kamatszintre vonatkozó szabályokat.
Lengyelország novemberben az inflációs mutatók tekintetében az "élbolyba" zárkózott fel a maga 3,8 százalékával Magyarország és Románia mellé. Mint a bevezetőben is olvashattuk, az államháztartási hiánycél sem problémamentes, államadóssága pedig év végére meghaladta a 60 százalékos küszöböt. Ennek ellenére mégis a lengyelek tűnnek a legmegbízhatóbbnak a kérdés melletti elkötelezettség szempontjából. A kérdés nem az, hogy kell-e, hanem az, hogy mikor? A vita nem a közös valuta bevezetésének szükségességéről, hanem annak ütemezéséről folyik.
A feltételek teljesíthetőségét illetve a mielőbbi teljesítés fontosságát a világgazdasági recesszió következtében megváltozott gazdasági környezet befolyásolja. A fő kérdés, hogy Lengyelország valóban készen áll-e az eurózónához való csatlakozásra? Az ellenérvek között sorolható fel többek között, hogy a válság valószínűleg még a következő két-három évben is éreztetni fogja hatását, jelentős gazdasági fellendülés ez alatt nem várható, a maastrichti kritériumok szigorú előírásai pedig jellemzően nem támogatják a gazdaságélénkítő lépéseket, gondoljunk csak pl. a költségvetési kiadások visszafogására. A közös valuta melletti érv kétségkívül az, hogy megfékezhető, vagy legalábbis kontrollálható lenne az infláció, megszűnne a zloty árfolyam-ingadázásából adódó bizonytalanság, hosszú távon mindenképpen javítaná az ország gazdasági feltételeit.
Donald Tusk idézett bejelentése alapján tehát úgy tűnik, a közeljövőben Lengyelország nem adja fel monetáris függetlenségét, a 2015-ös dátum elég távoli lehet ahhoz, hogy a lengyelek a bevezetés rövid távú negatív következményeit a világgazdaság mélyrepülése közepette el tudják kerülni.