- Egy december közepén született ítéletben a bíróság felmentette azokat a rendőröket, akik tétlenül végignézték az ön megverését, de nem bűnhődtek azok sem, akik bántalmazták. Mit gondol erről?

- Szeretném rögtön az elején leszögezni, hogy sohasem személyes ügyemként kezdtem ezt az eljárást. Nem kizárólag az volt fontos számomra, hogy néhány embert felelősségre vonjanak, hanem az volt a célom, hogy mindenki figyelmét ráirányítsam arra, mi is történt valójában 2006. október 23-án, illetve úgy általában 2006 szeptemberében és októberében, és mi történt azóta. Ami pedig az ítéleteket illeti, mindezek ellenére egyáltalán nem volt felesleges ez az eljárás és a nyomozás. Az ugyanis minden kétséget kizáróan kiderült, hogy engem minden ok nélkül rendőrök vertek véresre, és ezt a bíróság is kimondta az ítéletében. A bíróság megállapította azt is, hogy a rendőrök túllépték a hatáskörüket és a segítségnyújtást is elmulasztották, s az is nyilvánvalóvá vált, hogy a rendőrök egy része nem mondott igazat a nyomozás és a tárgyalás során. Valamint bebizonyosodott, és ez mindenképpen túlmutat az én ügyemen, hogy itt, a Síp utcánál a rendőrség előzetes felszólítás nélkül kezdte meg a tömegoszlatást, mivel hangágyú sem volt a környéken. Egyszerűen az történt, hogy amikor úgy látták, elegen vannak, elkezdték lődözni a tömeget.

- Ez volt a minimum, miután az esetről egy videofelvétel is előkerült...

- A segítség fentről érkezett. Az utcáról ugyanis nem lehetett látni, hogy engem több sor rendőr mögött vernek, ráadásul én semmire nem emlékszem az agyrázkódásom miatt. De a szemközti ház negyedik emeletén élő család látta a történteket, az általuk a lakásba felengedett angol úr pedig videofelvételt készített, s ők tanúskodtak a bíróságon, valamint a felvételt is rendelkezésre bocsátották. Ha ez a videó nincs, akkor lehet, hogy még azt sem sikerült volna bizonyítani, hogy engem a rendőrök vertek meg...

- Ha, mint mondja, nem volt előzetes felszólítás, ki rendelte el a tömegoszlatást?

- Ez az, ami nem derült ki. Az is világossá vált ugyanis a nyomozás, illetve a tárgyalás során, hogy a jelenlévő rendőrök között totális anarchia uralkodott, még azt sem lehet pontosan tudni, ki volt ott a parancsnok. Ugyanis különböző időszakokban különböző rendőri egységek érkeztek oda, s volt olyan egység, amelyik útközben elvesztette a vezetőjét. Az ilyen körülmények miatt mondtam azt, hogy ez nem az én személyes ügyem, ez az eljárás túlmutat az én megverésemen. Az egyik legnagyobb tragédiának azt tartom, hogy teljesen megosztott az ország ebben a kérdésben.

- Azért szomorú, hogy az ön esetében, bár minden kétséget kizáróan rendőrök voltak az elkövetők, van szemtanú és videofelvétel is, nincs meg a tettes.

- Nem azt mondom, hogy örülök ennek, de valóban nem ezt tartottam a legfontosabbnak az ügyben. Nem lényegtelen ugyanis, hogy az imént elsorolt tényeket a bíróság is kimondta. A tetteseket pedig azért nem sikerült megtalálni, mert ötven-száz olyan rendőr, aki a helyszínen volt, nem mondott igazat, vagyis hamisan tanúskodott, ami szintén bűncselekmény. Az én üzemben pontosan az történt, mint sok, az enyémnél egyébként súlyosabb esetben: például Fábián Gáboréban, akinek összebilincselték a kezét, aztán eltörték az ujjait és maradandó sérüléseket szenvedett, vagy azokéban, akiknek kilőtték a szemét. Bizonyos szempontból furcsa is lett volna, ha egy országgyűlési képviselő esetében kinyomozzák az elkövetőket, ám azok ügyében, akikkel szemben súlyosabb jogsértés történt, nem bűnhődik a tettes. Rám nagyobb közfigyelem irányult, ezért több emberhez eljuthatott, hogy azok a rendőrök, akiknek a törvényességet kéne biztosítaniuk, akkor, ott is messze túllépték hatáskörüket, és a nyomozás során sem segítették elő az igazság kiderítését.

- Hány rendőrnek kellett volna a vádlottak padján ülnie?

- Elsősorban nem a közrendőrök a felelősök. Ők is áldozatai egy elmebeteg kormányzás ámokfutásának. A közrendőrnél sokkal nagyobb felelősség terheli például azokat a rendőri vezetőket, akik elrendelték az azonosító számok levételét, hiszen ez szándékerősítőleg hatott a jogsértőkre. Valamint azoknak is nagy a felelősségük, akik a rendőrséggel a nap folyamán többször összecsapó csapatot nem elkülönítették a Fidesz megemlékezésén részt vevő békés és minden törvényt betartó polgároktól, hanem összeterelték a két csoportot, és ezután gátlástalanul oszlattak, lőttek gyereket, nyugdíjast, mindenkit. Persze lehet hibáztatni a jogsértő közrendőröket is, de az én szememben nem azok az igazi bűnösök, akiket felhoztak vidékről, már hajnali egykor kivezényelték őket a Kossuth térre, és mondjuk 17-18 órányi szolgálat után este hatkor, hétkor elszakadt náluk a cérna. Hanem a vezetőik. Én azért pereltem be Bene László országos és Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitányt, mert azt gondoltam, hogy az ő tevékenységük sokkal komolyabb problémákat vet fel, s ezért jóval nagyobb a felelősségük is. Bene László például személyesen is részt vett a történteket követő hazudozásban, amikor azt állította három parlamenti bizottság összevont ülésén, hogy a rendőrök hívtak hozzám mentőt. A nyomozás során azonban kiderült, hogy a Dohány utcában két biztonsági őr vett észre és ők hívták hozzám a mentőket is. Sajnos azonban annak sem volt következménye, hogy Bene úr ötven-hatvan képviselő előtt hazudott. Mint ahogy egy normális demokráciában másnap már nem kapitány az a rendőri vezető sem, aki a vonatkozó törvények dacára azonosító nélkül vezényel ki az utcára több ezer rendőrt. Erre Gergényi Pétert a nemzeti ünnepen történtek után még ki is tüntették... Meggyőződésem, hogy politikai háttértámogatás nélkül még az akkori rendőrségi vezetők sem merték volna így kezelni a történéseket.

- Valóban sok még a feladat október huszonharmadika kapcsán.

- És nem csak az én ügyemben. Sokan lettek a rendőri brutalitás áldozatai, voltak, akik nálam komolyabb sérüléseket szenvedtek, és számos esetben addig sem jutottak, mint az én megverésem kapcsán. De azt is tisztázni kell még, mi történt valójában például az úgynevezett tévéostromnál. Miért engedték át az épületet a tömegnek, és a közelben várakozó rendőri erőknek miért nem hagyták, hogy segítséget nyújtsanak a székházat védő társaiknak? Ki és miért dobta oda áldozatnak azokat a szerencsétlen rendőröket a székháznál? Továbbra sem cáfolja ugyanis semmi azt a feltételezést, hogy mindez szintén politikai megrendelésre történt. Ha nincs a székházostrom, és az őszödi beszéd uralja a közbeszédet az önkormányzati választásokig, akkor az MSZP és az SZDSZ Budapestet, Szegedet, mindent elveszít. Az a véleményem, hogy magas szinten is voltak olyanok az országban, akik nem bánták volna, ha súlyosabb sérültek is lettek volna a rendőrök között, vagy a tévészékház leég, mert akkor még több önkormányzati pozíciót megtarthattak volna. Jobban lehetett volna kampányolni a "félelmetes jobboldallal".

- Azért tehát nincs hiányérzete, hogy azt a két rendőrt, aki nem nyújtott önnek segítséget, nem ítélték el?

- Nincs, sőt, kicsit furcsa érzés is lett volna. Ugyanis azért ők kerültek bíróság elé, mert a helyszínen jelenlévő rendőrök közül őket tudták azonosítani. Azt azonban nem lehetett bizonyítani, hogy látták is a történteket, ezért született a felmentő ítélet. De mint említettem, rajtuk kívül több tucatnyi rendőr volt ott, csak róluk nem derült ki a személyazonosságuk, és nem tudni azt sem, kik ütöttek, rúgtak meg; miért pont ezt a két embert ítélték volna el egyedül? S nem győzöm hangsúlyozni, hogy a törvényt sértő rendőri vezetők bíróság előtti felelősségre vonása sokkal fontosabb lenne.

- Ha tavasszal kormányváltás lesz, három és fél évvel az események után még lehet mód a vizsgálatra, nyomozásokra és felelősségre vonásra?

- Százszázalékosan feltárni az eseményeket, azt hiszem, sajnos nem lehet már. De a polgári kormánynak elemi kötelessége lesz minden eszközzel támogatni az igazságszolgáltatást, hogy ahol bizonyítható a jogsértés és az elkövető személye is, ott ítéletet hozhasson a bíróság. Mindent el kell követni, hogy legalább a legsúlyosabb esetek elkövetői felelősségre legyenek vonva. A rendőrségbe vetett közbizalom ugyanis romokban hever, és ezt nem lehet másképpen helyreállítani, csak ha az emberek azt látják, a rendőri jogsértéseknek is van következményük. Most ugyanis az a tapasztalat, hogy ezeket a bűncselekményeket nem sikerült kinyomozni, és így nem bűnhődött senki.

- Az akkori rendőri vezetők tehát még nem biztos, hogy végleg megúszták?

- Én személyesen mindent meg fogok tenni, hogy ne úszhassák meg. Nem tudom, az igazságszolgáltatási szervek mire jutnak, de szerintem az első számú felelősök még a rendőri vezetőknél is magasabb szinten keresendők.