Decemberben és januárban több mint félmillió forint értékű fának kélt lába a Hajdú-Bihar megyei Bánk erdeiből. Az "élelmesebb" bűnözők szenteste sem pihentek, a szakadó eső ellenére akkor körülbelül hatvanezer forintnyi akác veszett oda.

A Debrecen határában portyázó fatolvajok évi több millió forintos kárt okoznak a háromszázkilencven hektáros területet gondozó Vénházi Erdőbirtokosságnak. A kedvezőtlen adottságú erdői miatt amúgy is gyenge lábakon álló társulás képtelen megóvni a területet. Míg az erdőbirtokosság emberei a húsz-harminc kilométeren húzódó erdő egyik végében "járőröznek", a jól szervezett - az erdőbirtokosság szerint helyi családokból álló - tolvajhorda a másik oldalon kezdi "nyiszálni" a fákat. "Bár az új erdőtörvény szigorúan tiltja, hogy favágásra alkalmas eszközöket vigyenek az erdőkbe a látogatók, ennek ellenőrzésére a gyakorlatban nincs lehetőségünk. Nincs jogom benézni a fatolvajok csomagtartójába, a rendőröknek pedig nincs idejük arra, hogy rendszeresen végigjárják az erdőt. A polgárőrök segítségére sem igen számíthatunk, hiszen ők is helyi lakosok; nem fognak egymás ellen feljelentést tenni" - vázolja a kilátástalan helyzetet Bot István, a Vénházi Erdőbirtokosság elnöke. A terület védelmét így a társaság öt elnökségi tagjának, valamint az elnöknek kell megoldania. Ők szabadidejükben, saját költségükön, általában éjjelenként járják az erdőt, próbálva elűzni a rendszeresen visszajáró, többnyire megrendelésre "dolgozó" bűnözőket. Az erdőbirtokosság munkatársainak életét a tolvajok mellett néhány helyi gazda is keseríti, akik az öregebb erdők mellett a frissen ültetett akáccsemeték közé is behajtják állataikat.

Tavaly decemberben és idén januárban összesen félmillió forint értékű fa tűnt el Boték erdejéből. December 24-én körülbelül hatvanezer forintnyi akácnak kélt lába, január negyedikén pedig egy egész erdőrészt "pucoltak ki" a bűnözők. Az elnök becslése szerint a januárban okozott kár körülbelül százötven-kétszázezer forint, a kiirtott akácfák eszmei értéke azonban ennél is magasabb. "Viszonylag fiatal, tizenöt-húsz éves fákat vágtak ki az elkövetők, melyek kiirtása csupán tíz év múlva, jelentős értéknövekedés után lett volna esedékes" - magyarázza a szakember.

Bot István a rendőrség hozzáállásával sem elégedett. Mint mondja, a helyszínelő rendőrök korrektek voltak, azóta azonban egyáltalán nem halad az ügy. "Bár az erdészünk megállapította a kárértéket, s erről szakvéleményt is készített, ezt még senki sem kérte tőlem. Az előző lopás óta egy, a december végi eset óta pedig csaknem három hét telt el, a rendőrség azonban még arra sem volt képes, hogy átvegye az erdész szakvéleményét, és tőlem, mint a társaság elnökétől feljelentést kérjen" - háborog Bot. Mint mondja, gyakorlatilag nem folyik nyomozás, így pedig igen kevés az esély arra, hogy a bűnözők - akiknek kiléte egyébként az erdőbirtokossága munkatársai előtt nyilvánvaló - rendőrkézre jussanak. Ha pedig a tolvajokat tetten is érik, elhúzódó tárgyalás és pár tízezer forintos büntetés után tovább folytatják tevékenységüket.

Bár a nem megfelelő adottságú talajjal, faállománnyal rendelkező erdőbirtokosság nagyobb állami segítséget remélt az új erdőtörvénytől, az új szabály végül nem hozott érdemi segítséget; a társaság csupán csekély összegű (de minimis) támogatást kaphat. A Vénházi Erdőbirtokosság uniós forrásokra sem igen számíthat. Egy nemrégiben megjelent kiírás alapján csak nemes fák ültetésére és kitermelésére adható szubvenció, ezek a növények azonban a bánki erdő talaján nem maradnak meg.