"Az emberek türelme elfogyott azokkal az állami intézményekkel és hivatalnokokkal szemben, akik eddig nem bizonyították be, hogy nem politikai szándékok vezérlik őket" - hangzott a kormányfői ítélet már akkor (augusztus 18-án), amikor még el sem kezdődött a PSZÁF felelősségéről szóló pénzügyminisztériumi vizsgálat (erről csak 20-án adott ki közleményt a PM). Lapunk már 18-án arról számolt be: "Megszületett a döntés arról, hogy a kormány kezdeményezi Szász Károly pénzügyi felügyeleti elnök menesztését az Országgyűlésnél." A PSZÁF-fal, annak belső gazdálkodásával, egy magánnyugdíjpénztár csődjével kapcsolatos felelősségével kapcsolatban vizsgálódott a Kehi és a Szász menesztését követelő közpénzügyi államtitkár is, ám mindennek köze sincs a K & H-ügyhöz. A rendőrség, amely nemrég ártalmatlanítani próbálta Szász megveretését, hamarosan gyanúsítottként hallgatja ki a PSZÁF elnökét a munkatársaival kötött, a feltételezések szerint jogtalan szerződések ügyében; ugyancsak felülvizsgálják a Defend Kft.-vel kötött PSZÁF-szerződéseket. Ember legyen a talpán, aki ezt nem politikai meghurcolásnak, egy Fidesz-közeli káder személyre szabott zaklatásának látja. És leginkább: ostobaságnak. Bizonyíték ugyanis továbbra sincs, semmiről.

A Szász Károly-történet kezdettől, tehát a megveretéstől fogva eltérő narratívaként szerepel a fideszes és a szocialista történetírásban. A Fidesz a posztkomcsi sikkasztások hős leleplezőjét, a belügyminiszter férjének és a fél MSZP-s garnitúra rettenhetetlen támadójának szerepét osztotta a pénzügyi felügyelet elnökére, míg az MSZP a biztos simicskázás útját választotta, s Szászt a kormánynak lépten-nyomon keresztbe tevő, Fidesz iránt lojális, közpénzek iránt közömbös, hanyag köztisztviselőként prezentálja. Lehet, hogy Szászékat, mint közleményében írja, "megtévesztették", így csak az idén májusban értesültek a K & H-ügyről. Ám onnantól, hogy értesültek róla, dokumentálhatóan mindent megtettek, amit megkövetelt a haza (és a törvény). A PSZÁF nem nyomozati hatóság, nem az ő dolga bűncselekményeket felderíteni. A kormány azonban annyit elért, hogy mostantól a PSZÁF jogos szakmai kritikája is politikai támadásként lesz csak értelmezhető.

A Szász elleni fellépés nemcsak jogilag aggályos: politikailag sem profitálhat belőle a kormány. A jogbiztonság azonban határozottan kárát látja.

Seres László, Népszabadság, 2003. szeptember 9., 3. oldal